Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

1S3. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn* | 7 7 szavait, mert az a pénzügyminiszter, a ki Ma­gyarország törvényhozásában olyan alkotmány­jogi tételt állít fel, hogy egy kardinális, a nemzetközi viszonyokat is érintő törvényjavaslatra nézve ő nemcsak állását nem köti hozzá, tehát akár megszavazzátok, akár nem, én azért mi­niszter mariidok, a kormány pedig meg nem bukhat, ha a fejetek tetejére álltok is: ez oly tan tétel, mely, ha a t. miniszter úr nem lesz szíves ez alkotmányjogi theoriáját megkorrigálni, nem csak kényszerít, de egyenesen kötelez is arra, hogy egy ily miniszternek sem ehhez, sem más törvényhez végrehajtási meghatalmazást ne adjak. Én röviden csak arra figyelmeztetem a t. pénzügyminiszter urat, — az egri választás részletére nem akarok kitérni— gróf Széchenyi Pál kaposvári mandátuma is verifikálva volt, és erre emlékezzék a t. pénzügyminiszter úr, mikor a verifikáló kommisszió határozatára hivatkozik. Én elhiszem, hogy a t. pénzügyminiszter úr Egerben ingerencziát nem gyakorolt, mert, notis est derisui, mindenki tudja, hogy a pénzügy­miniszter úrnak Egerben nem volt szüksége személyesen korteskedni, a főispáni helytartó személyében kellőleg reprezentálva volt Ezek azok, a miket meg kellett jegyeznem. Miután specziális okok is forognak fenn, hogy a t. pénzügyminiszter iránt ez alkalommal sem viseltetem bizalommal, nem járulok hozzá a szakaszhoz, s kérem annak elvetését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző : Mócsy Antal ! (Moz­gás és zaj jobbfclöl.) Mócsy Álltai: T. ház! Az elnöki székből elhangzott többszöri figyelmeztetések következ­tében valóban az volt a szándékom, hogy el­állók a szótól. Én is abban a hiszemhen voltam, a melyben t. barátom, Major Ferencz, hogy a végrehajtási szakasz alkalmas arra, hogy az ember elmondja nézetét minden oldalról. Azon­ban az elnöki székből felhangzott figyelmezte­téshez tartom magamat és csak azokra fogok kiterjeszkedni, melyekkel megindokolhatom bizal­matlansági szavazatomat. Az igen tisztelt elnök úr kijelentésében figyelmeztetőleg azt mondta előttem szóló t. elv­barátomnak, hogyha személye meg lett volna támadva, ha érvei lettek volna kifogásolva, ezek­hez szólhatott volna; tehát én ehhez fogom majd magamat tartani. Bizalmatlanságom egyik indoka az, hogy a t. pénzügyminiszter úr a szükséges statisztikai adatokat rendelkezésre nem bocsátotta. Elnök: Az talán nem személyes megtámad­tatása a t. képviselő úrnak ? Mócsy Antal: Ezzel rögtön végzek. A múlt esztendei vita áttanulmányozása és a jelen esz­tendei vita meghallgatása arról győzött meg KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901- TX. KÖTET. engem, hogy a statisztikai adatokra igen nagy szükség volt. A múlt esztendőben egyrészt a pénzügyminiszter úr és a t. túloldal, másrészt az ellenzéki oldalon a szónokok nem voltak képesek a kérdést és egymást kellőleg meg­érteni ; az idén is azt tapasztaltuk, hogy a statisztikai adatok hiányában nem bírtak dűlőre jönni a miniszter úr és a szónokok. És azt hiszem, hogy ama statisztikai ada­tok talán nem is azért nem terjesztettek elő, mert a mint a t. pénzügyminiszter úr mondta, az ő tavaly előterjesztett adatai félremagyaráz­tattak, hanem mint a mai vita s különösen az előttem szólott, t. képviselőtársam, Polónyi Géza úr statisztikai adatai bizonyítják, alkalmasint azért nem terjesztettek elő, mert azok inkább a t. pénzügyminiszter úr álláspontja ellen bizo­nyítottak volna. Már most, a mi illeti azt, a mire a t. el­nök úr is figyelmeztetett, hogy a mennyiben személycsen érzem magam megtámadtatva, arra reflektálhatok, bátorkodom az igen tisztelt házat arra figyelmeztetni, hogy úgy az igen tisztelt miniszter úr, mint pedig a túloldalról felszólalt képviselő urak kijelentéseiben az ellenzéki szó­nokokkal szemben bizmyos kicsinylő hang volt tapasztalható, mint hogy ha ezen oldalon fel­szólalók oly kérdésekben beszélnének, a me­lyekhez nem értenek. (Felkiáltások a jobboldalról : Úgy van!) Igen, t. uraim, a kik azt mondják, hogy úgy van, majd fogják látni, hogy nem úgy van. Azon kitüntetésben részesültem a pénzügy­miniszter úr részéről, hogy az én beszédemmel is kegyeskedett foglalkozni, azonban annak da­czára, hogy én sohasem szoktam gunyoros han­got használni, ő jónak látta mégis azt, a mit beszédemből kivett, itt egész gunyorosan előadni. Arról volt ugyanis szó, hogy én óva intettem az általános tárgyalás alkalmával történt fel­szólalásomban a répatermelés kiterjesztésétől. A t. miniszter úr összeköttetésbe hozta ezt gróf Károlyi Sándor hasonló nézetével, a ki beszé­dében szintén a ezukorrépatermesztés apasztá­sát javasolja. Gróf Károlyi Sándor képviselő úr nem szorult senkinek védelmére, s azért én tisz­tán csak a magam ügyére szorítkozom. A t. mi­niszter úr engem tisztára félreértett. Én nem beszéltem arról, hogy hazánkban mindenütt a répatermesztést apaszszuk, mert én a t. túloldal­ról felhozott adatok alapján jutottam arra az eredményre, hogy a répatermelés nálunk sok helyt nem fizeti ki magát és czélszerütlen a kis­gazdákat annak termelésébe beleugrasztani. Ugyanakkor felemlítettem azonban, hogy hazánk több vidékén kedvezők a viszonyok a répater­melésre és hogy a kormány helyesen cselekszik, ha ezeken a vidékeken a répatermesztést elő­93

Next

/
Oldalképek
Tartalom