Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. 81 sem látom alaposnak és érveink közül egyetlen egyet sem látok megdöntöttnek, azért én kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Marsovszky Endre! Marsovszky Endre: T. ház! (Zaj. Sáli­juk! Halljuk! Elnök csenget.) Nincs szándékom­ban hosszasan igénybe venni a t. ház figyel­mét. Kizárólag csak egy megjegyzést óhajtok tenni a pénzügyminiszter árnak múltkori beszé­dére. Ő tudniillik azzal vádolt minket, hogy mi a tőke ellen izgatunk. Hát bocsánatot kérek, L miniszter úr, ez nem áll. Igen jól tudom én azt és igen jól tudjuk mindannyian, hogy minden termelésnek egyik tényezője a tőke, azonban azt is tudjuk és a t. miniszter úr is fogja tudni, hogy a termelés jövedelmezősége mellett egyik főfontosságú kérdés, hogy milyen áron lehet ezt a tőkét megszerezni. Az én és a mi meggyőző­désünk az, hogy mi annak a külföldi tőkének, a melyet a magyar termelésbe befektettek, túl­ságos nagy kedvezményeket, valóságos uzsora­kamatokat fizettünk, és akarnak velünk továbbra is fizettetni. Ezek voltak az okok, melyek miatt küzdöttünk ezen javaslat ellen és ezért nyúj­tottam be határozati javaslatomat. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Marsovszky Endre: Ne egyes termelők­nek adjunk kedvezményeket, hanem kedvezzünk azon termelő osztálynak, a mely Magyarorszá­gon igen súlyos, válságos helyzetben küzd. Ezért vagyok bátor újólag a ház becses figyelmébe és elfogadásra ajánlani határozati javaslatomat. (Helyeslés halfelöl.) Rakovszky István jegyző: Sima Ferencz ! Sima Ferencz: T. ház! Az én álláspontom ezen törvényjavaslattal szemben nem pusztán a czukoripar terére szorítkozott, hanem a czukor­prémium kérdését, mint a magyar közgazdasági életnek egyik ágát tekintettem és állítottam szembe a mi közgazdasági rendszerünk kereté­ben a közgazdaság többi ágaival és ezen össze­hasonlítás közben jutoltam arra a konzenquen­eziára, hogy a magyar parlament a magyar közgazdasági élet ellen bűnt követ el, hogy ha kiszakít az ipari életből néhány jelentékeny és fontos tárgyat és ezeket a többi iparágak és a közgazdaság többi ágának rovására, prémiumban részesíti. Ez volt az én kiindulási pontom és ez lesz ma is, a mikor a kérdéshez hozzászólván, a zár­szó jogán igyekezni fogok lehetőleg a mai ülés ideje alatt, (Mozgás.) a kérdést, úgy a mint azt az ország érdeke megköveteli, és megkívánja, szűk keretben bár, de kellőleg megvilágítani, és igyekezni fogok meggyőzni a t. túloldalt, de még az ellenzék bizonyos részét is, arról, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1896-1901. IX. KÖTET. tévedés forog fenn úgy itt a parlamentben, mint a közvéleményben és a sajtóban is, ha a tár­gyalás mai idejében bárki oda igyekszik magya­rázni a czukorprémium kérdésében elfoglalt állás­pontunkat, mint hogyha az ezen tárgy felett idáig fejlődött vitának, ma már egyedül a kor­mánynak a 16. §. kérdésében elfoglalt makacs álláspontja képezné az alapját. Igaz, és ezért nagy elismerés illetheti a kormányt és a t. kormánypártot, hogy a 16. §. kéidésében elfoglalt álláspontjával odahangolta az ellenzék érdeklődését és a vitára való kész­séget, hogy a czukorprémium kérdésének tár­gyalása alatt meggyőzni igyekezett a t, kormányt és pártját arról, hogy az ellenzék hozzájárulása, készsége és rokonszenve nélkül a kormány könnyen nem alkothat törvényt, bármily nagy többséggel rendelkezzék is. Azonban, t. képviselő­ház, a 16. §. kiindulási pont volt az ellenzék erősebb akcziójára, de egyúttal alkalom arra, hogy a míg a múltban megtörtént, hogy a leg­fontosabb közgazdasági kérdésekre vonatkozó törvényjavaslatok, mondhatnám minden megfon­tolás nélkül, pusztán csak a pártok hivatalos szónokai által érintve s még az ország köz- és igaz érdekének minden komoly bírálása nélkül is trab-galopp mentek keresztül a parlamenten, mostan ezen vita folyama alatt, bármiként igye­kezzék is bárki kicsinyelni az ellenzék részéről itt és amott (a hal- és szélső baloldalra mutat) történt felszólalásoknak érdemi értékét és szak­szerű súlyát, mindenesetre kétségtelen és bizo­nyos dolog az, hogy a magyar parlamentben eddig, minden túlzás nélkül mondom, 1867 óta oly szakszerű, oly beható, a dolog minden ré­szére kiterjeszkedő, az egész közvéleményt fel­világosító, de egyúttal megnyugtató vita és tanácskozás egyetlen egy esetben és semmiféle kérdésben nem volt, (Úgy van! Ügy van! bal­felől.) mint a milyen vita fejlődött ki a czukor­prémium kérdésének vitatása és megbírálása al­kalmával. (Úgy van! Úgy van/ balfelől.) Ezért, t. ház, az ellenzék méltán elismeréssel tartozik a kormánynak és pártjának, mert ez a mai parlamenti helyzet csak jó alkalom volt arra, hogy egyszer már a parlament fontos, országos, közgazdasági kérdéseket, a mikor azok ide a ház asztalára jönnek, olyan megfontolás tár­gyává tegyen és olyan vita után igtasson tör­vénybe, a mely vitának világa mellett úgy itt a parlamentben, mint a parlamenten kivtíí min­denki tisztában lehet az iránt, hogy vájjon ezen szóban forgó kérdésnél a kormány volt-e az, vagy az ellenzék, a mely a nemzet igazi köz­érdekét képviselte azon harcz és vita közben, a mely a szóban forgó kérdés körül kifejlődött? Hát, t. ház, az kétségtelen dolog, a felett a vitát, azt hiszem, hogy a kormánypárt része­li

Next

/
Oldalképek
Tartalom