Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897, '. Julius 28-án, szerdáu. ' és a túloldal ne vádoljon minket azzal, hogy a szólásszabadság minden eszközével a miniszterelnök úr megbuktatására törekszünk. Őszintéknek kell lennünk: küzdelmünknek más czélja nem lehet, mint hogy távozzék az ország éléről az a férfiú, a kinek kezében Magyarország kormányzása teljesen alásülyedt, (Úgy van! a szélső baloldalon) a ki Magyarország tekintélyét egész Európa előtt kompromittálta, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a kinek vezetése mellett Ausztriával szemben a tartomány színvonalára van anyagilag és erkölcsileg sülyesztve Magyarország. (Élénk helyeslés"'a szélső baloldalon.) Bármit érdemelt meg ez ország bűneiért, azt a csapást nem érdemelte meg, hogy élére Bánffy Dezső álljon miniszterelnöknek. (Úgy van! a szélső baloldalon) A nemzetnek minden erejét meg kell feszítenie, hogy e csapástól szabaduljon. A t. túloldal különösen Gajári Ödön t. képviselőtársunk az őszinteség hiányával vádolták az ellenzéket. Nem tudom, a t. túloldal álláspontja őszintébb e a parlamenti helyzet tisztázása. kérdésében, vagy a mienk. Mi megmondták, hogy a küzdelmet nem teszszük le, míg a kormány a 16. §-t el nem ejti. Önök pedig az ülések meghosszabbításával nem nyertek prémiumot arra, hogy a 16. §-t keresztíílvigyék, mert az ülések bármely meghosszabbításával szemben megvan az ellenzékben a kitartás és erő arra, hogy a 16. §. kérdésében önöknek feltétlenül kapitulálniuk kelljen. S ez nem is megszégyenítés, ez csak a józan megfontolásnak egy pillanatra előtérbe jutása a t. túloldalon. (Derültség jobbfelöl.) Ha a kormánypált a kapaczitácziókból meggyőződött, hogy oktalan és veszélyes dolog azon intézkedésnek forszirozása, és azt önként elejti, hát ez kapituláczió ? Az lesz igen, ha kényszerítve lesznek rá. Mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy mert már a zárszó jogával élek és így az egyórai meghosszabbítás kérdése már eldöntöttnek tekinthető, hogy azért a három óráig való tanácskozás azt jelenti, hogy a parlamenti tanácskozás visszatér régi medrébe. Jelenti ez azt, hogy az ellenzék folytatni fogja a küzdelmet a legnagyobb mértékben addig, míg teljes garancziát nem nyer, hogy a mi okon a fegyvert felvette, a fegyver letételekor garantirozva van arra nézve, hogy a kormány biztosítja a 16. §-nak vagy teljes elejtését vagy olyképen való módosítását, a mely az ellenzéknek e részben aggályait teljesen elenyészted. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a felfogás, mely azon békekonferencián nyert kifejezést, melyet az ellenzéki árnyalatok a kormánypárt kiküldötteivel és a minisztérium közbenjöttével megtartottak, egy pillanatra sem parlamentáris vagy alkotmányos és egyáltalán nem fogja kötelezni az ellenzéke*, hogy további küzdelmét csak egy pillanatra is lohaszsza. Ott ugyanis a t. miniszterelnök úr azt mondta, mert csak az ő nyilatkozatát lehet komolyan venni az egész kérdésben, ha egyáltalán ő komolyan vehető — ez pedig az: szüntesse be a vitát az ellenzék s akkor nincs kizárva — így szól a miniszterelnök úr — annak lehetősége, hogy a kormány figyelembe fogja venni a 16. §. módosításánál az ellenzéknek aggályait. Hát ily lehetőséggel szemben, t. ház, azon óhaj teljesítésére, hogy az ellenzék a küzdelmet lohaszsza, a kormánypárt és a kormány egyáltalán nem számíthat. Én megvallom őszintén, t. ház, hisz semmi komolyat nem látok benne s így nem is tartom szükségesnek, hogy, mint az ellenzék részéről minden irányban történt, aposztrofáljam a kormány azon szándékát, hogy a klotűrt behozza. Hát tessék behozni! Hiszen, t. há/, ha önök a klotíírt behozzák, akkor mi verklivel fogjuk itt önöket megverni ebben a képviselőházban, a parlament technikájával, a gépezet segítségével, úgy, hogy meg sem bírnak önök itt mozdulni. Tehát minket klotíírreí megfenyegetni s a klotú'rtől azt az eredményt várni, hogy az ellenzék ereje csökkenjen a küzdelemben és önök könnyebben haladnak majd a törvényalkotások terén: ez akkora naivitás, a mely Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak egész politikai szereplését karrikirozza. Hát, t. ház, mint mondottam, röviden kívánok élni a zárszó jogával. Mi a klotíírtől nem félünk, mi semmiféle rendszabálytól, a melylyel önök a parlament szólásszabadságát korlátozni akarják, nem tartunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az ellenzék eddigi küzdelmében megmutattam azt, hogy e pillanatban az- ellenzék kezében van a Bánffy-kormány sorsa. És ha az ellenzék a kezében levő fegyvert jól alkalmazz i : önök akárhogy tapsolnak és lelkesülnek a t. miniszterelnök úr mellett, őt nem lesznek képesek megtartani. Tehát abban a hitben, hogy az egy órai meghosszabbítással több erőnk lesz a küzdelemre, több időnk lesz önöket leverni, az önök kormányzási rendszerét lehetetlenné tenni. A magam részéről nyugodtan fejezem be beszédemet tudván, és hivén azt, hogy a Bánffy-féle kormányzati rendszernek és párturalomnak ezzel az egy órai meghoszszabbítással vége van. Nem fogadom el a meghoszszabbításra vonatkozó javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Rakovszky István jegyző: Páder Rezső! Elnök: Kérem, Gajári Ödön képviselő úr személyes kérdésben és szavai értelmének megmagyarázására szót kér. (Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön: T. ház! (Halljuk!) Múltkori felszólalásomban előre kifejezést adtam annak az aggodalomnak, hogy szavaim értelme, bármeny8