Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

176 153. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. alkalmas arra, hogy az esetleg előterjesztő miniszterrel szemben fennálló bizalom, vagy bi( zalmatlanság kérdése és indokai behatóan tárgyaltasSanak : mégis tartózkodni fogok attól, hogy a képviselőház hangulatának és a vita előre haladott stádiumának tekintetbevételével bővebben foglalkozzam ezen kérdésekkel, — nem azért, mint ha jogom hozzá nem volna, de azért, mert czélszerűnek nem tartom. Néhány és igen rövid észrevételt szándékozom tenni arra nézve, hogy miért nem járulhatok én a magam részéről, és azt hiszem, elvtársaim is, ahhoz, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása a pénzügyminiszter úrra rábizassék. Nem fogom ismételni az általános és részletes vita során elmondott azon érveket, a melyek bennünket arra indítottak, hogy a törvényjavaslatot általában és részleteiben el ne fogadjuk, de két dolgot fel kell említenem. Az egyik tisztán szakszerű és egy kérdéssel végződik a pénzügyminiszter úrhoz. Én erre a törvényre a végrehajtási felhatalmazást nemcsak a pénzügyminiszter úrnak, de senkinek nem adnám meg. Miért? Van ennek egy, azt hiszem, elfogadható gyakorlati oka. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény úgy lesz életbe léptetve, hogy két forint pótadó alá fognak jutni az augusztus elseje és a törvény életbelépte közötti latitüdben a gyárakhói és szabad raktárakból kiszállított czukormennyiségek. Most mi fog itt bekövetkezhetni ? Ha Ausztriában ez a törvény, a melyet rendelettel életbeléptettek már, egy-két-három-négy-öt hónap múlva megszűnik, akkor az t. §. szövege szerint nemcsak azért, mert az a törvény rácziójából folyik, hanem azért is, mert expressis verbis ebben a törvényben is kimondjuk, Magyarországon is megszűnik ennek hatása. Ez igaz. Már most azt én előhoztam, hogy mennyire vitás volna a kérdés akkor, ha Ausztriában más és más körülmények között szűnnék meg ezen törvény. De vegyük báimelyik esetet. Mondjuk, hogy Ausztriában bármely viszonyok folytán 1897 október-novemberben vagy deczemberben — bármely napot méltóztassék választani — megszűnik a törvény, tehát ugyanazon napon megszűnik Magyarországon is. Mi fog ekkor bekövetkezni ? A kétforintos pótadó ki lesz róva az időközben kiszállított mennyiségekre. Tudjuk azonban, minden józan kereskedő az ő évi szükségletét nem aznap fedezi, mikor neki arra szüksége van, hanem a kinek egy kis hitele van, három vagy hat hónapra előre fedezi a szükségletét. Mi fog bekövetkezni? A gyárból veszek szeptember vagy augusztus 15-én annyi ezukrot, hogy hat hónapra nekem elég legyen, azután megfizetem a 13 forintos adót a gyárban. Most egy hónap múlva megszűnik a törvény Ausztriában, tehát megszűnik nálunk is. így bekövetkezik az, hogy maradt a fogyasztásban továbbra is olyan a két forint tekintetében is megadóztatott czukor, a melyre nézve a törvény hatálya már megszűnt. Ez világos. Mindezek az eshetőségek, nem tudom, be fognak-e következni; a gyanú azonban az,hogy bekövetkezhetnek. Nem akarok ezekkel bővebben foglalkozni, hanem a mi engem arra kényszerített, hogy ennél a kérdésnél külön szólaljak fel, méltóztassék elhinni, az nem a szólási viszketeg, hanem az, hogy a pénzügyminiszter úr álláspontjában egy külön specziális okot találok arra, s itt minden személyes szuszczeptibilitástól eltekintve, méltóztassék tudomásul venni, hogy miután én a magam részéről elvégeztem a köztünk levő dolgokat, sajnálom, hogy a miniszter úr okot szolgáltatott rá, hogy erősebb kifejezéseket kelletthasználnom, hogy olyan alkotmányos theóriák mellett, a milyeneket a t. pénzügyminiszter úr itt hirdetett a házban, nemcsak ellenzéki ember, hanen parlamentáiis ember egyáltalában ne járuljon ahhoz, hogy specziálisan a pénzügyminiszter urnak a törvényes meghatalmazást a végrehajtásra megadja. Hogy tévedésben ne legyen, felolvasom a pénzügyminiszter úr szavait szószerint. Azt mondja (olvassa): »Sikerűlt valakinek elhitetni, hogyha e törvényből nem lesz augusztus 1-én törvény, akkor a kormány megbukik.* Ez volt a théma és a pénzügyminiszter úr minden prepotens hang nélkül jónak látta azt a vádat emelni, hogy vagy együgyűnek állítja magát, vagy mert rosszhiszeműen téve désbe akar ejteni mást, szédelgő, a ki ilyet mond Ilyen kifejezéseket használt a t. pénzügyminiszter úr s így folytatja beszédét (olvassa) : »Azonban én megnyugtathatom, és ha szükséges, meg is vigasztalom a t. képviselő urakat, hogy a törvényjavaslat sorsa és a kormány sorsa közt semmiféle összefüggés sincs. Tehát akár lesz ebből törvény, akár nem — kénytelen vagyok nagyhangon beszélni, mert nincs kisebb — (Derültség.) akár most, akár később lesz belőle törvény, biztosíthatom, hogy a kormány bukása attól bekövetkezni nem fog, mert nem következhetik be a dolog természeténél fogva.« Ha egy miniszter egy ilyen törvényjavaslatról, a mely Magyarország és Ausztria közt a közjogi viszonynak egyik kardinális emanácziója, azt mondja, hogy az a törvényjavaslat olyan, hogy akár megszavazzák, akár nem, az neki vurst, én meg nem bukhatom, ez olyan parlamentáris elmélet, a melyet akár kishangon, akár beteges, akár nagyhangon mondanak el, auktoritást a maga számára semmiféle államjogász és állambölcselő előtt nem követelhet. A pénzügyminiszter úrnak saját érdekében mondom, hogy legyen kegyes, magyarázza ki