Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

140 152. országos fllés 1897. július 31-éa, szombaton. kítások a már fennálló nagy forgalom követel­ményei. Elsősorban szükséges, hogy a budapest­marcheggi vonal, az ország ezen legnagyobb forgalmú vonala, a mely két vágányra van ki­építve, feloldassák azon bilincsek alól, a melyek a két vágány korlátlan használatát ma még nem engedik, s ez azon négy híd, a mely a Garam, a Vág, az Ipoly és Morva folyókon keresztül­vezet s a melyek még mindig egyvágányúak, azonfulttl a pozsonyi tunel, a mely szintén egy­vágányú. Ezeknek kibővítése feltétlenül szükséges. Kilátásba v.n véve azonkívül a hatvan­salgótarjáni vonalnak két vágánynyal való ellá­tása, a mely a viszonyokból kifolyólag feltétlenül szükséges, mert ellenkező esetben a salgótarjáni szén szállítása folytonosan nagy késedelmekbe fog ütközni, a mi viszont az iparnak nagy ká­rával fogna járni. Ezeken kivűl a piski-petro­zsényi vonalon és más hasonló vonalakon czé­loztatnak vágányszaporítások. Végül a kelenföld-győ'ri vonalnak két vá­gányává való átalakítása azzal van indokolva, hogy már ma körülbelül hatvan vonat közleke­dik naponta ezen vonalon, a mi egyvágányú pályán igazán csak bizonyos veszélylyel lehet­séges. A többi kisebb vágány szaporítások és át­alakítások különböző állomásokra oszlanak szét. Pályaudvarokra és épületekre a miniszter 17,105.000 forintot vesz fel; ezek között a pesti nyugoti személypályaudvar kibővítése és Fiúméban egy külön fapályaudvarnak és ahhoz vezető vágánynak építése van kilátásba véve. Mind olyan szükségletek, a melyek ma már a legégetőbbeknek mondhatók. 4,750.000 forint van végre felvéve a kisebb kiegészítési munkákra, leltárszaporításokra stb., a mit a forgalom emelkedése, a kocsiknak vil­lanynyal és gázzal való világítása tesz szük­ségessé. A7.tétel alatt a miniszter23,008.896forintot a magyar államvasutak azon adósságainak tör­lesztésére vesz fel, a melyeket a törvényhozás tudomásával és beleegyezésével fokozatosan azért csináltak, hogy az elodázhatlan felszereléseket és beruházásokat eszközölhessék. A magyar ál­lamvasutaknak e tekintetbeni összes adóssága mintegy 29 millió. Ebből azonban 6 millió rövid lejáratú lévén, azt a miniszter úr a folyó budget keretén belől kívánja fedezni, míg a többi 23 millió tőke beszerzése által egyszerre lesz tör­lesztve. Mindezeknek alapján bátor vagyok a tör­vényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadásra ajánlani. Tisztelettel kérem, hogy ezt azon módosításokkal méltóztassék elfogadni, a melyeket a közlekedési és pénzügyi bizott­ságok egyetértőleg tettek a javaslaton, és melyek a bizottságok jelentésének hátlapján, mint a ja­vaslatnak új szövege vannak lenyomatva. Vál­toztatás csak annyiban van, a mennyiben a régi forintokban felvett összegek koronákba vannak átszámítva, ós másodszor bizonyos határózmá­nyok, melyek ezen feltevésben voltak a tör­vényjavaslatba felvéve, hogy ez a törvényjavaslat csak a reá következő évben fog életbe lépni, most a törvényjavaslatban megfelelő módosítást nyertek. Kérem, méltóztassék a tett módosítá­sokat elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Mindenesetre nagy örömmel fogadom azt, ha hazánk anyagi helyzete fejlődik, közgazdaságilag halad és ezen haladásnak természetesen a vasúti hálózat fej­lesztése és a beruházások szüksége is kell, hogy megfeleljen. Természetes, hogy erre nekünk nagy összegeket kell áldoznunk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat épen arra czéloz, hogy bizonyos, kétségtelenül létező szükségek fedez­tessenek, a mely szükségek onnan erednek, hogy hazánk a közgazdasági téren, az előadó úr által jelzett nagy lendületet sikeresen elérte. De, t. ház, pártom nevében még sem fogadhatom el a törvényjavaslatot azért, mert ez a törvényjavas­lat egy bizonyos oly princzipiumot látszik meg­állapítani, a mely princzipiumot én helytelennek tartok. Erős meggyőződésem az, hogy a vas­utaknak bevételeiből, mielőtt ezen bevételek mint tiszta nyereség vitetnének át az ország költ­ségvetésébe, bizonyos költségeket kellene fedezni, a mely költségek oly neműek, melyek a for­galom fentartásával és normális fejlődésével szoros összefüggésben vannak. Ilyenek például a kocsiknak stb. megjavítása és a forgalomhoz mért mennyiségben beszerzése. Ha mi minden bevételt a tőke-számlára írunk, akkor természe­tes, hogy vasutaink óriási nyereséget mutatnak a költségvetésekben, már pedig nagyon helyte­lennek tartom, hogy ha mi azzal ámítjuk ma­gunkat, hogy vasutaink többet jövedelmeznek, mint jövedelmeznének, hogyha bizonyos költ­ségek a jövedelemből fedeztetnének. Ezt nem csak helytelennek, de az állam pénzügyi veze­tésének helyessége szempontjából veszélyesnek is tartom, mert így a pénzügyi kormány még akarata ellenére is félre van vezetve bizonyos bevételek nagysága által s ezen bevételek nagy­ságára alapítván, az állam költekezésének nagy­ságát, ügy jár, hogy a mikor végre bizonyos számú évek leforgása után kiderül, hogy szük­ség van a vasutak forgalmi eszközeinek fentar­tására és a szükségletekhez mérten szaporítá­sára nagyobb összegeket áldozni, akkor kénytelen nagyobbmérvfí kölcsönt megkötni azért, hogy fedezzen oly költségeket, a melyeknek hasznos

Next

/
Oldalképek
Tartalom