Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

gg 149. országos illés 1887. Julius 28-án, szerdán. állítom, hogy az állami üzemeket szaporítani különben sem kívánatos és hogy állami üzemekkel kartelleket megtörni nagyon problematikus vállalkozás. Legalább a mólt tapasztalatai semmikép sem biztatnak bennünket azzal a reménynyel, hogy állami üzemekkel kartellek ellen sikeresen megküzdeni lehessen. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) Azonban vannak más intézkedések, melyek között első helyen áll például az, hogy minden kartell a kormány jóváNagyásától függ és különösen, hogy minden kartell minden részletében a nyilvánosság elé terjesztendő; mert semmi sem képezhet olyan hathatós ellenőrzést, mint a nyilvánosságnak folytonos bírálata és ítélete. Készemről azonban ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy felfogásom szerint minden törvénynél többet ér a répatermelőknek helyes alapon történő szövetkezete. Ez még magukra a gyárakra is előnyös volna, mert a szövetkezet sok félreértést képes eloszlatni, a mi most az érintkezés hiányából is felmerülhet és megzavarja a gyárak és termelők között a természetes jó viszonyt. Mert nem állítom, hogy a kettő között minden ponton és minden időben feltétlenül az érdekeknek azonossága forog fenn; de azért az a meggyőződésem, hogy az érdekeknek közösségét kétségbe vonni alig lehetséges. Mert senki sem döntheti meg azt a primitív igazságot, hogy a nyerstermelőnek az érdekeit nem lehet elválasztani az iparos érdekétől. Nem tudom magamnak elképzelni, hogy közönyös legyen a téglagyárosra, vájjon az építési ipar halad-e, vagy hanyatlik; nem tudom magamnak elképzelni, hogy a posztógyárosra közönyös legyen, vájjon a ruházati ipar emelkedik-e vagy stagnál ; hogy a papírgyárakra közönyös legyen, vájjon a hírlapok száma szaporodik-e vagy sem, és ép úgy nem tudom magamnak elképzelni, hogy a répatermelőre nézve indifferens legyen, vájjon a czukorgyártás kiterjeszti-e vagy redukálja-e az üzemét? Különben is, t. ház, míg mi itt a felett vitatkozunk, vájjon előnyös-e a gazdára nézve a répatermelés vagy sem, addig a legnagyobb mester: a gyakorlati élet oda kiint megadja a választ abban az egyszerű, de félre nem magyarázható tényben, hogy a hazai gyáraknál évenként mind nagyobb számban jelentkeznek gazdák, a kik vagy a már meglevő termelésüket kiterjeszteni, vagy pedig ezt a termelést újonana behozni akarják. Meglehet, hogy egyes angdák kedvezőtlen tapasztalatokat tettek; nem zkarom kétségbe vonni, hogy előfordulhatnak túlkapások és megtorlásra érdemes visszaélések, de hogy az esetek túlnyomó számában mégis csak az találják a gazdák, hogy ez a dolog reájuk nézve előnyös, azt minden számításnál és minden argumentácziónál világosabban bizonyítja az a körülmény, hogy folytonosan akadnak új birtokosok, a kik ezt a kultúrát felvenni óhajtják. T. ház! Mielőtt felszólalásomat befejezném, legyen szabad még néhány szóval áttérnem azokra á közjogi szempontokn, a melyek Kossuth Ferencz képviselő űr határozati javaslatának is kiindulási pontját képezik és a melyek Eötvös Károly képviselő úr egész határozati javaslata fölött dominálnak. Készségesen elismerem, hogy az összes felszólalók és indítványozók ebben a tekintetben igen messzemenő diszkreczióval jártak el. Én bizonyára nem fogom ennek a diszkreeziónak a határát túllépni. Mert Meskó László képviselő úr volt az egyetlen, a ki nekem szemrehányást tett, a miért nem foglalkoztam részletesebben ezzel a kérdéssel; de ő is megtalálhatja a választ abban, a mit igen helyesen Horánszky Nándor képviselő úr hangoztatott, hogy tudniillik, ha mi feljogosítva éreznők magunkat arra, hogy az osztrák alkotmánynak egyes intézkedéseit bíráljuk. Azonban, t. ház, minden alkotmányt csakis az illető országnak Nagyományai és, hogy úgy mondjam, politikai klimája szempontjából szabad megítélni. Az a 14. §., a mely nálunk inkább a csodálkozásnak és a meglepetésnek a tárgya, az Ausztriában igen természetes úton keletkezett, sőt bizonyos időben valóságos vívmánynak tekintették. Meg kell gondolni, hogy ennek a szakasznak az életbelépte előtt érvényben volt a Schmerling-féle alkotmány, a mely a kormánynak úgyszólván határtalan rendelkezési jogot adott és mindössze arra kötelezte, hogy a parlamenthez utólag rendeleteinek indokairól és eredményeiről jelentést tegyen. Hogy a parlament aztán ezt a jelentést helyesli-e vagy sem, hozzájárúl-e vagy sem, azt nem tekintették fontosnak. A kormány egyszerűen jelentést terjesztett elő, a melylyel a parlament egyebet nem tehetett, mint hogy tudomásár vegye, mert ha nem vette tudomásul, az sem változtatott sokat a dolgon. És mikor az a szakasz, a mely a régi osztrák alkotmányban az ominózus 13. §. volt, tűrhetetlenné vált, akkor az osztrák szabadelvűek legkiválóbb szónokai : Griskra, Herbst, Brestl, Berger.és mások legnagyobb csatáikat ennek a 13. §-nak a megbuktatására vívták és óriási haladás volt és valóságos diadalt jelentett, mikor annak a 13. § nak helyébe a most érvényben levő 14. §. lépett. Ily szempontból tekintve a dolgot, a 14. §-t még akkor sem ítélhetnők meg úgy, a hogy az némely részről t >rtént. ha annak a megítéléséhez, annak a bírálatához bármi jogunk volna. És nem változtathat ezen semmit az, hogy épen egyes osztrák írók azok, a kik Magyaroszágot