Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. g3 beszédem alkalmával is, de ma is és ma még inkább statisztikai adatokkal fogok rámutatni arra, hogy az ország közgazdasági állapota oly annyira hanyatlott, a magyar mezőgazdaság és egyáltalában a magyar ipar- és kereskedelmi élet annyira a válsággal küzd, hogy ha mi általánosan orvoslást és gyógyítást nem birunk nyújtani a közállapotok javítására, akkor nem szabad a köznek megrontása és ártalma nélkül a társadalom egy nagyon jelentéktelen, parányi részének milliókra menő konczessziót nyújtani. (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatnak mondani mindannyiszor, mikor közgazdasági kérdés fekszik a ház asztalán, hogy hiszen a helyzet kulturális szempontból emelkedett, az országnak vagyoni helyzete fejlődött, az ország vagyonikig izmosodik és így abban a helyzetben van az államkincstár és a magyar nemzet, hogy a közérdeknek minden megkárosítása nélkül elmehetünk a préiniumos rendszernek meghonosításáig. Nohát ezzel az állítással szemben 25 évnek a képét fogom a t. ház előtt feltárni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Látni fogja a pénzügyminiszter úr, a kinek elsőrendű hivatása azt állítani és tudni, hogy mily óriási mértékben hanyatlott Magyarország helyzete közgazdaságilag és anyagilag 1872 óta vagyis 25 év óta. Vettem magamnak azt a fáradtságot, hogy kikeressem Magyarországnak legelső pénzügyi kompasszát, a legelsőt, mely ily czímen megjelent. A legelső kompassz 1873-ban lett az 1872-ik évről összeállítva. Mit látunk, t. ház? Azt, hogy 1872-ben a mennyire az akkori statisztikai adatok megbízhatók, Magyarországon, az egész magyar korona területét ideértve, az összes létezett pénzintézetek hitelművelete, mely egész terjedelmében a magyar gazda, iparos és kereskedelmi világra nehezült, 212 millió forintig terjedt. 212 millió forint volt tehát 1872-ben az a teher, mely jelzálogban és váltó-hitelben a magyar társadalomra nehezült, a társadalom minden rétegét ideértve. Ebből a 212 millió forintból, ha veszem Magyarország lakosainak akkori számát, fejenkint esett egy-egy emberre 18, mond 18 forint; tehát 1872-ben, vagyis 25 évvel ezelőtt Magyarországon minden embert 18—20 forint adósság terhelt. Hogy megmulassam a különbséget, hogy akkor milyen vékony volt az adóssága Magyarország polgárságának és társadalmának, ime, ez a vékony könyv tartalmazza az erre vonatkozó adatokat, és hogy azóta hogyan meghízott és mennyire megvastagodott, azt ime ez a két vaskos kötet tartalmazza. Már most az 1897. évi kompassz szerint pedig azon 212 millió forint jelzálog- és váltóhitel 3100 millió forintra emelkedett, úgy, hogy ma fejenként 178 forint esik minden magyar állampolgárra a bölcsőtől kezdve a mai közterhekből. Ha veszem most, hogy 1872-ben egy hold földre csak 4 forint 50 krajezár teher esett s most minden hold földet 118 forint adósság terhel, kérdem a t. háztól és a t. pénzügyminiszter úrtól : elhisz-e még többet? (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert méltóztatnak azt tudni, hogy van ugyan Magyarországon olyan katasztrális hold föld, de kevés, a mely 3—400 forintot megér, de van sokkal több olyan föld, a melynek katasztrális holdja nem ér meg 100 forintot. (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, ezt a két számot egymással kiegyenlítjük, ahhoz minden túlságos színezés nélkül lehet azt állítani, hogy a magyar földbirtok s a magyar lakosság ma oly mértékben van adósággal túlterhelve, hogy a legszerencsésebb gazdasági politika alkalmazásával sem lehet a magyar társadalmat a legnagyobb veszélytől, válságtól, vagyoni bukástól megmenteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert mellőzve azt, t. ház, hogy a közadósság meghuszonötszöröződött 25 év alatt, 1867-ben fejenként csak 1 forint adó esett Magyarország lakosságára, a mai állami kiadások mellett pedig 2 forint 70 krajezár, tehát 170°/o-kal több adó terheli a lakosságot, mint a mennyi terhelte 1867-ben, alkotmányunk helyreállítása idejében. Ha még ehhez hozzászámítjuk azt, hogy ezek statisztikailag, tehát megdönthetetlenül kitüntetett számadatok, a melyekkel szemben elesik minden adat, a mely mint tény nehezedik a helyzetre, ha hozzáveszem, hogy a magyar társadalom minden rétegét még ezen kivűl a statisztikailag ki nem mutatott terheken kivül mily arányú függő adósság terhelheti, ipari és kereskedelmi vállalatok révén és beruházások czímén, akkor nincs itt fekete kép rajzolva Magyarország helyzetérő], s hogy csak nagyon szerencsés kivétel Magyarországon az a gazda és birtokos, iparos és kereskedő, a ki a ránehezedő teherrel szemben nyugodtan nézhet a törvényhozás bárminemű működése és politikája elé. Nekünk azonban, a kik a törvényhozás termében választóinknak megbízása folytán azért vagyunk itt, hogy lelkiismeretesen bíráljunk meg mindent és csak akkor mondjunk igent bármiféle szándékra, ha abban az igenben lelkiismeretünk teljes megnyugtatását találjuk arra nézve, hogy a mihez hozzájárultunk, abban az országnak igazi közérdeke van kielégítve, (Igaz! Űgy van! a szélső baloldalon.) nekünk kötelességünk bármely törvényt, a mely elénk tétetik, a közérdek szempontjából bírálni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha az igazi közérdeket veszszük, akkor nekem el kell ejtenem azoknak a n*
