Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

15S. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. 175 gyárak, melyek a szoros értelemben vett mezőgazdasági gyárak keretében mozoghatnának nem létesíttettek, melyek legbiztosabb alapját képeznék épen a czukoriparnak. A nagy gyárak, nem a mezőgazdaság pezsgő vérkeringésének eredményei, hanem a jó elhelyezést kereső nagy tokének művei, melynél a gazdaközönség csak eszköz a kihasználásra, mely, hogy így van, erre elég példa, ha hivatkozom a kis szeszfőzdékre, a melyek egymásután kénytelenek megszüntetni működésüket, mert nem képesek a nagy szeszfőzdék mellett exisztálni. Elnök: Talán méltóztatik azok után, a miket jelezni tetszett, hogy erre akar legnagyobb súlyt fektetni, röviden befejezni. (Élénk ellenmondások balfelöl.) Major Ferencz: Nagyon rövid leszek! Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, én elnézésből teszem azt, hogy a képviselő úr beszélhet. (Ellenmondás és felkiáltások: Joga van !) Ismétlem, elnézésből teszem, mert a házszabályok alapján nem beszélhetne. Polónyi Géza: Miért nem?! Elnök: Azért nem, mert bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ha méltóztatott volna ide figyelni és nem mással foglalkozni, akkor méltóztatott volna hallani, hogy senkinek nem volt kifogása arra, a mit a háznak elmondottam; de akkor a t. képviselő úr a beszédét nézte. Major Ferencz : T. ház ! Bizalmi szavazatomat akarom indokolni. (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelöl.) Elnök (csenget): A képviselő úr maga is elismerte, hogy helytelenül gondolkozott akkor, mikor azt hitte, hogy itt bizalmi kérdésről van szó. (Felkiáltások balfelöl : Nem mondta !) Ezt maga elismerte és már most ne térjünk arra vissza. Én kérem a képviselő urat, hogy röviden tessék befejezni ; azt hiszem, a mi a szivén fekszik, azt röviden elmondhatja. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Miért röviden ? Ez klotür!) Major Ferencz: Amit most itt előadtam, azt épen azért hoztam fel, mert nagyon fontosnak tartom közgazdasági irányelvek szempontjából, mert oda keli törekednünk, hogy a gazdaközönség maga álljon össze és létesítsen kisebb gyárakat, a melyeknél nem szükséges, hogy ő különös, rendkívüli eszközökhez folyamodjék úgy a megmunkálásnál, mint a szállításnál, és ez által a váltógazdaságot könnyen keresztül viheti. Ily rendszer követésével minden gazdasági iparág prosperálni fog. Azonban a t. kormány Nagyományos politikája az, hogy nem a kisebb exisztencziáknak, hanem a nagy tőkének a szolgálatába szegődik és azokat halmozza el kedvezményekkel. Még csak igen röviden szólok. Hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, ki az igazságnak barátja, mégis, mikor mi ez oldalról felszólalunk a jogosult és jogosulatlan tőke, az uzsoratőkével szemben, akkor a t. pénzügyminiszter úr bennünket megvádol és azt mondja, hogy mi szoczialisztikus törekvésekkel foglalkozunk és osztályhaiczot kezdünk. Mikor mi ezt felhoztuk és magam is felhoztam, akkor ezt tettük azon az egész országban tapasztalható szomorú hitelviszonyok folytán, a melyek a közgazdaságot, ipart teljesen elnyomják és a melyek maholnap, ha idejekorán ezen segítve nem lesz, koldusbotra fogják juttatni úgy a gazdamint az iparos-osztályt. Mikor mi ezt teljes önérzettel felhoztuk, nem volt szándékunk semmi mást, mint az igen tisztelt pénzügyminiszter urat kérni és figyelmeztetni arra, hogy ne késsen soká ezen törvényjavaslattal, a mely hivatva lesz a hitelviszonyokat Magyarországon rendezni és megszabadítani úgy a gazdaközönséget, mint az iparososztályt az uzsorakamatoktól, a mely alól — sajnos — még a pénzintézetek nagy részét sem lehet kivonni, a mely pénzintézetek pedig még tovább is mennek, a mint tudnék rá példát mutatni, hogy belenyúlnak egyes polgárok alkotmányos jogainak gyakorol hatásába és abban is meggátolják őket. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Midőn az igen tisztelt pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, a miket elmondottam, tettem kötelességből és tettem azon statisztikai adatok alapján, melyek kezeim között vannak, és a melyeket hiteleseknek kell, hogy tartsak. És mikor nem megyek bele az igen tisztelt pénzügyminiszter urnak beszédje végén mondott fenyegetések tárgyalásába és azokat nem viszonzom, teszem ezt azért, mert azon önérzetes vita után, a melyet ezen oldal folytatott ezen ügyben, megtalálja a válaszát. Beszédemet befejezve, részemről csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy mivel látom, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr közgazdasági politikája nem felel meg azon irányzatnak, a melyet mi az országra, az országpolgáraira, egyáltalában úgy gazdasági, mint ipari szempontokból üdvösnek és hasznosnak tartunk, én részemről az igen tisztelt pénzügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslat végrehajtását a t. pénzügyminiszter rírra nem bízhatom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Habár teljesen tisztában vagyok is azzal, hogy ha egy végrehajtási záradékot tartalmazó törvényjavaslat minden kétségen kivtíi alkalmas nemcsak arra, hogy általában az egyetemes kormánynyal szemben érzett bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése és indokai tárgyaltassaaak, még inkább