Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. orsz&gos Ülés 1897. Julius 28-án, szerdán. 57 csinálni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) vájjon fognak-e bizni az ilyen kiegyezésben, a melyet csak erőszakkal lehet keresztül kénysze­ríteni? Lehet-e bizni abban az egyezségben? Azt fogják mondani, hogy azon nemzet, a me­lyet klotíírrel kell megrendszabályozni, az nem önként kötötte a szerződést, hanem belekénysze­rítették a rabigába. Az ily kötés nem szerződés. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha ilyennel dicsekedni tud báró Bánffy Dezső úr, méltóztassék veié dicsekedni, de azt hiszem, saját személye és eljárása iránt a bizal­mat nem igen fogja vele megszilárdítani. (Az elnöki széket Szilágyi Dezső foglalja él). A t. miniszterelnök úr egyszer úgy mutatta be magát itt a házban, mint Piátónak a tanít­ványa. Endrey Gyula: Szekundát kapott! Lepsényi Miklós: Hát én egy kissé rá­ismerek benne Plató tanítványára. (Halljuk! Halljuk!) Plató utópiáiban azt mo idja, hogy a rabszolgaság szükséges az állam szervezetében. Hát úgy látszik, mintha ezt megtanulta volna a miniszterelnök úr, mert nagyon szolgaság-szine van annak a törekvésnek, annak a czélnak, a melyet el akar érni. Ki nem látja, hogy a sza­badság virágait akarja letépni és sárba taposni. Ki nem látja, hogy a szolgaságot akarja meg­honosítani itt is. Künn az országban úgy is meg van honosítva. Hisz alig van joga a magyar honpolgárnak. Minden jogától megfosztották már. (Zaj. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) 1848-ban megterhelték adóval és azt mondták, hogy jogokat kapsz cserébe s te magad intézed ügyeidet. A nemzet megnyugodott; sőt örült a jogoknak, mert többre becsülte a pénznél, a mint hogy a lelki kincs több is a testi kincsnél. Most azonban, t. ház, az adó megvan, de a jog már nincsen meg. Méltóztassék végignézni a hazában, vájjon miféle joga annak a polgár­nak az egy szabad adófizetés jogán kivül ? (De­rültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Semmi más. Ha valahol gyülekezni akar, hogy saját érdekei felett eszmecserét folytasson, a hatóság azonnal közbeveti magát és szerencse, hogyha szétszórják és nem a börtönbe viszik. Ha vá­lasztani akar, akkor először megkérdezik, ki­tudják, milyen pártra akar szavazni, és megvan a joga, hogy ha a kormánypártot támogatja; ha azonban az ellenzék zászlaja alá szeretne es­küdni, akkor különféle furfangokkal rajta van­nak, hogy ezt a jogot elvonják tőle. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miféle joga van tehát a magyar polgárnak? (Egy hang bal felől: Adót fizetni! Zaj.) Semmi más. Ezt az egyedüli jogot KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET. azonban, t. képviselőház, azt hiszem szivesen el­engedné. (Derültség balfelöl.) Valóban szomorú és kétségbeejtő helyzet az, a melyben a magyar honpolgár van, a midőn csak terheket is mer. a midőn egyedül csak kötelességei vannak, a nél­kül, hogy jogaival szabadon élhetne. Le van ott rakva a magyar nép joga — törvénykönyvben, de azt a törvénykönyvet sem respektálják már. Ha azokat megtartanák, biztosítanák a jogokat, de a törvények megtartásáról is megfeledkeznek Magyarországon. Annyi már a félbeszakadt ja­vaslat, hogy szinte az ember azt sem tudja, melyikhez beszéljen, melyik van tárgyalás alatt ? Elkezdték a 16. §-t, félbeNagyták; jött a ezu­korprémium ; belefogtak, de félbeNagyták. Itt van most az egy órai meghosszabbítás ; azt mond­ják, hogy ezt is félbeNagyják, mert a miniszter­elnök úr a kiotört akarja behozni. Itt eszembe jut egy erdélyi földesúr. Egy napon behivatta a kertészét és azt mondta neki : Miska, mától fogva kertész is leszesz, meg er­dész is. Hogy-hogy? kérdi tőle a cselédje. Hát csak ágy fiam, hogy hétfőn Jeszesz kertész, kedden erdész, szerdán kertész, csütörtökön erdész, pénteken kertész, szombaton megint er­dész. Vasárnap meg aztán lehetsz kertész is, erdész is, a mint tetszik. De hogyan lehetséges ez ? — kérdezte a szolga. — Nem tudom fel­fogni a magam eszével, hogyan lehessek az, a mit nem tanultam. Ne félj fiam Miska ! — mondja az úr, — a kinek hivatalt adott az Isten, annak észt is ad hozzá. Hát aztán a fizetés is kettős lesz ? kérdezi a szolga. Mindenesetre, megkapod az erdészi és a kertészi fizetést is, ágy, hogy január 1-től Julius l-ig kapod a kertészi fizetést, Julius 1-től január l-ig az erdészi fizetést. Lefeküdt a Miska hétfőn mint kertész és kedden reggel mint erdész ébredt fel. Vállára vette a puskát és ment az erdőbe. Az úrnak egy barátja találkozott vele az úton, megállította és megszólította: Hová mégysz Miska, mit akarsz te azzal a mordálylyal ? Megyek ki az erdőbe. Mit keresel te ott? Ma erdész vagyok, mert úgy van beosztva a sorrend, hogy hétfőn vagyok kertész, kedden vagyok erdész, szerdán kertész, csütörtökön erdész, pénteken kertész, szombaton megint erdész. Vasárnap aztán lehetek, a mi tetszik, kertész is, meg erdész is. Ma pedig kedd lévén, tehát erdész vagyok. Az úr jó barátja oda szól a kocsisnak : Az Isten áldjon meg, vágj a lovak közé, mert ez a szegény ember úgy látszik megzavarodott és még közénk talál lőni. Bementek az úrhoz, szóvá teszi előtte a dolgot: Barátom, a te kertészed aligha meg nem bolondult; az erdőbe megy. Hát hogy bo­) londúlt volna meg e miatt? Én rendeltem ezt 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom