Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos fllés 1897. ju és pártja mily álláspontot foglal el a 16. §. kérdésében. Küzdünk e törvényjavaslat ellen azért, mert ebben kárt látnnk az ország közjavára nézve; küzdünk ellene azért, mert nem akarjuk és nem fogjuk megengedni, — ha bírjuk — hogy a kormány az államkincstárnak a terhére privilegizált osztályokat tartson fenn Magyarországon. (Úgy van! a szélső báloldalon.) De a jelen esetné], t. ház, a pénzügyminiszter úr saját állásának és az egész parlamentnek tartozott volna azzal is, hogy ne igyekezzék vitatkozni az ellenzékkel, hogy ő neki vau igazsága és az ellenzéknek nincs igazsága; hanem inkább egy óhaját teljesítette volna az ellenzéknek, nevezetesen azt, a mit a vita során mindnyájan követeltünk : hogy ezen törvényjavaslatot lássa el a pénzügyminiszter úr statisztikai adatokkal, annak a megvilágítására, ha vájjon tulajdoképen, ha már keresztül megy is ez a törvényjavaslat és ha már ennek áldásában nem részesül is a magyar gazda és egyáltalán semmi jótéteményeit nem élvezi a magyar munkás, legalább azt tudjuk meg, hogy a prémium czímén kiadandó összegből mi esik a magyar gyártmány javára és mi esik az osztrák gyártmány javára. Ebben a kérdésben, t. ház, daczára annak, hogy a pénzügyminiszter több szónok részéről fel lett híva, daczára annak, hogy a pénzügyminiszter úr az ellenzék érveinek megczáfolása érdekében meg is tartotta a maga szakszerű terjedelmes beszédét, épen azon kívánalmak elől zárkózott el, azoknak a megvilágításával nem igyekezett az ellenzéket kapaczitálni, a melyek e tekintetben adatszerűleg nyújthatnak tájékozást arra nézve, hogy vájjon az a néhány millió, a melynek megszavazásáról van szó, mily irányban oszlik el Magyarország és Ausztria között. De, t. ház, hiányzik a törvényjavaslat mellől még, a mi szintén a törvényhozásnak komoly feladata szempontjából jogos óhaját képezhette, hogy adatok legyenek arra nézve, mily arányban áll a czukortermelég Magyarországon és Ausztriában egymással szemben, mi a czukorbehozatal Ausztriából Magyarországba és a czukorkivitel Magyarországból Ausztriába, hogy a statisztika világánál tájékozhassuk magunkat, hogy igazán magyar nemzeti politikát követünk-e akkor, mikor a szóban forgó törvényjavaslat úgy, a mint azt a pénzügyminiszter úr javasolja, megalkotja a képviselőház. Akármennyire követ is a t. pénzügyminiszter úr Lustkandel-rendszer szerint osztrák-magyar politikát, a mint azt Eötvös Károly t. képviselőtársam bizonyítgatta, az a feltevésem mégis csak jogos, hogy egyetért Kossuth Ferenczczel abban, hogy mikor Magyarországon közgazdasági törvényt alkot, mindenesetre elsősorban az igazi magyar szempont és magyar ilius 29-én, csütörtökön. g5 érdek az, a mit szem előtt kell tartani. (Úgy van! a szélsőbalon.) Már most tessék nekünk megmondani, mennyiben fogja ez a törvényjavaslat szolgálni a magyar érdekeket? Nem károsodunk-e itten? Mivel vagyunk erről meggyőzve? Talán Arányi Miksa t. képviselőtársunk beszédétől, ki elég szerencsétlen volt ezen kérdésnél saját politikai álláspontjának rendkívüli ártalmára Magyarországot Irlanddal hozni kapcsolatba és Ausztriával szemben Irlandnak tüntetni fel? Azt hiszem, sem Arányi Miksa, sem Chernel György képviselőtársaink a legkevesebb adatot sem nyújtottak arra, hogy a ház nyugodt lelkiismerettel mondhatná: most már tudom, hogy a prémium czímén kiadandó milliókból mi esik a magyar és mi az osztrák ezukoripar támogatására. Mindaddig, míg e tekintetben adatok nem feküsznek előttünk, czáfolhatatlan az ellenzék azon állítása, hogy ezen törvényjavaslat által az bsztrák érdek van szolgálva a magyar kincstár károsításával idegen állam ezukorgyárosainak j ivára; mindaddig, míg Magyarország közgazdasági helyzete oly válságos állapotban van, mint ma, egyetlen ellenzéki képviselő lelkiismeretéhez nyúlva a t. pénzügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslatot meg nem szavazhatja. De hogy ha eleget tett volna is a t. pénzügyminiszter úr az ellenzék azon jogos kívánságának, hogy statisztikai adatokkal oszlassa el az ellenzéknek az osztrák érdekek istápolásával szemben felmerült aggályait: akkor is feltétlenül elítélendőnek tartanám, ha a t. ház e törvényjavaslatot elfogadná. Hangsúlyoztam, és beszédem folyamán még több irányban rá fogok mutatni arra, hogy mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a magyar társadalom akármely rétegét külön jutalékban részesítsük. Alig két hete, Rakovszky István képviselő úr sürgős interpellácziót terjesztett itt elő, hogy a kormány 15.000 Ínséggel küzdő budapesti munkás érdekében tegyen valaminő védő intézkedést. Hallottunk-e tizennégy nap óta választ e sürgős interpelláczióra? Hát nálunk csak a ezukorgyárosok igényelhetnek prémiumot? Tizennégy-tizenöt ezukorgyáros sorsa külön gondoskodás tárgya akkor, mikor nap-nap után a munkások ezrei jelennek meg panaszaikkal a ház előtt? Hát a munkások milliói nem tarthatnak számot oltalomra? Mig a munkás-osztály sorsa javítva nincs, mig annak törvény védelmet nem nyújt a munkaadóval szemben,jiehéz lesz itt egy privilegizált osztály javára a rokonszenvet kelteni akármily prémiumos javaslattal. A miniszter úr azt mondja, hogy elvileg ellene van a prémiumos rendszernek, és azért kívánja a tavaly hozott törvényt csak egy évre meghosszabbítani, mert lehet, hogy a többi európai államokkal egyezség jön létre, úgy, hogy a prémiumot el lehet törülni mindenütt. Azt hi-