Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

4ä M8. országos Illés 1897. Julius 27-én, kedden. csakugyan ez is lesz. Hiszen most sem tudjuk, de a levegőben van, hogy a miniszterelnök úr vagy a parallel üléseket fogja a legrövidebb idő alatt indítványozni, vagy törvényjavaslat alak­jában egy klotűrszeríí egyparagrafusos törvényt akfir beterjeszteni. (Mozgás halfelöl.) Ebből, t. ház, világosan látszik, hogy csak azért csinálták ezt a színjátékot, hogy a közvélemény előtt reánk hárítsák az ódiumot. Határozottan kije­lentjük, hogy a legbékésebb hangulattal igye­keztünk a kompromisszumot létrehozni, ha azon­ban a miniszterelnök úr odáig megy, hogy az Ausztriával kötendő egyezség szempontjából még a szólásszabadságot is meg akarja rendszabá­lyozni, akkor a közvélemény fel fog ébredni és az egész felelősséget önökre fogja hárítani. (Úgy van! bal felől.) Ezért nem fogadom el az indítványt és csatlakozom azokhoz, a kik az esetre, ha egy klotűrszeríí törvényjavaslat beadatnék, minden a kisebbségnek megengedett eszközzel igyekezni fognak azt megakadályozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Míg ez nem történik, mi és azt hiszem az ellenzék minden tagja szívesen belemegyünk egy békés kompromisszumba. Ha tehát lehetséges, igyekezzünk a békét helyreállítani s hallottam is több kormánypárti képviselőtől, hogy a békét meg lehet kötni. Ha ezt nem akarják, ám történjék, a minek történnie kell; de a felelősséget önökre kell hárítanom. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Heltai Ferencz: T. ház ! Személyes kér­désben leszek bátor néhány perezre igénybe venni a t. ház szíves türelmét. Szentiványi Árpád t. képviselő úr reflektált arra a tényre, hogy én a »Vasuti és közlekedési közlönyt« és az »Utmutató«-t szerkesztem. (Egy hang a baloldalon: Isten éltesse! Derültség.) Nem mondta ki nyíltan, de olyasmit jelzett, hogy itt összeférhetlenségi eset forog fenn. T. képviselő­társam nem tett összeférhetlenségi bejelentést, én meg vagyok győződve, hogy összeférhetlenség nem forog fenn, ezért nem tehetek magam be­jelentést, de kérem a t. házat, méltóztassék Szentiványi Kálmán képviselő úr bejelentését összeférhetetlenségi bejelentésnek tekinteni s az összeférhetlenségi bizottsághoz utasítani. Szentiványi Árpád : Méltóztassék meg­engedni, hogy röviden kijelentsem, hogy fel­szólalásomban is említettem, hogy bejelentést nem teszek, avval nem foglalatoskodom. Ezt az esetet sem bejelentésképen hoztam fel; de ha a t. képviselő úr kívánja, hogy az összeférhetlen­ségi bizottsághoz utasíttassák, módjában áll ezt magának indítványozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A szabályok világosan elő­írják, hogy mikép történik a bejelentés. Szent­iványi Árpád képviselő úr felszólalása semmi­esetre sem tekinthető bejelentésnek, és Heltai Ferencz képviselő úr sem tartotta annak, csak kéri, hogy a ház tekintse annak. — Ezt a ház nem teheti, mert a ház csak oly bejelentésekkel foglalkozhatik, a melyek forma szerint, mint ilyenek feküsznek előtte. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Ha valamikor valakinek az a gondolata támad, hogy Magyar­ország mai eseményeiről megírja a siralmas verset, alig ha fogja elkerülhetni, hogy a mai kort az abnormitások korának ne nevezze. Alig fogja kétségbevonni, a ki gondolkodik és nyi­tott szemmel nézi az eseményeket, hogy Magyar­országon minden a feje tetejére van állítva. Viszonyaink nemcsak ziláltak, de a képzelhetet­íenségig össze vannak kuszálva; és ha ez így van, t. ház, a mint hogy kétségtelen, hogy így van, akkor azt hiszem, kötelessége mindenkinek, a ki hazája sorsa iránt komolyan agffódik, ku­tassa az okokat, mért van ez így. (Ügy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Engem az én kutatásom azon eredményre vezetett, meg vagyok győződve, miként áldatlan viszonyainknak egye­düli oka a rendszer. Hát én nem mondom azt, t. ház, ma különösen távol van tőlem, mikor ez a békességes hajlam engem is elfogott, hogy azt mondjam, hogy ennek a rendszernek szük­ségszerű következése az, a mi következése lett. Lehetett volna máskép is, azonban azt már mondom, hogy ezen rendszer megalkotásánál egy végzetes számítási hiba történt. Nem lehet máskép. Minden körűlméuy oda mutat, hogy a kik e rendszert megalkották, tették azon szá­mításból, hogy annak kezelését Magyarországnak mindenkor hazaszeretetben, képességben, egy szóval minden tulajdonokban legkiválóbb em­berei fogják kezelni. Ezen számítási hibának, a mely végzetes számítási hiba az én nézetem szerint az lett a következése, hogy valahányszor a miniszterelnöki székben Magyarországnak kiváló egyénei ültek, ennek a rendszernek rossz sajátságai gyengéb­ben jelentkeztek és megfordítva, mikor, hogy úgy mondjam gyengébbek ültek a miniszteri székben, ennek a rendszernek, a mely magában a rendszerben már bennfoglaltatott, mondom ennek a rendszernek kiállhatatlanná vált a nyil­vánulása, a következése. És különösen, mikor odajutottunk, nem a létrán felfelé, hanem lefelé, hogy báró Bánffy Dezső lett Magyarország

Next

/
Oldalképek
Tartalom