Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

56 149. országos ülés 1897. Julius 28-án, szerdán. így? h°gy így megtakarítsam az egyik ember fizetését.. Nem szólt erre amaz semmit, kocsira kapott, mert ha az első szerencsétlenséget elkerülte is, nem volt bizonyos, hogy a másikat is el tudja kerülni. Épigy vagyunk mi ezzel a javaslattal. Egyszer 16. §., aztán czukoiprémium, aztán az ülés meghosszabbítása, végül klotíír, aztán megint 16. §., czukorprémium, és igy tovább. Akárcsak a Miska, a ki hétfőn kertész, kedden erdész, szerdán kertész, csütörtökön erdész. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ebben a tréfés anekdotában megvan az igazság. A hol a javaslatokat igy terjesztik be, a hol semmiféle munkálkodási terv nincs, hanem csak kapkodás, majd ezt, majd azt, majd a harmadik, majd a negyedik tárgyat ve szik elő, egyiket is, másikat is félbeNagyják; majd egyszerre tárgyalnak négy javaslatot is, — ott nincs beosztás. Ha egyébért nem, már ezért is vissza kellene utasítanunk az előttünk fekvő javaslatokat. De mert ez a javaslat egyedül arra van szánva, hogy az ellenzéket kimerítse, ellenálló képességét megtörje: ép azért a t. miniszter úr javaslatát egyszerűen elvetem és visszautasítom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senkisem kíván, a vitát bezárom. Zárszó illeti még azokat a képviselő árakat, a kik 10 aláírással nyújtottak be indítványt. Felszólítom őket abbau a sorrendben, a melyben indítványaikat beadták. Ilyen Molnár János képviselő úr. Molnár János: T. ház! Mivel én a t. miniszterelnök úr javaslatára vonatkozó nézetemet, úgy vélem, elég érthetően kifejeztem már beszédemben ée mivel a t. túloldal szónokai meggyőződésemben semmi esetre sem ingattak meg, azért azokhoz, a miket elmondottam, sem hozzátenni, sem elvenni valóm nincs. Ép ezért nem élek a zárszó jogával, hanem egyszerűen ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Már most a zárszó Sima Ferencz képviselő urat illeti. Sima Ferencz: T. ház! Csak igen röviden élek a zárszó jogával. Nem is szólalnék fel, hanem Molnár János képviselőtársam álláspontjához járulnék, ha a legközelebbi napok vitája alatt, a béke-kísérleti tárgyalások folyamán oly személyes momentumok nem merültek volna fel, a melyek nyilvánvalókig igazolják azt, hogy a kormánypárt részéről, legalább azok részéről, a kik a vitában részt vettek, egyáltalában nem a parlamenti béke helyreállítása volt a czél, hanem személyes kompromittál ellenzéki férfiaknak. Felszólalok, t. ház, elsősorban is azon inszinuáczió ellen, a melylyel az ellenzéknek egyik vezérférfia, gróf Károlyi Sándor részestílt. Nevezetesen Gajári Ödön t. képviselőtársam, a ki nem tudom, hogy a haza oltárán mennyi jót és nemest áldozott, megvádolja a ház előtt gróf Károlyi Sándort azzal, hogy az ő liberalizmusa, őszintesége és hazafisága az újpesti kisajátítási kérdésekkel függ össze. Már, t. ház, én gróf Károlyi Sándorral egy vármegyében lakom, annyiban, a mennyiben ő Csongrád megyének egyik földbirtokosa és a mennyiben Gajári Ödön t. képviselőtársam gróf Károlyi Sándorról azt állította, hogy az ő magatartása Csongrád vármegyében egyik oka a szoczíalizmusnak és a munkás-agitácziónak terjesztésére, kénytelen vagyok őt rektifikálni, hogy az ő informácziója nem ered jóhiszemű kézből. Mert gróf Károlyi Sándor ez időszerint Csongrád vármegyében mint oly egyén ismeretes, a kinek jótékonysága egyáltalában azon a vidéken és a környéken, a melyen az ő birtoka vonul végig, nemcsak hogy ismeretes, hanem áldásaiban egész községek lakosságára a legnagyobb mértékben hat ki. Ez előtt két esztendővel, mikor Szegvár községének népe ínségbe jutott, gróf Károlyi Sándor hat hónapon tartott közkonyhát 600 lélek számára. (Élénk éljenzés balfelöl.) Ivánka Oszkár: Bánffy többnek tart! (Derültség és tettes balfelöl.) Sima Ferencz: Gróf Károlyi Sándor még Szegvár összes szegény lakosai számára ingyen földet adott, hogy egy egész évre szükséges termését beszerezhesse a szegén)' lakosság. Akkor tehát, t. képviselőház, mikor az ellenzék vezérférfia a jótékonyságnak ilyen kiváló példájával szolgál az ország általános elismerésére, egyáltalában helytelen dologi hogyha a békekisérleti tárgyalásokat Gajári Ödön t. képviselőtársam ekkép kívánja a parlamentben meghonosítani. (Tetszés balfelöl.) Erre a körülményre, t. ház, csak inczidentaliter tértem ki és most rátérek az én határozati javaslatomnak tulajdonképeni megokolására. Az én határozati javaslatom azt mondja, hogy a miniszterelnök úr normális körülmények közt nem képes az ország kormányzására, mert a normális körülmények közötti kormányzat a házszabályokban biztosított időig terjedő tárgyalások segélyével idáig miijden kormáuynak és kormány elnöknek biztosította a terrénumát. Ha a t. miniszterelnök úr jó és okos gazda, mint Lepsényi Miklós t. képviselőtársam mondta, hogy hétfőn kertészt, kedden erdészt, szerdán kertészt, csütörtökön erdészt nem tartana, egy pillanatra sem zökenne ki a parlamenti tanácskozás a maga medréből. S ha ez így van, a t. miniszterelnök