Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos illés 1887. jnllns 28-án, szerdán. •uh üzemeket felszívják a nagyok és hogy az új gyárak nem annyira szövetkezeti alapokon, hanem nagy tőkével rendelkező társasági alapon létestílnek. Hogy nálunk óhajtandók volnának a szövetkezeti alapon álló czukorgyárak, azt bizonyítani is felesleges. Azonban ezzel szemben áll először, hogy nekünk, fájdalom, olyan megfelelő szövetkezeti szervezetünk még nincs, a mely mintegy előiskoláját képezné az ilyen szövetkezeti üzemnek és útjában áll ennek egy másik körülmény, tudniillik az, hogy a szövetkezeti alapon álló gyárak rendesen nagy tőkével nem rendelkeznek. Már pedig ha a mi gyáraink nagy tőkével nem rendelkeznek, akkor az osztrák verseny feltétlenül a legrövidebb idő alatt elnyomná őket, a mint hogy hajdan a kevésbbé tőkeerős magyar gyárakat mindig agyon is ütötte. Különben is nagyon meggondolandó dolog az, hogy olyan iparágban, a mely a konjunktúráknak jobban van kitéve, mint bármely más ipar, belemenjünk-e abba könnyű szerrel, hogy a szövetkezeteket itt tegyük épen ki a tüzpróbának? Hiszen vannak esztendők, a melyek alatt nagy összegeket fizet rá az üzemre minden egyes gyár. Ezt kibírja az olyan ezukorgyár, mely nagy tőkével rendelkezik; de hogy egy szövetkezet meddig birná ki, az kétséges és nagyon meggondolandó dolog. Azonban, t. ház. van a szövetkezeteknek egy neme, a mely feltétlenül üdvösen működhetik ezen a téren és ez a répatermelőknek a szövetkezete, a milyenek —- mint már volt szerencsém röviden említeni — Brassómegyében tényleg léteznek. Ha lehetséges ott, hogy az iutelligenczia vezetése mellett 2 — 300 magyar és német parasztgazda szövetkezik és az egész répatermelés ügyét közösen lebonyolítják, akkor nem látom át, miért nem lehetne ugyanezt a rendszert másutt is követni. A Brassómegyéből való képviselőkollegáink által úgy vagyok informálva, hogy ez a rendszer ott a legkitűnőbb eredményekre vezetett, a mi nem is csoda, mert a kisgazda helyett, a ki talán egy vagy egy és egy fél holddal áll szemben a gyárral, fellép az a szövetkezet, a mely 3 — 400 holdat reprezentál, tehát a tényező tanítja a tagjait a helyes kultúrára, egyszerre számol le a gyárral és minden esetre abban a helyzetben van, hogy tagjainak az érdekeit hathatósan megvédelmezze. (Igás! Úgy van! jabbfelöl.) Én ezt az eljárást tekintem a leghelyesebbnek. Kívánatos volna, hogy ez az országnak minél több helyén utánzásra találjon. Szívesen fejezem ki innen, a parlament szószékéről tiszteletemet és rokonszenvemet az Erdély legszélső határán lakó német és magyar parasztgazdáknak, a kik a társadalmi tudományoknak és a nemzetgazdaságtannak magasabb szféráiban vajmi kevés jártassággal birKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET. hatnak, de azért mégis a saját erejökből és egy áldozatkész iutelligenczia vezetése mellett sokkal sikeresebben oldották meg mindezeket a kérdéseket, mint mások, kik az intelligencziának igen magas fokán állanak és megoldották nézetem szerint mindkét fél előnyére. Meggyőződésem, hogy ha Magyarország más részeiben is létesülnének a termelőknek ilyen szövetkezetei, sokkal kevesebb panaszszal találkoznánk ebben a házban, még a kartellekkel szemben is. (Igaz! Úgy van! jobhfélől.) Ezzel azonban távolról sem akarom azt mondani, t. ház, hogy a kartelleket oly jelenségnek tekintem, a melyet egyszerűen figyelmen kivíü Nagyni lehetne. És itt felelni kívánok egy szemrehányásra, a melyet különösen Komjáthy Béla képviselő úr hangoztatott velem szemben azért, mert bevezető beszédemben azt mondottam, hogy a kartellügynek rendezése nem tartozik ennek a törvényjavaslatnak a keretébe. Hát ismétlem, t. ház, nem tartozik ennek a törvényjavaslatnak a keretébe, először azért, mert ez a törvényjavaslat csak ideiglenes jellegű, csak egy esztendőre szól, már pedig a kartellügyet ha rendezzük, azt úgy kell rendeznünk, hogy a rendezésnek állandó jellege legyen; másodszor nem tartozik ide, mert ez a törvény csak egyetlen iparágra vonatkozik, már pedig a kartellek most mind több iparágban merülnek fel és azért, ha intézkedik az állam, akkor az összes idevágó jelenségeket kell, hogy szemügyre vegye: harmadszor pedig nem tartozik ide azért, mert ezt a törvényt Ausztriával közösen csináljuk, már pedig igen helytelenül járnánk el, ha ugyanolyan kartelitörvényt fogadnánk el, mint az osztrákok. (Igaz! Úgy van! jobhfélől.) Különben is, hogy ez mennyire nem alkalmas a közös rendezésre, matatja már az a körülmény, hogy az osztrák Reichsrathban ez idén már beterjesztettek egy kartelitörvényjavaslatot függetlenül tőlünk. Azonban, a nélkül, hogy azt a javaslatot bírálat tárgyává akarnám tenni, merem mondani, hogy a mi érdekeinknek aligha felelne meg, habár az osztrákok nagyon szívesen vennék, ha mi az ő javaslatukat elfogadnék. Különben is, hogy ezen a téren milyen óvatosan kell eljárni, annak jellemzésére csak azt az egyet kívánom felemlíteni, hogy még az olyan gyakorlati gondolkozású férfiú is, mint gróf Károlyi Sándor képviselő úr, múltkori beszédében olyan módozatot ajánlott, a mely meggyőződésem szerint alig vezetne czélhoz. Mert a képviselő úr azt mondja, hogy az állam alapítson maga olyan ezukorgyárat, a mely nem léphet a kartellbe. Én azt hiszem, hogy ez nem volna szerencsés megoldás, és a kik ipari életünknek eddigi fejleményeit figyelemmel kisérték, azok igazat fognak nekem adni, mikor 9