Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

a 8 148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. itt a házban is bevallani, miként azt gróf Tisza István képviselő úr is megtette, akkor nemcsak a kormányt, hanem a rendszert, melyhez a nemzetnek annyi könye, annyi szégyene, gya­lázata tapad, minden áron megbuktatni törek­szünk törvényes eszközökkei. (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) Az ellen a reakczionárius törekvés ellen azonban, a mely a parlamenti szólásszabadságot korlátozza, tiltakozunk, mert ezt a nemzet oly közkincsének tekintjük, a mely felett önök nem rendelkeznek, és ha mégis, csak azért, hogy uralmukat biztosítsák, megteszik, a néppárt egy testtel s lélekkel fog ez ellen küzdeni és minden törvényes eszköz felhasználásával meg is fogja akadályozni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T, ház! Semmisem bizonyítja jobban a kormánypárti szónokok azon állításának tartha­tatlanságát, hogy az ellenzéki pártok közölt szövetség van, mint azon körülmény, hogy a néppárt, a mely csatavonalban harczolt a kor inány ellen, azon törekvést, hogy a kompro­misszum létrejöjjön, nem támogathatja. Nem szövetség az tehát, mely az ellenzéki pártok között létesült, hanem az elvek találkozása, mely a jövőben is be fog következni mindannyiszor, a hányszor nemzetünk anyagi érdekeit és sza­badságát látjuk önök által veszélyeztetve. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Ezt önök épen oly jói tudják, mint mi és ha mégis oly nyomatékkal hangoztatják a szövetséget, — mely ha meg­volna, se restelnénk — más ezélja van ennek, és ez az, hogy önök a 67-es ellenzéki pártokat felfelé denuncziálják. (Úgy van! balfelöl) T. képviselőház! Nem első eset az, hogy önök ezt teszik; rendszer ez az önök részéről: meghunyászkodás felfelé, a nélkülözhetetlenség dokumentálása és bizalmatlanság-keltés az el­lenzéki pártok iránt, hogy be ne következhessek soha a parlamentáris helyzetnek az a komoly­sága, hogy adandó körülmények között a kor­mánynak válsága állhasson be. És ezt önöknek megakadályozni nagyon könnyű, mert nálunk a. kisebbségnek nincsen hatalma, hogy politikáját a trónnal megismertesse, mert a trónbeszédekre adandó válasz alkalmával csakis a többségnek felirata jut érvényre, a kisebbségé pedig, a mely az igazi véleményeket dokumentálja, a ház irat­tárába kerül. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, az újabb időben, mint nálunk szokásban van, valahányszor kormány­válság lett felidézve, mindannyiszor ő Felsége, illetőleg a trón elébe meghitt oly egyének ke­rültek, a kik a kormány politikájának zengtek dicséneket és ennek azután az volt a szomorú következménye, hogy a válság rendszerint a liberális pártban intéztetett el (Ugy van! bal­felöl,) Az ellenzék tehát rendesen el volt zárva attól, hogy a politikáját a trón előtt megis­mertesse. T. ház! Eégen az udvaroknál az úgyneve­zett udvari bolondok voltak alkalmazva, kiknek az volt a hivatásuk, hogy az udvart mulattassák, de ezek igen szellemes emberek lévén, gyakran az igazságot is megmondták, midőn az állam­férfiaknak nem volt bátorságuk a fejedelemmel szemben az igazságot nyíltan megmondani. Iga­zán sajnálni lehet, hogy a mai körülmények közt az udvarnál az úgynevezett udvari bohó­ezok nincsenek többé alkalmazásban, mert ha alkalmazásban volnának, akkor biztosan meg­ismétlődnék, a mi történt lí. Károly idejében, a ki előtt egyik udvari bolond utazóruhában jelent meg és midőn azt kérdezte tőle a király: H >vá készülsz, bolond? Azt mondta: Megyek, Felség, visszahívni Cromwellt, mert ilyen bo­lond kormány mellett, mint a milyen a tied, mindnyájunkat el talál vinni az ördög. (De­rültség.) Mi, t. képviselőház, küzdelmünket az önök politikája ellen folytatni fogjuk és midőn ezt teszszük, alkalmat veszek magamnak, hogy a helyzetet megítéljem. (Halljuk! balfélöl.) Az el­lenzék által felajánlott békére való törekvések rám azon benyomást teszik, hogy önöknél is megvan erre nézve a hajlandóság és az ered­mény tisztán csakis attól függ, hogy fognak-e olyan tanácskozási pontot találhatni, a melynek alapján a béke felidéztetvén, azt mondhassák, hogy nem voltak sem győzők, sem legyőzöttek. Az ellenzék a béke feltételeit megszabta: a híres 16. §. vagy ejtessék el, vagy pedig uta­sítassék vissza az igazságügyi bizottsághoz. Ez­zel szemben a kormány szónokainak felszólalá­sai oda konkludálnak, hogy ez alapon tárgya lásba nem bocsátkozhatnak, mert ők a parla­mentáris tanácskozásoknak rendes menetétakarják biztosítani, nem csak a szóban forgó törvény­javaslatokra, hanem a jövőben benyújtandó javaslatokra nézve is, abból indulva ki. hogy ha most helyreállítják is a békét, holnap, más kérdéseknél, a harcz esetleg ismétlődni talál, (Úgy van ! balfelöl.) A kormánypárt szerint tehát a kompromisszummal, még ha ezen javasla­tokra nézve létrejön is, a béke nincsen teljesen biztosítva. A kérdést ily felállításban bírálva, az én rám azon benyomást teszi, hogy itt nem csak a szóban forgó törvényjavaslatok és kér­dések biztosítása czéíoztatik, hanem különösen az Ausztriával való szerződések biztosítása is. Ez alapon, azt hiszem, a béke létrehozása sike­rülni nem fog, (Úgy van! balfélöl.) mert a béke érdekében csakis azon kérdések felett folyhat a tanácskozás, a melyek azt a békét megzavar­ták és minden más kérdés bevonása már előre is lehetetlenné teszi a békének megkötését. (Úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom