Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

152. országos ülés 1897. július 31-éu, szombaton. 139 ma is az államvasutak forgalmát csak 7000 kölcsön-koesi bérbevétele mellett képes feltartani. Az államosított, a garantirozott vasutaknál a beruházások és felszerelések époly kevéssé tartottak lépést a forgalom emelkedésével, mint magukon az áílamvasutakon, mert ismét a szomorú pénzügyi helyzet folytán meg nem engedtetett a garancziát nagy mérvben igénybe vevő vasutaknak, hogy a beruházásokat az abszolút napi szükségleteken tói terjeszszék. Végre a harmadik kategóriába azok a vasutak tartoznak, a melyek, midőn államosíttattak, már jövedelmezők voltak. Ezek egy részén úgynevezett rablógazdálkodást űztek, másikán kiaknázzák azt az időt, mely alatt birtokosai maradtak a vasutaknak, leginkább azért, mert kilátásban volt az államosítás, Ily körülmények közt létrejött magyar áílamvasutakon az állomások nagy része a forgalom lebonyolítására alig, vagy kis szaporodás esetén épen nem is képes. A forgalmi eszközök teljesen elégtelenek, a mit az is bizonyít, hogy körülbelül 4000 kocsi évek óta fix, 3000 kocsi pedig rövidebb időre van bérbe véve. A műhelyek a meglevő forgalmi eszközök javítására sem elégségesek, miáltal a forgalmi eszközök a végletekig igénybe vétetnek, a mi ismét drágítja a forgalmat és apasztja a magyar államvasutakba helyezett tőkét. Ezeket a bajokat orvosolni kell, és minthogy a viszonyok ismeretesek, azt hiszem, mindenki csak helyeselheti, ha a miniszter az államvasutakat oly állapotba kívánja hozni, a minőt a forgalom megkíván, Az is helyes, hogy a miniszter a beruházásokat és felszereléseket nem spontán a szükségletek szerint, hanem tervszerűlég, bizonyos hosszabb időre állapította meg, a mint az indusztria és a vasutak érdekei megkívánják. Ügy a közlekedési, valamint a pénzügyi bizottság nevében a javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlom. Nem kivánván azonban másodszor is felszólalni, a részletekre nézve is már most bátor leszek nyilatkozni. A javaslat első tétele műhelyek és vontatási telepek létesítésére és berendezésére 23,070.000 forint. Ez az abszolút minimum. A német vasúti statisztika szerint minden 100 mozdony után 25, minden 100 személykocsi után 10 és minden 100 teherkocsi után három javító állás szükséges a forgalmi eszközök megfelelő fentartására. A miniszter 100 mozdonyonként csak 20, 100 személykocsinként csak 8, 100 teherkocsinként pedig csak két javító állást vett fel s miután a fenti összegből csak ilyen mennyiségű műhely építése fedezhető, ezen előirányzat csak a legszigorúbban a szükségletre szorítkozott, Azt hiszem tehát, ezt a pontot minden további kritika nélkül elfogadhatjuk. A második tétel a forgalmi eszközök szaporítása. A miniszter összesen 7000 kocsit kivan beszerezni. Ez pontosan megfelel azon kocsimennyiségnek, a mely a magyar kir. államvasutak által tényleg bérbe van véve. Ugyanis a magyar királyi államvasutaknak 42.000 teherkocsija van és 7000-et bír bérben, tehát 49.000 teherkocsival látja el a mai forgalmat meglehetősen szűken, mert a kocsik annyira ki vannak használva, mint a miniszter úr indokolásában maga is konstatálja, a minő kihasználás például a velünk szomszédos Németország területén nem szokásos. Ennek következtében tehát, a midőn ezen 7000 kocsi beszerzését a magam részéről pártolom, másrészt kötelességemnek tartom figyelmeztetni arra, hogy ez a jövő forgalomemelkedésnek ellátására egyáltalán nem fog elégséges lenni s hogy a jövőben vagy további beszerzéseknek, vagy ismét bér-kocsik nagyobb mérvben való igénybevételének esete fog beállni. A mozdonyokat illetőleg a viszony valamivel jobb, de a tényleges szükségletnél szintén nem megy tovább, sőt annak is csaknem alatta áll, mert a miniszter olyan számításokra alapítja a beszerezni kivánt mozdonyszükségletet, a melyek a mozdonyoknak /az általános statisztikai adatoknál erősebb igénybevételét teszik kilátásba, a mi ugyan nem kívánatos, azonban mégis elfogadható lévén, ezt a tételt is elfogadásra ajánlom. A személykocsik a mozdonyoknak körülbelül megfelelően terveztetnek, azonban, azt hiszem, hogy ott is az abszolút minimumra szorítkozott a miniszter és hogy a legközelebbi jövő az újabb beruházásokat e tekintetben is szükségessé fogja tenni. A harmadik tétel fahidak kicserélésére van felvéve 2,000.000 forintban. A magyar királyi államvasutaknak összesen mintegy 6,000.000 forintra volna szüksége, hogy valamennyi fahidját átváltoztathassa. Meggyőződésem szerint erre tényleg szükség is volna, és ez a közlekedésügyi bizottságban szóba is hozatott, ha azonban a közlekedésügyi bizottság a két millió forintba mégis belenyugodott, tette ezt azért, mert a miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a többi fahidak kicserélését a normális évi budgetek keretén belül fogja eszközölni. A fahidaknak hosszabb időre való fentartását egészen helytelen gazdálkodásnak tartván, azoknak egészbeni mielőbbi kicserélését tartom szükségesnek. A második vágányok építésére és vonalátalakításokra és rendező pályaállomásokra a miniszter 13,650.000 forintot vesz fel. Ezen átala18*