Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

5; 149. országos Ölés 1897. jnllns 28-án, szerdán. mert azt tapasztaltam a vitának egész folyama alatt, hogy e vitában csak az egyik fél érvelt, ;t másik fél hallgatott, én pedig azt tartom, hogy süketeknek hiába beszélünk, s a némaság sokszor párosul a süketséggel. Egyébiránt, mint Meszlény Lajos barátom tréfásan megjegyezte, az előttünk fekvő czukorprémiumról szóló javaslatot már ágy is valósággal tört-czukorprémiumról szól 0 ja vaslattá zúzták össze érveink, (Derültség a szélsőbalon.) de azért még is hiába érveltünk; nem voltunk képesek a t. túloldalt meggyőzni. Ezt sajnálom, mert ezzel még egyszer bebizonyult az, hogy e képviselőházban nem az érvek győznek. Ha az érvelés győzne, érveink tisztasága és világossága elérték volna ez eredményt. Áttérve a t. előadó úr beszédjére, sietek megjegyezni, hogy nem tudok egyetérteni a t. előadó úrral abban, hogy az én határozati javaslatomnak egyik része lényegileg elfogadná a prémiurnadás elvét, mint a hogy ezt a kormány felállítja csupán azzal a módosítással, a mint az előadó lojálisán elismerte, hogy én csak a magyar cznkornak akarok prémiumot adni, ha tudniillik czukorprémiumot adni szükséges, holott eddig nem a magyar cznkornak, hanem főképen az osztrák czukornak adtunk prémiumot. Igaz, hogy a t. előadó úr szerint köztudo mású dolog az, hogy a kiegyezési tárgyalásoknál a fogyasztási területek el nem különítésének nagy sérelme orvoslást fog nyerni; de tisztelettel azt jegyzem meg, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat egy évre szól, holott a kiegyezési tárgyalásokra nézve köztudomású, hogy egy évi provizórium fog javaslatba hozatni az év végével. Ennek következtében az ő érve tökéletesen elesik, hisz a jelen törvényjavaslat egész időtartama alatt az orvoslás, melyet esetleg az új kiegyezésből meríthetnénk, nem lesz elérhető. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) De, t. ház, abban sem tudok megnyugodni, a mit a t. előadő úr megjegyzett, hogy mi ne vizsgáljuk közjogi szempontból Ausztria viszonyait. Eu sem tartanám helyesnek, hogy mi bele elegyedjünk Ausztria viszonyaiba, és bár igaz lenne az, hogy Ausztriában sem szándéka semmi pártnak beleelegyedni a mi ügyeinkbe; de mikor Ausztria jelen helyzetét mérlegeljük, egyedül azzal a joggal élünk, a mely joggal él minden magánember, a ki szerződni akar, hogy biztonságot szerezzen magának arról, vajjou a másik, a szerződő fél szerződhetési állapotban van-e, oly állapotban, hogy a szerződés a reáeső terheit viselheti és helyzete megengedi-e, hogy erre nézve kötelezettséget vállaljon ? (ügy van! Úgy van! a seélső haloldalon.) Ennek megvizsgálására nekünk jogunk van; és ha e jogunkat gyakoroljuk, nem avatkozunk az osztrák belügyekbe, csak magunk ügyeit a kellő biztosítékokkal veszszük körűi; a kormány pedig mely Magyarország összességét illetőleg összességének érdekeit van hivatva képviselni, a legnagyobb mulasztást követ el, ha nem él azzal a joggal, a mely jog minden magánembernek joga s nemcsak mulasztást követ el a kormány ez esetben, de kötelességét sem teljesíti a polgárok összessége iránt. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert a mi a magánembernek joga. az a kormánynak kötelessége. (Élénk helyeslés a szelő haloldalon.) Határozati javaslatomnak második pontja az, hogy: intézkedjék a kormány arra nézve, hogy az önálló vámterület felállításával megmentse a magyar czukoripart az osztrák versenytől. T. ház! Bármennyire kétségbe vonta is a t. pénzügyminiszter úr az ellenzék számbeli adatait, nem tehetek róla, ha a kormány statisztikájában az olvasható, a mit az ellenzék felhozott, illetve, hogy a behozatal Magyarországban 884.439 métermázsa s a kivitel 666.046 métermázsa; ha ezt olvassuk a hivatalos statisztikában, lehetetlen arra a gondolatra nem jönnöm, hogy ha igazán meg akarjuk vé deni a magyar czukoripart, s a magyar czukoripar igazán nagy fontossággal bír az ország egy részére, akkor prémiumháború helyett követnünk kellene azt a politikát, a melyet az egész világon minden állam követ, tudniillik hogy megvédi magát a beözönlő iparczikkek ellen. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Minthogy mi a beözönlő czukormennyiség ellen nem védjük magunkat, s e védelmet csak akkor fogjuk eszközölhetni, ha felállítjuk az önálló vámterületet, ennélfogva az egyszerű logika is, határozati javaslatomnak ezen része mellett szól. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon) Azt is javasoltam, hogy fordítsa a kormány a prémium most ránk nehezedő részét a ezukorrépatermelés és czukoiipar fejlesztére. Nem szükséges ismételnem, a mit ez oldalról bőven felhoztak, hogy a magyar czukorrépa-termelés milyen kedvezőtlen helyzetben vau hazánkban és mindenki el fogja ismerni, hogyha a czukorrépatermelés csak oly előnyös körülmények közt jöhetne létre Magyarországon, mint például Csehés Murvaországban, mert azt nem ismerem el, hogy Magyarországon nem lenue oly jó föld, mint az említett két országban ; a mi termelésünk hátránya onnan erei, hogy nálunk a czukorrépatermelés kezdetleges és istápolásra szorul. Jogosult tehát azon kiváltság, hogy Magyarország költsön inkább arra, hogy termelését kivételes eszközök nélkül is versenyképessé tegye, és teremtsen oly természetes helyzetet, melyben hazánk érvényesülhessen majd akkor, mikor a prémium-