Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897 . július 28-án, szerdán. H7 legbuzgóbban biztatják, hogy ez esetben az osztrák kormánynyal szemben állást foglaljon; mert hiszen ezeknek az osztrák íróknak nyilatkozataiban mint figyelemre méltó nóvum az foglaltatik, a minek különben a legkisebb törvényes alapja nincs, tudniillik az, hogy magától értetik, hogy az osztrák kormánynak és az osztrák törvényhozásnak épen olyan joga van alkotmányossági szempontból felülbírálni a magyar kormány tényeit és a magyar alkotmány tételeit, mint a milyen jogot ők nekünk kegyesen felajánlanak. Ezt Meltzl Oszkár tanár a leghatározottabban kifejezte és ez az egy nyilatkozat is mutatja, hogy az az osztrák kontroverzia nem az alkotmány védőinek a féltékenységéből ered. Nem ered abból a még túlzásaiban is tiszteletre méltó féltékenységből, mely az alkotmány utolsó betűjét is minden félreértés és minden elhományosítás ellen megóvni el van határozva, hanem ered az osztrák pártpolitikának azon kétes forrásából, a melyet ennek a háznak a bölcsesége az előző időkben is mindig gondosan került és a mikor teljesen el nem kerülhette, soha sem közelítette meg másképen, mint a legnagyobb óvatossággal és határtalan szkepszissel. Ugyanez a bölcseség parancsolja nekünk most azt, hogy ezt a törvényjavaslatot kizárólag pénzügyi és közgazdasági szempontokból ítéljük meg; a szerint fogadjuk el, vagy tagadjuk meg hozzájárulásunkat, a mint a törvényjavaslatot közgazdaságilag és pénzügyileg indokoltnak vagy indokolatlannak tekintjük. De közjogi szempontokat, különösen pedig az osztrák alkotmány szempontjait ne vegyítsük az ügynek a megítélésébe. Ezzel egyúttal kifejeztem azt a kérelmet is, hogy Eötvös Károly t. képviselő úr határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfdM.) És most befejezésül, t. ház, legyen szabad még egyetlen általános megjegyzést előterjesztenem. Ezen t. házban általában &x iparfejlesztési kérdéseket sohasem tekintették pártkérdéseknek, mert mindannyian egyetértettünk abban, hogy országunk gazdasági függetlenségének és gazdasági szervezetünk teljességének az iparfejlesztés egyik nélkülözhetetlen eszköze. Hogyha mostoha körülmények között és a legtöbb téren mások által régen megelőzve, mégis számottevő ipari sikereket értünk el, ezt nem annyira azoknak a kedvezményeknek köszönhettük, melyeket a törvényhozás az iparnak megadott, mint köszönhettük annak a jóakaratnak, annak a buz dításnak, mondhatnám annak a szeretetnek, a melylyel a törvényhozás az iparfejlesztés minden mozzanatát felkarolta. Ennek látása öntött bátorságot és önbizalmat azokba, a kik valamely ipari kezdeményezésre vállalkoztak. Ujabban azonban ez a hangulat némileg megváltozott, különösen az iparnak azon ágaival szemben, a melyeket a mezőgazdasági ipar gyűjtőnévé alatt szoktunk érteni és a mely mezőgazdasági iparra mi elsősorban vagyunk utalva. Mi egész erőnket nem fordíthatjuk példának okáért arra, hogy hamarosan textilipart létesítsünk, erre is kell törekednünk, de azt a munkást, a ki ma kér foglalkozást, nem biztathatjuk ezzel, mert a textilipar csak némileg számottevő fejlődése hosszú éveknek a véres verejtéket, munkáját és áldozatát követeli, Barabás Béla képviselő úr múltkor érintette azt a kérdést, melyek azok az iparágak, a melyek a mi viszonyainknak megfelelők? Hát erre úgy hiszem habozás nélkül válaszolhatom, hogy a mi iparfejlesztési politikánk helyes úton jár és észszerűen cselekszik, a mikor első sorban a mezőgazdasági iparágakat felkarolja. És most méltóztassék meggondolni azt a hatást, a melyet előidézünk, ha ebben a házban bizonyos közönynyel, bizonyos kicsinyléssel, mondhatnám bizonyos animozitással szólunk épen ezekről az iparágakról. Ez bizonyára nem alkalmas eszköze annak, hogy előbbre vigyen bennünket azon az úton, a melyen országunk gazdasági életének teljes kiépítését elérhetjük. És ha szó volt az utolsó hetek alatt ebben a házban arról, hogy ezen sokat vitatott és megengedem vitatható törvényjavaslatnak mi a vezető gondolata? — én lelkiismeretes megfontolása után mindazoknak, a mik itt felhozattak sokszor és alapos,sokoldalú és önálló tanulmányok alapján felhozattak, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar iparfejlesztési politikának egyik, magában véve ugyan nem kívánatos és ezért csakis ideiglenes, de a kötelességszerű gonddal és előrelátással megválasztott, helyes és czélravezető eszköze ez a törvényjavaslat is, a mely most előttünk fekszik. Ebben a meggyőződésben kérem a t. házat: 1. hogy a beterjesztett határozati javaslatokat mellőzni; 2. hogy a ház asztalán levő, ezen tárgygyal kapcsolatos kérvényeket elintézettek nek tekinteni, és 3. hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) Élni kívánok jogommal, hogy határozati javaslatomat zárszavammal támogassam. (Halljuk !) Az érvek, a melyeket hallottunk, nem győztek meg engem és azt hiszem, hogy nem győzték meg azt a pártot sem, a melynek szerény tagja vagyok. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Még is csak röviden fogok szólani, í;<