Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

152. országos ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. Í41 és szükséges voltát ugyan senki sem tagadja, de a melyeket helyes gazdálkodással, meggyőződésem szerint, részben legalább a bevételekből és tiszta nyereségből kellett volna fedezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, nem is annyira azt ellenzem én, a mi ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, mert belátom, hogy e törvényjavaslatban oly dolgok foglaltatnak, a mely dolgok az ország fejlődése követelményeinek megfelelnek, de helytelenítem azt az irányt, azt az elvet, a melyre ezen törvényjavaslat alapítva van, helytelenítem azon ok miatt, a melyet volt szerencsém előadni; és azt tartom, hogy ha mi felszólalás nélkül elfogadnók ezen törvényjavaslatot, akkor magunk részéről is hozzájárulnánk hogy megörökíttessék azon helytelen elj hogy tudniillik a vasutak bevétele úgy tüntessék fel, mintha tiszta jövedelmet képezne, holott ezen jövedelmek egyrészének, — távol legyen tőlem azt állítani, hogy az egésznek — de egyrószének mindenesetre oda kellene fordíttatnia, hogy ne legyen tényleg kényszerülve a kormány, mikor már bizonyos számú évig a vasutakból merített jövedelmeket elköltötte, előállni egy nagy kölcsön javaslatával, melyet részben legalább azért kell kötnie, hogy pótolja azokat a hiányokat, melyek onnan erednek, hogy elköltötte, a mint mondám azokat a jövedelmeket, melyek tényleg nem is léteztek. Csupán ezen elvi alapon ellenzem tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget): Az ülést újra megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Gr. Teleki Sándor jegyző: KonkolyThege Miklós! Konkoly-Thege Miklós: T. ház! A magyar államvasutak ma már annyira kifejlődtek, hogy valóban ismételve azt mondhatom, a mit már egy régebbi beszédembem mondtam: hogy büszkén mondhatjuk, hogy azok a mieink. S ha így fejlesztjük őket tovább, a külföld is azt fogja mondhatni, büszkék lehetnek rá, hogy az önökéi. Én a magyar államvasutakat nemcsak mint közönséges közlekedési eszközöket tekintem, hanem a nemzetgazdaság emelésére is az államvasutakat tartom hivatva, akár legyen egy ily nagyszabású intézmény vizén, akár szárazon. De tovább megyek én még, kiterjesztem ezeknek előnyét és érdekét az országnak kulturális fejlődésére. Ne feledjük azt, hogy az északamerikai Egyesült-Államokban vasutakat csináltak; a pusztákba építették azokat az elképzelhető legprimitívebb módon. Belementek az üres vadonba, a hol ember sem fordult meg soha. Mi lett a vége? Városokat építettek a vasutak mellett, vagyis a vasutak mellett keletkezett a kultúra! Tehát nemcsak a nemzetgazdaságot, de a kultúrát is fejlesztették a vasutak. Én azt hiszem, hogy ez nálunk ugyanígy van. Nagyon sokszor eszembe jut Tolnay Lajos t. képviselőtársamnak egy mondása, a midőn egy társaságban azt mondták: »miuek arra a vidékre vasút? hisz nem jár arra senkisem?« ő nagy bölcsen azt felelte reá: Nem a közlekedés kedvéért építik a vasutat, hanem a vasút megcsinálja a közlekedést. Ez a mondása nagyon sokszor bevált, helyes és megezáfolhatlan. Ezen okoknál fogva részemről a miniszter úrnak ezen javaslatát legőszintébben üdvözlöm, de nem tagadhatom el, hogy fájdalmasan esik ismét tapasztalnom azt, hogy a hajózás ismét csak mostoha gyermeke az országnak. Erről a thémáról nem szándékozom tovább szólni, mert nem ide tartozik. A magyar államvasutaknak kibővítésére, beruházására vonatkozó összeg meggyőződésem szerint egy rövid időre elég lesz, de hosszabb időre félek, hogy kevés leend. Mindenesetre oda kell törekednünk, hogy a magyar államvasutak tisztikaránál és különösen az alantabb közegeknél teljes megelégedés legyen, nehogy a szoczializmus oda is áthasson. Tudjuk nagyon jól, hogy megelégedett emberek között nincsen szoczializmus, csak az elégedetlenek között találjuk azt fel. Hadd mondhassa el minden vasúti ember, a ki a magyar államvasutakat szolgálja, hogy: »én büszkén mondhatom, hogy a magyar államvasutakat szol • gálom.« Megkezdődött egy gyönyörű szép telepítvény, a melynek dicsénekét nagyon sokszor hallottam zengeni és pedig szubalternus emberektől, a melyek leghajlandóbbak a szoczializmusra. Olcsó és jó lakásokat nyújt e telepítvény, melyek gyönyörű módon megkezdődnek fejlődni a Ferencz József-laktanya nyugoti oldalán és folytatódnak a Ferenczvárosnál. Ha az emberek olcsó, egészséges és jó lakásokban megelégedést nyernek, bizonyára nem fog nekik eszükbejutni a szoczializmus. A mi a gyáraknak kibővítését illeti, őszintén üdvözlöm ezt is, még pedig azért, mert esetleg lehetségessé fog válni, hogy a gyárak annyira ki legyenek bővítve idővel, hogy minden szükségletünket a hazai gyárainkból fedezhessük.