Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

14t< oroz&gos Illés 1897. jnlins 28-án, sxerd&n. "7 háború a kttlállamokat kimerítette. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azzal végeztem határozati javaslatomat, hogyha már szükséges prémiumot adni, adjon prémiumot a kormány a magyar czukorkivitelnek. Javaslatom e részét felszólalásom kezdetén már indokoltam és itt ismétlem, hogy javaslatomra szükség van, g e szükséget a kiegyezési tárgyalások el nem odázzák, mert — a mint mondtam — a kiegyezés nem fog létre jönni addig, míg a jelen törvényjavaslatban konstatált idő tartani fog. És most legyen szabad, t. ház, röviden reflektálnom a pénzügyminiszter úr beszédére. Én azok közé tartozom, kik politikai ellenfeleimben is az érdemet elismerem, tehát elismerem, hogy a t. pénzügyminiszter úr nagytehetségű és kiváló szakértelmű férfiú; de épen mert ezt elismerem, sajnálom mindig, midőn helyzete kényszeréből kifolyólag a szofizmák tömkelege közt látom őt vergődni, és mikor oly helyzetben van, hogy oly tételeket kell bebizonyítania, melyek szerény meggyőződésem szerint bebizonj íthatlanok. így történik vele most is, és legyen szabad a következő, logikát sértő körülményekre felhivnom a t. ház figyelmét. 1888-ban hozott a ház egy törvényt, melyből kifolyólag több millió forint czukorprémiumot fizettünk; ámde a t. pénzügyminiszter úr kimutatta statisztikai adatokkal, hogy 1888-ban a magyar ezukoripar igen csekély volt; már most kérdem, mikép lehet a logikával összeegyeztetni azt, hogy oly káros intézkedésekhez nyúltunk, mint a prémiumrendszer, oly dolog megvédésére, melyet a t. pénzügyminiszter úr maga is csekély fontosságúnak tüntetett fel; az állítás és az intézkedés kétségkivííl ellenmondást tartalmaznak. Továbbá a t. pénzügyminiszter úr elismeri, hogy a prémium mesterséges eszköz, mely oly helyzetet teremt, melyet ő, ki a politikai ökonómiával, mint tudománynyal foglalkozott, lehetetlen, hogy jónak mondjon, tekintve azt, hogy e tudomány egyik alaptétele az, hogy semmi mesterséges termelést gyarapítani nem szabad. (Helyeslés balfélől.) Ámbár a miniszter tudja, hogy a prémiumrendszer veszedelmes és káros és ámbár beismeri az állítások igazságát és azt, hogy e rendszer terhes az országra, azért mégis a prémiumrendszert fokozza; ez eszközhöz nyúlt a kormány akkor, a mikor Magyarországon e mesterségesen teremtett termelés még nem volt meg, tehát a prémiumrendszer alkalmazására ok sem volt; és most fokozza a rendszert, bár látja, hogy ezzel egy terhes versenyzésbe bocsátkozik. Egy más ellentmondást is konstatálok a tisztelt miniszter úr beszédében és ténykedésében; azt állítja és statisztikai adatokkal is bizonyítja, hogy az egész világon túltermelés van; azt is bizonyította, — bár szerintem nem helyes statisztikai adatokkal, — hogy nálunk is vau túltermelés. Már most egy túltermelésben leledző országból, a túltermelt czikket egy túltermelésben leledző világpiaczra kivinni, minden bizonynyal illogikus dolog. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr statisztikai adatairól csak röviden nyilatkozom, mert nem tudván előre, hogy ma a zárbeszédekre kerül a sor, adataimat nem hoztam magammal. A miniszter úr kiszámította, hogy nálunk a fogyasztás 720.000 métermázsa, a mennyiben minden személy 4 kilogramm czukrot fogyaszt, ebből azt következtette, hogy a tőlünk kivitt czukormennyiség 800.000 métermázsa. De miért nem gondolja meg azt, hogy ha nálunk egy-egy ember 4 kiló helyett 8 kilót fogyasztana, e 800.000 métermázsa eltűnnék ? Minthogy pedig Ausztriában 8 kilót fogyasztanak és a miniszter úr nem tud érthető okot adni arra, hogy a magyarok is miért ne fogyaszszanak ugyananynyit, mint az osztrákok, ha a fogyasztás nekik meg volna könnyítve: beismeri a miniszter, hogy az általa megállapított 800.000 métermázsa kivitelre szorult termelés, helyes közgazdászati intézkedés útján el lenne tüntethető. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A logika azt hozná tehát migával, hogy igyekezzünk olyan helyzetet teremteni Magyarországon, a melyben nálunk is a czukorfogyasztás normális magaslatra emeltetnék, és ne igyekezzünk oly helyzetet örökíteni meg, a melynek a tudomány és gyakorlat egyaránt ellenmondanak, hogy tudniillik prémiumokkal iparkodjunk egy nem természetes iparágat Magyarországon meghonosítani és fentartani. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt is állította a t. miniszter úr, hogy ámbár ő az adót 2 forinttal növelte, azért még sem áll az, hogy az adónövelés az árakat felverte volna, mert ellenkezőleg az árak leszálltak. Már, t. miniszter úr, bocsásson meg, én a szofizma e nemét legalább is furcsának találom; igen jól méltóztatik tudni, hogy az árak képződésére nemcsak az adó van befolyással, hanem sok más körülmény is. A t. miniszter úr maga mondta, hogy az egész világon túltermelés van ; és azt talán mégis csak be fogja ismerni, hogy a túltermelés az árakat le szokta verni! (Ellenmondás jobbfelől.) Vájjon nem? Csodálatos felfogással bir az áralakulásokról az, a ki felállított tételemet tagadja. Epily evidens igazság az, hogy a prémium rendszer Szintén leveri az árakat, mert épen azért adnak prémiumot az államok, hogy ennek segítségével olcsóbban lehessen a czukrot eladni a világpiaezon. Tehát itt van