Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. 4 8 miniszterelnöke, akkor igaza lett a költőnek, hogy: , . . ^hadvezért, Ki erejénél többet mer, Ád az Isten haragjában A nemzeinek, kit megver.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaza volt!) Mert a miniszterelnök úr — kétségtelen — erejénél többet mert akkor, midőn Magyarország miniszteri székébe beleült. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehet, hogy e bátorságot abból a közmondásból merítette, hogy a kinek az Isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. (Derültség a szélső baloldalon.) De a miniszterelnöki szék nem hivatal, tehát, ha igaz is a közmondás, ahhoz az Isten észt nem adhatott. De eszébe juthatott, a mikor töprengett, hogy elfoglalja-e a neki felajánlott helyet vagy nem, az a röpke szó, hogy mily kevés bölcseséggel kormányozzák a világot. Ám ezt nem pozitive tételként állították fel, hanem a kevés bölcseség feletti kétségbeesésében kiáltott így fel valaki; de még az is azt •mondotta, hogy kevés bölcseség mégis csak kell hozzá. Ám e kevés bölcseség sincs meg kormányzatunkban, mikor azt hiszi, hogy a gyermekes makacsság egyértelmű az öntudatos akarattal, a kormányzati bölcseség a furfanggal, meg a ravaszsággal, (Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt e fogalmak kizárják egymást. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek a bátorságnak, a melylyel báró Bánffy Dezső Magyarország kormányzatára vállalkozott, tulajdonítom mindazt, a mi bekövetkezett: azt, hogy e szerencsétlen rendszernek minden jótulajdonsága a háttérbe szorul, minden rossz oldala kiélesedik; azt a képtelenséget, hogy a képviselőház nyár közepén félbeszakításokkal immár a harmadik tárgyat tárgyalja, a nélkül, hogy még a legokosabbaknak is, még bá^ó Báaífy Dezső úrnak is a legkisebb tudomása sincsen arról, hogy mi történik azon javaslatokkal, melyek e ferde helyzetet előidézték. Hát, t. ház, jól mondta t. képviselőtársam, hogy, ha a bajt el akarjuk hárítani, ha az okozatot meg akarjuk szüntetni, mindenekelőtt magát az okot kell megszüntetnünk. Mi az oka tulajdonképen ennek a mai áldatlan helyzetnek? Közvetlen oka, t. ház, egy megfoghatatlan makacskodás, a mely abban nyilvánul, hogy a kormány, talán az igazságügyminiszter úr, talán az összkormány — hiszen semmit se tudunk — makacsul ragaszkodik egy olyan paragrafus intézkedéséhez, a melyet saját maga is csak másodrendű biztosítéknak tartott. Ezen valóban megfoghatatlan álláspontnak igazolására hallunk nagyon sokfélét. Halljuk például azt, hogy meggyőződése a kormánynak és az igazságügy iuinisztérnek, hogy azon 16. §. rendelkezéseinek fenn kell állani, mert ha megváltoztatná ebbeli nézetét, ezzel derogálna a többségnek és saját magának. Hát bajnak nem volna nagy, t. képviselőtársaim, de nem is úgy van, mert hiszen nem kell valami nagyon visszamenni a történtekre, csak menjünk vissza körülbelül tíz hónappal ezelőttre. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminiszter úr beterjesztette a büntető perrendtartásról szóló törvényt. Méltóztatnak tudni, hogy annak volt egy rendelkezése, a mely a vizsgálatok vezetését az ügyészségekre bizta. Az igazságügyminiszter úr terjesztette be, tehát meggyőződésének kellett lenni, hogy ez helyes, s ezt nem is egyszer, hanem akárhányszor is kinyilatkoztatta. (Halljuk! Halljuk!) És mi történt? Az ellenzék, különösen ép az akkori függetlenségi párt, kinyilatkoztatta, hogy addig, míg a törvényben ez az intézkedés benne lesz, minden megengedett eszközt fel fog használni arra, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé ne váljék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mi következett be, t. ház ? A mai eset következett be? Korántsem, Egy szép napon a miniszter úr kijelentette azt, hogy ámbár az ő nézete szerint ezen intézkedés helyes és azt szükségesnek tartja, de miután ily aggodalmak merülnek fel a parlamentben, kötelességének tartja a parlamentet megnyugtatni, és ezen intézkedésekről lemondani. (Mozgás a szélsőbalon) És mikor tette ezt az igazságügyminiszter ? Tette ezt akkor, midőn mindenki meggyőződhetett arról, hogy azon intézkedésnek a törvényből való egyszerű kitörlése folytán, azon törvényben hézag támad, a melyet akár az életbeléptetési törvénynyel, akár egyébként okvetlenül előbbutóbb pótolni kell. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Tehát csak azért, hogy a parlament megnyugodjék, engedett az igazságügyminiszter az okoknak, daczára, hogy maga meg volt győződve álláspontjának helyességéről és igazságáról, sőt engedett álláspontjából akkor, midőn ezen engedése által a törvényben hézag támadt. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem áll tehát, t. ház, az, hogy az ily eljárások által akár a parlamentnek, akár a kormánynak, akár a többségnek a tekintélye csorbulna; sőt ellenkezőleg: öregbedett. Mert miként tapasztaltuk, azon igen fontos javaslatot, daczára annak, hogy a függetlenségi párt a tárgyalásban élénk részt vett, a lehető legrövidebb idő alatt, nyolez nap alatt letárgyaltuk és befejeztük. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Madarász József: Akkor is gonoszul tették! Szalay Károly: Hát ha nem fogadhatom el azt az okot, a melyet mondanak arra, hogy merev ragaszkodásukat a szakaszhoz igazolják, akkor kétségtelenül keresnem kell, hogy mi 6*