Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-152
152. országos ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. ^47 nagy jövedelemnek elköltött részét egy nagy adósságcsinálással kénytelen pótolni. Ebben veszélyt látok, mert úgy mint a magánember, hogy ha sok pénz áll rendelkezésére, többet költ, épúgy az államok is, a minisztereknek esetleges legjobb akarata daczára, ha sok felesleg marad az állami pénztárban, sokkal könnyebben költenek. E nagyobbmérvű költekezés kivált az oly államban előfordulhat igen könnyen, mint a milyen Magyarország, hol a költekezésnek, a hasznos költekezésnek csakugyan még óriási nagy tere van; de ha hasznos is a költekezés, ezt az állam erejéhez kell mérni, az az erő pedig nem helyes mértékben tíínik fel akkor, ha olyan jövedelmet tekintünk tiszta jövedelemnek, a mely az előrelátó gazdálkodás szempontjából csakugyan nem egészen tiszta jövedelem. Ebben az 1. §-ban találok oly dolgokat, melyek kétségkívül a töke számlájára Írandók, de nem egészben a tőke számlájára Írandó például a forgalmi s üzleti eszközöknek beszerzése, mert a javítások és átalakítások és a természetes fejleménynek megfelelő szaporítás nem tartoznának a tőke számlájára, vagy legalább a megfelelő költség nem adósságból lenne fedezendő. így tehát csakis egy része a javasolt 39 millió forintnak volna, helyes gazdálkodási szempontból véve a dolgot, adósságból fedezendő. így van a fahidak kicserélésére vonatkozó két millió forinttal is, melyből később hat millió is lesz; a fahidak csak nagyon is vad vidékeken szoktak a vasutaknál alkalmaztatni és természetes dolog, hogy a fahidakat vas- vagy aczéllal kell felcserélni. De hogyha mi a felcserélést mind adósságból akarjuk eszközölni, bár tudjuk, hogy a fahidak fentartása nagy összegekbe került volna minden évben, mely a kiadásokat terhelte volna, holott ha a fahidakat aczélhidakkal helyettesítjük, ezek a költségek a budgetből eltűnnek, a helyes gazdálkodás azt tanácsolná, hogy az idézett költségek egy bizonyos részét a jövedelemből fedezzük, nem pedig adósságból akkor, mikor egész jövedelmünket elköltöltük, elvertük. Ez lenne a helyes és gondos politika. Vájjon mit tartanánk egy olyan gazdáról, kinek az Isten akaratából gabonája szaporodik, hogy ha ő minden helyiséget, melyre a gabonaszaporodás köverkeztébee szüksége van, adósságra építené és nem lenne elég előrelátó, hogy megszaporodott jövedelmének egy részét erre használja fel? így van az a vasúti forgalomnak természetes fejlődésével, melynek kell, hogy eleget tegyünk a bevételekből, mert ha minden egyes kiadást, mely nem szorosan a javításokra vonatkozik, adósságból eszközölnénk, akkor igen természetes, hogy a vasutak jövedelme oly óriásinak tűnnék fel, hogy a t. pénzügyminiszter urat előrelátása daczára ez óriási jövedelem félrevezetné. Ezért nem fogadom el a javaslat 1, §-át (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Tolnay Lajos előadó: T. ház! Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felfogását abszolúte nem tartom elfogadhatónak, nem pedig a rezonábilis könyvelés szempontjából sem. Nem is fog nekem a t. képviselő úr felmutatni egyetlenegy indusztriális vállalatot vagy vasútat, hol a könyvelés úgy történnék, mint a hogy ő azt kontemplálja, de még oly gazdát sem, ki helyes könyvvitelt visz, s ki, ha a gabonájának új házat akar építeni, azt nem a tőke számlájára irná. A törvényjavaslatban felhozott költségekből sem javításra, sem átalakításra, sem adaptálásra semmi néven nevezendő összeg felvéve nincs. Azok az összegek tisztán új alkotásokra vannak kontemplálva s azzal is vannak indokolva. A mennyiben pedig ezen új alkotások által esetleg régibb épületek lebontatnának, azok a tőke-számlából igen is leiratnak; ép így a fahidak átalakításánál csak az értékkülönbözetek vannak felvéve, míg a fahidak jelenlegi értéke fedezi a többi költségeket. Ez a helyes könyvvitel kommercziális szempontból mindenütt. Sőt ellenkezőleg, ha úgy gondolná a t. képviselő úr, hogy a jövedelemből valami beszereztetnék, a helyes kereskedelmi könyvvitel az inventárium készítésénél érték szerint átutalná azt a tőkeszámlára, akkor is, ha a költséget a jövedelemből fedezte volna. Egyébiránt a fedezési kérdést és a könyvelési kérdést méltóztassék jól disztingválni, mert a miniszter úr igen helyesen mondta, hogy évről-évre beruházásokra a jövedelmekből is szoktunk megszavazni költségeket, de mindamellett, hogy a jövedelmek bizonyos része erre fordíttatik, ennek mégis a tőkeszámlán kell előfordulnia, mert különben az államvasutak tényleges vagyona sohasem volna helyesen kimutatva. En egyenesen a szokásos kommercziális szabályok elleni hibának tartanám, ha ez nem így volna. Ismétlem, hogy egész Európában, sőt talán Amerikában sincs olyan vasuttársulat, mely hasonló beruházásokat a jövedelem terhére könyvelne el. Ajánlom a szakaszt elfogadásra. (Helyeslés jobb/elől.) Elnök: Következik a szavazás. Elfogadja-e a ház az 1. §-t? (Igen! Nem!) A kik elfogadják a szakaszt a bizottságok szövegezése szerint, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház az első szakaszt elfogadja. 19*
