Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 1807 . Julius 27-én, kedden. 37 dekkel. Az ellenzéki pártok vállvetett buzgalommal és igyekezettel törekesznek arra, hogy ezen súlyos csapást nemzetünktől elhárítsák. A midőn tehát az ellenzék ezt teszi, csak hazafias kötelességét teljesíti. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azon egyáltalában nem tudunk csodálkozni, hogy önök a túloldalon ezen törekvéseinket megérteni nem képesek, mert úgy a történelem, mint a közélet tanúsága bizonyítja azt, hogy a hatalmon levők ambicziója nem ismer határt czélja elérésében, csak egy istent imád s ez ő maga. Útjából elhárít mindent, a mi féltett uralma ellen tör és az eszközök alkalmazásában nem válogatós. Nevetségesnek tartja azt, ki elvekért megy a küzdelembe és annak elnyomására erőszakos módokat alkalmaz (Igás! Úgy van! balfélöl.) és győzelmében elhiteti önmagával, hogy mindent, a mit tesz, a nemzet érdekében tett és jogosultnak tartja magát az aranyborjú imadására. (Igaz! Úgy van! balfélöl.) T. ház! Ilyen sivár képet mutat közéletünk s az országot ide a liberális politika juttatta. Egyenlő jogok mellett is a hatalmon levők anyagi jólétet, rangot, kitüntetést élvez szemben a másik részszel, a hol üldöztetés s mindezeknek épen ellenkezője jut osztályrészül. Az igazság és az ítélőképesség helyessége épen azért az ellenzék részén van, ott ülnek elfogulatlan bírálói az eseményeknek, szemben a hatalmon ülőkkel, kiknek ítélőképességét nagyon sok mellékkörülmény korlátozza. T. ház! A czukorprémiumról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával barátaim biztatása daczára sem szólaltam fel és nagyon sokan nem szólaltak fel pártomból, a mi fényes bizonyítéka annak, hogy az obstrukezió vádja ki van zárva. De nem szólaltunk fel azért sem, mert mi önöket ezen vitában már legyőzötteknek tekintettük. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Különös egy vita volt az, a melyet önök rendeztek. Hallottuk egy pár veréb csiripolásät, de három heti czukorvita élvezete kívántatott ahhoz, hogy a t. pénzügyminiszter úr szóhoz juthasson. Elismerem a t. pénzügyminiszter úr szakértelmét, elismerem, hogy sikerült önmagát és tán pártját is állításainak igazságáról meggyőzni és azért a kérdésnek ezzel a részével foglalkozni nem akarok. Csak a t. miniszterelnök úr azon indítványának bevezetéséről akarok szólani, a melyet előterjesztett a ház üléseinek egy órával való meghosszabbítása tárgyában. A pénzügyminiszter úr beszédéből tudjuk meg, hogy az ellenzéknek ez a hadjárata az ő véleménye szerint nem a czukorprémium-javaslat ellen irányiéit, a melynek helyességéről ez oldalról is kell, hogy meg legyünk győződve, hanem, miként monda, két czél vezette az ellenzéket, az egyik az, hogy az ő általuk sem támadott sajtószabadságot megvédelmezze, a másik, hogy a kormányt megbuktassa. Egyben kinyilatkoztatta a t. pénzügyminiszter úr, hogy fognak módot és alkalmat találni arra, hogy az ellenzék a, parlament működését lehetetlenné ne tegye. Mikor a pénzügyminiszter úr e kijelentéseket teszi, teljesen megnyugtathatom őt, mert az a vita, a melyet az ellenzék úgy a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről, mint a czukorprémiumról szóló javaslat tárgyalásakor folytatott, teljesen őszinte volt, mert veszélyeztetve láttuk a nemzet érdekeit és azok megvédésére emeltük fel tiltakozó szavunkat. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.) Abban azonban egyet értek a t. pénzügyminiszter iirral, hogy mi a kormányt meg akarjuk buktatni. Csakhogy itt is megnyugtathatom az iránt, hogy erre a gondolatra nem most jöttünk, hanem ezen szándék keresztülvitelének gondolatával léptünk már ezen házba, A czukorprémium-kérdést az Ausztriával kötendő szerződés előestéjén oly izlelítőnek tekintjük, a mely kedveskedésből egyáltalán nem kérünk. Magyarország ugyanis foldmívelő állam lévén, a földmívelési érdekeket semmi okból, tehát még politikai okokból sem áldozhatjuk fel, sem a belföldi, annál kevésbbé a külföldi nagy tőke és gyár-ipar érdekében. Mi élni és felvirágozva élni akarunk az államjogi szövetség támaszára és közvéleményünket itthon figyeljük meg és gondolkozásunkat nem akasztjuk osztrák államférfiak járszalagára. Mi erős és értékes társ akarunk lenni a szövetségben, nyilt, hű és megbízható, de alárendelt és megvetendő semmiképen sem. (Úgy van! balfelöl.) Ezen szempontból kívánjuk majd elbírálni a vám- és kereskedelmi szerződést és a quvóta-kérdést, valamint a czukorprémium kérdését is. És mivel azt tapasztaljuk, hogy ezen javaslat földmívelési érdekeinket feláldozza a gyáriparnak, anyagi érdekeinket feláldozza Ausztriának, azért nem fogadjuk azt el. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. ház! Az, hogy a kormányt megbuktassuk, ezen törekvésünk leginkább azáltal van indokolva, hogy mi az Ausztriával való kiegyezést ezen kormánynak kezében veszélyeztetve látjuk. Mert midőn látjuk, hogy az ország tekintélyének sem a bel-, sem a külföldön érvényt szerezni képtelen; midőn tapasztaljuk, hogy a szólásszabadságot korlátozza; midőn látjuk, hogy gyűléseink ellen nyilt brutalitással lép fel, a köz- és egyéni szabadságnak nyilt hadat tizen; (Igás! Úgy van! bal felöl.) midőn látjuk, hogy bennünket az alkotmányos jogokon kivül helyez és e törvénytelenséget nem átalja