Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

144 l52- országos Ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. az igénybe vétele ily mérvben ez alkalommal felmerülhetne. T. képviselőház! Mit jelent ez? Jelenti azt, a minek Horánszky Nándor t. képviselőtársam annyiszor adott kifejezést, hogy kormányunk e tekintetbeni politikája, illetőleg budgetje a múltban irreális volt, pluszt mutatott annak az elhallgatásával, hogy ez a plusz csak onnan ered és volt konstatálható, hogy a szükséges javítások, mííhelykibővítések, vasúti állomások kibővítése elmulasztattak. Arról is meg vagyok győződve, hogy az a 123 millió nem fog elég lenni és attól tartok, nem is tartok attól, mert végül a nemzetnek ezt a szükségletét ki kell elégíteni, de bizonyos vagyok abban, hogy a legközelebbi években a kormány újabb kölcsönnel fog előjönni ugyanazzal az indokolással, a melylyel indokolják most ezt a törvényjavaslatot. Ugyanezért, t. ház, bár magát a czélt, a melynek megvalósítására ezek az eszközök szolgálni akarnak, magam is őszintén üdvözlöm, mégis, miután itt is a múltban a kormány őszinteségének hiányát látom és mert a kormánynak ezen bűnét palástolni nem akarom, én a magam és pártom nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T» ház! Mindenek előtt azon örömömnek adok kifejezést, hogy mindazon felszólalt képviselő urak, kik a tárgygyal bővebben foglalkoztak, egyhangúlag elismerték ennek a javaslatnak a szükségét, illetőleg azon befektetések szükségét, a melyeknek fedezetéről a törvényjavaslat intézkedni akar és mondhatom tehát, hogy az egész képviselőház megegyezik abban a felfogásban, hogy az államvasutaknak igenis szükséges bizonyos befektetéseket tenni, szükséges abból a czélból, hogy azon nagy feladatoknak, melyek az államvasütakhoz fűzve vannak, teljes mértékben eleget tegyenek és így különösen teljesem megfelelhessenek azon feladatuknak, hogy Magyarország közgazdasági érdekeit a maguk részéről is hathatósan előmozdítsák. Ha mégis voltak felszólalók, kik a törvényjavaslat el nem fogadása mellett nyilatkoztak, azok nem abból a szempontból tették ezt, mintha ezen befektetésekre szükség nem volna, hanem hogy a módja, melylyel a befektetések eszközöltetni szándékoltatnak, talán nem volna egészen helyes. így különösen Kossuth Ferencz t. képviselőtársam előhozta, hogy helytelennek tartja azt a prémiumot, mely szerint oly beruházásokra és befektetésekre, melyek az államvasutakon minden évben állandóan előállanak, nem az államvasutak bevételei és jövedelmei használtattak, hanem, hogy erre a tőkét, a pénzt máshonnan veszszük, e beruházásokat kölcsönből fedezzük. T. ház! Mindenekelőtt ezzel az ellenvetéssel kívánván foglalkozni, kénytelen vagyok elsősorban rámutatni arra, hogy a kiindulási pontban van köztünk egy bizonyos diíferenczia. Nem tagadom azt, hogy bizonyos mértékben pótlásokat és beszerzéseket, melyek nem új beszerzések, hanem már kiselejtezett forgalmi eszközök pótlására szolgálnak, tehát minden olyan befektetéseket és beruházásokat, melyek a statusquónak fentartására irányozvák, igenis, az államvasutak jövedelméből kell fedezni és nem szabad máshonnan arra a tőkét venni. De egészen más dolog, hogy ha nem a statusquó fentartására irányozvák azok a kiadások, hanem az államvasutak állagának szaporítására, kibővítésére irányozvák. Hiszen az államvasutak, úgy a hogy ma állanak, bizonyos tőkét képviselnek és ezen befektetett tőkének megfelel az államvasutak állaga, a mint most van. Hogy ha mi ezt az állagot szaporítjuk nemcsak az által, hogy egyes vonalakat két vágánynyal látunk el, az állomásokat nagyobbítjuk, több forgalmi eszközt is állítunk be, a melyek eddig nem léteztek, oly műhelyeket is létesítünk, a melyek eddig nem léteztek és ha mindennek létesítésére az államvasutak jövedelmeit akarjuk felhasználni, akkor előáll az, hogy az államvasutak állaga sokkal nagyobb tőkét reprezentál, mint a mennyi a könyvek szerint ki van mutatva. Egyszóval, a tényleges értéke az államvasutaknak a könyvekben kimutatott értékkel ellentétbe fog jönni és így tulajdonképen az államháztartás elméletével nem egyeztethető össze, sőt az államháztartás vezetésére, vitelére zavarólag hat. Ez a törvényjavaslat abból az elvből indul ki, hogy mindaz, a mi a meglevő statusquó fentartására szükséges, mindenkor az államvasutak jövedelméből fedezhető; mindaz, a mi a meglevő statusquót szaporítja, illetőleg azon túlmenő befektetésekre megy, erre nem elég és nem volna ezélszerű az államvasutak jövedelmét arra felhasználni, hanem arra az összegeket máshonnan kell venni. Hiszen, t. ház, hogy ha a ház arra az álláspontra akarna helyezkedni, hogy az államvasutak jövedelmei felhasználhatók legyenek ezen befektetések eszközlésére, minden esetre én volnék az, a ki ezért a legnagyobb köszönetet mondanék a t. képviselőháznak, mert hiszen az államvasutak jövedelmei sokkal nagyobb összeget reprezentálnak, mint az az összeg, a melyet itten kérek a t. háztól. De nem szabad elfelednünk azt, hogy hiszen az államvasutak nemcsak közlekedési intézményt képeznek, ha-