Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

4ä M8. országos Illés 1897. Julius 27-én, kedden. csakugyan ez is lesz. Hiszen most sem tudjuk, de a levegőben van, hogy a miniszterelnök úr vagy a parallel üléseket fogja a legrövidebb idő alatt indítványozni, vagy törvényjavaslat alakjában egy klotűrszeríí egyparagrafusos törvényt akfir beterjeszteni. (Mozgás halfelöl.) Ebből, t. ház, világosan látszik, hogy csak azért csinálták ezt a színjátékot, hogy a közvélemény előtt reánk hárítsák az ódiumot. Határozottan kijelentjük, hogy a legbékésebb hangulattal igyekeztünk a kompromisszumot létrehozni, ha azonban a miniszterelnök úr odáig megy, hogy az Ausztriával kötendő egyezség szempontjából még a szólásszabadságot is meg akarja rendszabályozni, akkor a közvélemény fel fog ébredni és az egész felelősséget önökre fogja hárítani. (Úgy van! bal felől.) Ezért nem fogadom el az indítványt és csatlakozom azokhoz, a kik az esetre, ha egy klotűrszeríí törvényjavaslat beadatnék, minden a kisebbségnek megengedett eszközzel igyekezni fognak azt megakadályozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Míg ez nem történik, mi és azt hiszem az ellenzék minden tagja szívesen belemegyünk egy békés kompromisszumba. Ha tehát lehetséges, igyekezzünk a békét helyreállítani s hallottam is több kormánypárti képviselőtől, hogy a békét meg lehet kötni. Ha ezt nem akarják, ám történjék, a minek történnie kell; de a felelősséget önökre kell hárítanom. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Heltai Ferencz: T. ház ! Személyes kérdésben leszek bátor néhány perezre igénybe venni a t. ház szíves türelmét. Szentiványi Árpád t. képviselő úr reflektált arra a tényre, hogy én a »Vasuti és közlekedési közlönyt« és az »Utmutató«-t szerkesztem. (Egy hang a baloldalon: Isten éltesse! Derültség.) Nem mondta ki nyíltan, de olyasmit jelzett, hogy itt összeférhetlenségi eset forog fenn. T. képviselőtársam nem tett összeférhetlenségi bejelentést, én meg vagyok győződve, hogy összeférhetlenség nem forog fenn, ezért nem tehetek magam bejelentést, de kérem a t. házat, méltóztassék Szentiványi Kálmán képviselő úr bejelentését összeférhetetlenségi bejelentésnek tekinteni s az összeférhetlenségi bizottsághoz utasítani. Szentiványi Árpád : Méltóztassék megengedni, hogy röviden kijelentsem, hogy felszólalásomban is említettem, hogy bejelentést nem teszek, avval nem foglalatoskodom. Ezt az esetet sem bejelentésképen hoztam fel; de ha a t. képviselő úr kívánja, hogy az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíttassák, módjában áll ezt magának indítványozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A szabályok világosan előírják, hogy mikép történik a bejelentés. Szentiványi Árpád képviselő úr felszólalása semmiesetre sem tekinthető bejelentésnek, és Heltai Ferencz képviselő úr sem tartotta annak, csak kéri, hogy a ház tekintse annak. — Ezt a ház nem teheti, mert a ház csak oly bejelentésekkel foglalkozhatik, a melyek forma szerint, mint ilyenek feküsznek előtte. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Ha valamikor valakinek az a gondolata támad, hogy Magyarország mai eseményeiről megírja a siralmas verset, alig ha fogja elkerülhetni, hogy a mai kort az abnormitások korának ne nevezze. Alig fogja kétségbevonni, a ki gondolkodik és nyitott szemmel nézi az eseményeket, hogy Magyarországon minden a feje tetejére van állítva. Viszonyaink nemcsak ziláltak, de a képzelhetetíenségig össze vannak kuszálva; és ha ez így van, t. ház, a mint hogy kétségtelen, hogy így van, akkor azt hiszem, kötelessége mindenkinek, a ki hazája sorsa iránt komolyan agffódik, kutassa az okokat, mért van ez így. (Ügy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Engem az én kutatásom azon eredményre vezetett, meg vagyok győződve, miként áldatlan viszonyainknak egyedüli oka a rendszer. Hát én nem mondom azt, t. ház, ma különösen távol van tőlem, mikor ez a békességes hajlam engem is elfogott, hogy azt mondjam, hogy ennek a rendszernek szükségszerű következése az, a mi következése lett. Lehetett volna máskép is, azonban azt már mondom, hogy ezen rendszer megalkotásánál egy végzetes számítási hiba történt. Nem lehet máskép. Minden körűlméuy oda mutat, hogy a kik e rendszert megalkották, tették azon számításból, hogy annak kezelését Magyarországnak mindenkor hazaszeretetben, képességben, egy szóval minden tulajdonokban legkiválóbb emberei fogják kezelni. Ezen számítási hibának, a mely végzetes számítási hiba az én nézetem szerint az lett a következése, hogy valahányszor a miniszterelnöki székben Magyarországnak kiváló egyénei ültek, ennek a rendszernek rossz sajátságai gyengébben jelentkeztek és megfordítva, mikor, hogy úgy mondjam gyengébbek ültek a miniszteri székben, ennek a rendszernek, a mely magában a rendszerben már bennfoglaltatott, mondom ennek a rendszernek kiállhatatlanná vált a nyilvánulása, a következése. És különösen, mikor odajutottunk, nem a létrán felfelé, hanem lefelé, hogy báró Bánffy Dezső lett Magyarország