Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

154 183. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétffín. szállíthat, abban a helyzetben vannak, ho""

r a répa árát lenyomhatják. Elméletben megeng em, hogy ennek a czélnak is bizonyos jogosultsága lehetne akkor, ha például a termelők szervezkednének és a nyersterményért túlmagas árakat akarnának kierőszakolni a gyáraktól. Csakhogy gyakorlatban ennek valószínűsége nem igen forog fenn azért, mert bizony tízezer termelő nehezebben szövetkezik, mint húsz gyáros. Ezen kartellnek továbbá kétségtelen nagy kihatása lesz az egész nmnkáskérdésre. A szabad verseny mellett a gyári munkás, ha kellőleg nem fizették, vagy munkaidejét túlhosszúra nyújtották, abban a helyzetben volt, hogy felmondott és átment a másik gyárhoz, a mely már csak azért is szívesen fogadta, mert ezzel konkurrensének üzeme megszorult, saját üzemét pedig kiterjeszthette, tehát azt a reményt táplálhatta, hogy kon kurrensén felül emelkedhetik. Ezen kartellek folytán egészen más helyzet fog elő állani. Ezen kartellek magukkal hozták a fekete lisztát, vagyis, hogy az a munkás, a ki egy gyárból elmegy, vagy onnan elbocsáttatik, valamennyi kartellirozott gyárból egyszerűen ki van zárva, úgy, hogy az ő branehe-ban tulajdonképen munkát nem talál. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy midőn századokon át küzdöttünk, hogy a földmívesosztálynak, a parasztnak megadtuk a költözködési jogot, most a kartellek folytán oda fogunk jutni, hogy még magának a gyári munkásnak sem lesz szabad költözködési joga, legalább a gyakorlatban nem, mert ha a gyárat elNagyná, sehol másutt foglalkozást nem találna. Ez pedig, t. ház, egy igen veszedelmes dolog. Irányulhat továbbá a kartell az áraknak szabályozására. Elméletben, sőt a gyakorlatban is lehet bizonyos mértékig indokolt az a törekvés, hogy a korlátlan verseny folytán az árak ne szálljanak le annyira, hogy egyáltalában a termelés, előállítás költségei nem fedezhetők. De viszont azután megvan mindig az a nagy veszély, hogy a gyárak e kartell mellett nem maradnak azon árak mellett, a melyek termelési költségeiknek, tőkéjük kamatoztatásának megfelenek, hanem túlmennek azokon, éspedig a fogyasztó közönség rovására, annak megterhelésére mintegy monopóliumot teremtenek. így látjuk, hogy ilyen monopóliumokat létesítettek Amerikában a vasúttársaságok és a vasutaknak tulajdonosai és látjuk, hogy így a közönség rovására rövid idő alatt felhalmozták azt a sok milliót, azt a mesés kincset, a melyről mindegyikünknek tudomása van, ilyen például a mi monarchiánkban is a petróleum-kartell, a mely túlmagasra csigázta fel az árakat a legszegényebb néposztály kizsákmányolására ég oda irányúihatna — nem mondom, hogy ott van — a czukorkartell is. T. ház! Mindezekkel, a melyeket itt röviden előadtam, nem akartam itt, — a jelenlegi hangulat mellett — valami tudományos fejtegetésbe bocsátkozni, hanem csak előadtam röviden az elveket, a mennyiben röviden jelzem, a mi mindezekből kitűnik, hogy a kartellnek bizonyos mértékig lehet jogosultsága, de igenis nagy a veszély, hogy midőn nagyok és hatalmasok szövetkeznek, a mikor e szövetség titkos, semnu ellenőrzés alatt nem áll, az a nagy közönség kizsákmányolására, kifosztogatására irányúi. Azért, t. ház, bármely állást foglaljon el valaki elméletben a kartellekkel szemben; akár jogosult szövetkezési formának tartja azokat, akár pedig a szabad verseny folytán egyáltalán jogosulatlannak, annyi kétségtelen, hogy ha azt látjuk, hogy minden kis falusi szövetkezetnek be kell mutatni alapszabályait, hogy a nyilvánosságnak és a kormínynak mindent tudnia kell, a mit a szövetkezet tesz, hogy hogyan működik; ha azt látjuk, hogy egy kis falusi egyesület, temetkezési, vagy akármicsoda egyesület gyakran éveken át kénytelen kunyorálni a kormánynál, míg alapszabályainak jóváNagyását tudja kieszközölni, daczára annak, hogy az ily szövetkezetek a közjóra kártékony befolyással egyáltalában nem lehetnek, akkor nem lehet kétségünk aziránt, hogy a legnagyobb igazságtalanság és az egyenlőtlenségnek legnagyobb foka az, hogy midőn a nagyiparosok szövetkeznek, a kormányok ezt egyszerűen tétlenül nézik, nem kérdezik sem azt, hogy milyen alapszabályok szerint szövetkeznek, sem nem vizsgálják meg azt, hogy ez a szövetség jogosult érdekek megvédésére és jogosult előnyök elérésére irányúl-e, vagy nem? Ezért voltam bátor ezen indítványomat tenni, mely indítvány folytán a czukorgyárak kénytelenek lesznek legalábbb a pénzügyminisztériumban beigazolni azt, hogy ezen kartellek a nyerstermelőkkeí szemben, vagy a czukorár megállapításánál nem igazságtalanok-e? Vagyis, hogy a kartellek eddigi működése csak jogosult érdekeik megvédésére, vagy pedig a termelők és a fogyasztók kizsarolására irányúlt-e? Ezért vagyok bátor az indítványt elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lázár Árpád jegyzői Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Mindenesetre örvendetes dolognak tartom, hogy azon szerenesés helyzetbe jutottunk, hogy ma, már ezen kérdés felett sine ira et studio tárgyalhatunk és mérlegelhetjük azon tárgyilagosan előterjesztendő adatokat, a melyek minket már előzőleg arról győztek meg, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatnál nekünk hazafias kötelességünk az ország törvényhozásának figyelmét felhívni azoa visszásságokra, melyek a ezukorprémiummaí és a fogyasztási adórendszerrel kapcsolatosan a vám-