Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-149
£,g 149. országos ülés 1897. július 28-án, szerdán. is, s arra meg azért, hogy kevesebbet beszélhessünk. Sierbán Miklós : Magyaros logika! Lepsényi Miklós : Tiszta magyaros logika. Mi nem kaptunk utasítást, Iiogy mekkora beszédet mondjunk és meddig beszéljünk. A túloldal csak hallgatásával, némaságával tüntet. Ennek tudja be Groisz úr, hogy mi nem kapván onnan mintát, talán egy kissé hosszabbra szabtuk beszédeinket, mint Groisz Gusztáv képviselő úrnak tetszenék. Azt kérdi a képviselő úr, hogy hol az igazság ? Ő már többfelé kereste az igazságot, úgy látszik, hogy most már meg is találta. Azonban nagyon sok függ attól, hogy a t. képviselő úr mit tart igazságnak, mert az egyik az egyiket, a másikat a másik mondja annak. Az az igazság, mely onnan a túloldalról áradoz, az minekünk nem kell, mert mi nem találjuk azt igazságnak. Mi azt hiszszük, hogy az igazságnak mi vagyunk a birtokában. S erre vannak bizonyítékaink. Egyik legnagyobb bizonyítékunk az, hogy itt lankadatlan küzdelemmel harczolunk. Ennyire megvértezni, megaezélozni, megerősíteni pedig bennünket egyedül csak az igazság képes. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha nem volnánk az igazság birtokában, akkor nem mérnők ily nyíltan hirdetni azokat az elveket, melyek keblünk mélyébe vannak beirva; akkor ez az oldal is néma lenne. (Igás! Úgy van! balfelől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő soha nem járt a minisztereknél, és nem kért semmit. Nagyon szép. Csak az a baj, hogy mikor egyetlenegyszer ott volt, akkor is mindjárt ott ragadt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hogyha többet járt volna és kért volna, akkor nehezen lett volna gróf Apponyi Albert képviselőtársunk zászlaja alatt 15 esztendeig, a mire oly büszkén hivatkozott mellveregetés közt. Hanem csodálom, hogy míg büszkén hivatkozott arra, hogy azon párthoz tartozott 15 esztendeig, époly büszkén hivatkozott arra is, hogy azt a pártot elNagyta, Azt mondja, hogy az ellenzék beszédeiben, — érti azokat, melyek a czukorprémiumról mondattak el, — nem talált új argumentumokat, azok nagyrészt ismétlések voltak, az előbb elmondott argumentumok felmelegítése. Meglehet, hogy mindenki nem hozott elő új argumentumot, de hogyha csak a régieket hallották önök, annál könnyebb lett volna ezeket megczáfolni. Hát miért nem czáfolták meg azokat? Lássa képviselő úr, mi a czukorprémiummal és a 16. §-nál meglehetősen sokat beszéltünk, mert önöktől nem kaptunk refutácziót. Mi azt gondoltuk, hogy önök nem hallják a mi argumentumainkat, hogy füleik el vannak fövényesedve s nem érti meg azt, a mit mondunk. (Derüllség a bál- és szélső baloldalon.) Ezért ismételtük az argumentumokat s azt. gondoltuk, egyszer majd csak felelni fognak. De hiába vártuk! Azt mondja Pulszky Ágost képviselő úr, hogy olyanok szólottak a ezukoradóhoz, kik ehhez nem is értenek. Sokkal kisebb baj az, ha olyanok szólanak valamely javaslathoz, mintha hallgatnak olyanok, kik értenek hozzá. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Miért nem szólottak azok, kik értenek hozzá, kik a czukortermelés körűi szakférfiak? Ez bizonyára bűn, míg a mi beszédünk, ha nem is volt szakszerű, nem volt btíu. Folytonosan obstrukcaióról beszéltek a túlsó oldalról s azzal vádoltak bennünket leginkább újságaikban. A képviselő urak, kik felszólaltak, egyik szavukban azt mondották, hogy az ellenzék ezen kitartó küzdelmét nem tartják obstrukcziónak, másik szavukban azzal vágtak bennünket folyton, hogy obstrukcziót folytatunk, s ezen obstrukcziót akarják a klottír behozatalával megakadályozni. Hát hozzák be; mi attól sem félünk, mert az igazság nem fél semmitől. De ne higyjék, hogy a klotűrrel minket hallgatásra tudnak kárhoztatni! Hisz annyi panaszos levél érkezik hozzánk az országból, hogy akár mindegyikünk minden héten két interpellácziót is tehetne! (Úgy van! balfelől.) De mi nem akarunk obstrukcziót csinálni, nem is csináltunk; csak elmondtuk a mi keblünkben volt, nem nyújtva a vitát hozzá nem tartozó tárgyakkal. Hát nem szabad a tárgyhoz tartozó dolgokat elmondani? Hisz azért küldtek ide, hogy beszéljünk, nem hogy hallgassunk! Minket a klotür nem fog kötelességünk teljesítésében meggátolni. De ha úgy alkalmaznák, hogy kötelességünk teljesítése elé gátakat emelnek, arra is lesz feleletünk. Önök tudják, mily rettenetes dolog a passzivitás. Mennyit panaszkodtak a nemzeti pártra, hogy passzív volt a költségvetési vita alatt. Hát ha önök a klotűrt be akarják hozni, mi sem riadunk vissza a passzivitás fegyverétől. Tehetnek annyi javaslatot, a mennyi tetszik, akár kocsiszámra: mi szánkat se nyitjuk meg. S mit fognak önök csinálni akkor? Önmagukkal vitatkoznak? Az lesz csak a szép! Mi hallgatni fogunk, de a felelősség önöket fogja terhelni a nemzet és a történelem ítélőszéke előtt. (Helyeslés balfelől.) Egyes korszakokat, a bennük uralkodó eszmékről szoktak elnevezni: a negyvennyolczas éveket például a szabadság eszméjéről, a szabadság korszakának mondják. A Bánffy-korszakot szájkosár korszaknak fogják elnevezni. Dicsősége lesz az a kormányelnök úrnak, ha a szájkosarat meghonosítja? Mit fognak mondani Ausztriában, vagy a magasabb helyeken, ha azt látják, hogy egy óriási többség nem elegendő arra, hogy a kiegyezést megcsinálják, hanem csak erőszakkal, csak a klotűr behozatalával lehet azt meg-