Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-152
148 152. országos ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. Nyegre László jegyző (olvassa a 1 — 10. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a mai ülés napirendjére kitűzött javaslatok le vannak tárgyalva. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére teszek propozicziót. (Halljuk ! Halljuk!) A ház már elhatározta, hogy az ülés első tárgya a czukoradóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása lesz. További tárgyal javaslom, a tárgyalásra kész ügyek közül: a győr-sopron-ebenfurti vasútról (írom. 198, 207), az árvavölgyi vasútról (írom. 196, 208), a szolnok-kiskunfélegyházi vasútról (írom. 162, 209), a nagybeeskerek-zsombolyai vasútról (írom. 186, 210), a gattaja-lugosmarosillyei vasútról (írom. 187, 211), a marmarossziget-kőrösmező-határszéli államvasút! vonal építésénél felmerült kiadási többletek fedezéséről (írom. 197, 212) szóló törvényjavaslatokat, illetőleg jelentéseket. Azután arra az esetre, ha a háznak még maradna ideje, a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1896. év pótnegyedében előfordult túlkiadásokra vonatkozó zárszámadás vizsgáló-bizottság jelentése, valamint a hasontermészettí jelentése a zárszámadás vizsgáló-bizottságnak az 1897. év első negyedében előfordult tálkiadásokról. Ha pedig — a mi nem lehetetlen — mindezek a tárgyak letárgyaltatnának, arra az esetre ajánlom még a mentelmi bizottságnak készen levő és a ház előtt fekvő összes jelentéseit. Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) így tehát a napirend iránt a határozatot ilyen értelemben kimondom. (Helyeslés.) Következnek az interpellácziók, még pedig Olay Lajos képviselő úr interpellácziója. Olay Lajos: T. ház! A va?uti politika, tagadhatlan, igen sok tekintetben megfelel a magyar állam érdekeinek. Azok a visszaélések, a melyek eddig előfordultak az úgynevezett kortesérdemek jutalmazásául szolgáló viczinális vasutak engedélyezése, továbbá a kisajátításoknak a jogász emberek jutalmazásakép adása, lassanként kiküszöböltetett: tehát el kell ismerni, hogy ebben a hibás irányban nagy javulás történt; különösen pedig nem lehet eléggé he lyeselni a magyar államvasút igazgatóságának azon eljárását, hogy az úgynevezett nyomjelzéseket saját közegei által eszközölteti, mert ezáltal nemcsak hogy azt olcsóbban megcsináltatja, hanem gyakorlott szakemberekkel végeztetheti, így vän ez jelenleg a szászrégen-csikmátéfalvai vonal nyomjelzésével is, melyet egy küldöttség által eszközöltet a magyar államvasutak igazgatósága. Ezen küldöttségnek a vezetője bizonyos Kovacsevics nevű felügyelő, a ki már 30 éve mindig nyomjezésekkel foglalkozik. E küldöttség, t, ház, kötelességét ez ideig már éveken keresztül igen helyesen, igen jól végezte a magyar államvasutak és a vasútépítés érdekében. És mi történt? A vonal, melyet jeleztem, 150 kilométer hosszú, az egész nyomjelzési küldöttségnek 9 embere van, ezen 9 embernek 150 kilométernyi területen folyvást mozogni kell. A ki utazik, az tudja, hogy az ilyen folyvást vendéglői és utazással járó kiadások nagy összegekre rúgnak. A lelkiismeretes vezető, Kovacsevics felügyelő felirt a magyar államvasutak igazgatóságához és azt mondja: T. igazgatóság, nekem ezen szegény embereim 150 kilométert kötelesek nap-nap után bejárni: azzal a kevés napidíjjal lehetetlen, hogy kijöjjenek : kérlek tehát, adj ezen szegény embereknek, a kik ezen nagy munkát végezik, némi pótlékot, hogy az utazással járó nagy költségeket fedezhessék. Az igazgatóság a helyett, hogy alaposan megvizsgáltatta volna, vájjon helyes-e a felügyelőnek ezen kérelme, egyszerűen őt 30 éves múlt és 30 éves érdemdús munka teljesítése után felfüggeszti és valami más helyre, Isten tudja hova, áthelyezi. Én elismerem ugyan a kezelés körüli érdemeket, de a midőn ilyen embert, ki 30 éven át kiváló munkásságot tanúsított és a vasutakon a nyomjelzéseket a leglelkiismeretesebb pontossággal végezte, azért, mert fizetésjavítást kér, habár nem is a maga részérc, elmozdítsák, én az eljárást a magam részéről uagyon helytelen dolognak tartom. Ugyanazért a kereskedelemügyi miniszter úrhoz én a következő interpellácziót intézem (olvassa); »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a szászrégen-csikmátéfalvai vonal nyomjelzési előmunkálatainak eszközlésével megbízott kirendeltség vezetője állásából tisztán személyes indokból el lett mozdítva? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egy ilyen személyváltoztatás ezrekbe kerül, mely ezrekkel szemben merőben hiányzik az equivalens ? 3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a jelen esetben szándékolt személyváltoztatás az államnak ezenkívül még százezrekbe kerülhet ? 4. Ha minderről van tudomása, szándékozik-e termi valamit arra, hogy olyan egyének, mint fentemlített »nyomjelzési állomás vezetője«, ki úgy vasszorgalmának, mint pótolhatatlan szakképzettségének már oly fényes bizonyítékaival szolgált, részesüljön az őt megillető elismerésben és mindenkor meg legyen óva attól, hogy még az állam kárával is áldozatul essék olyan baklövéseknek, melyek e mellett még személyes indokokra vezethetők vissza ?«
