Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-152
138 152. országos Ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. semmi összefüggésben nincs, attól egészen független és ha e javaslatot megalkotjuk, ezzel magunkat Ausztriával szemben semmire sem kötelezzük. Erre a javaslatra csak azért van szükség, mert az 1888 : XXV. törvényezikkben az a joga van biztosítva a magyar szeszgyárosoknak, hogy az egyes gyárosok számára a kontingens három évre van megállapítva és a kormány három évre köteles nekik a kontingenst biztosítani. A mostani megállapított tiz évből lefolyván kilencz év s csak egy év áll rendelkezésre, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy három évre szabhassa ki a kontingenst a szeszgyárosok számára. És ha ilyen törvénynyel mégis csak egy évre biztosíttatik a gyárosoknak a kontingens, ez a törvény szavaiba ütközik. Tehát, hogy ez a diffiknltás elháríttassék, azért volt szükséges a törvénynek olyan módosítását tervezni, hogy ezen cziklusban nem három évre, hanem egy évre oszitja ki a kormány az egyes gyárosok között a kontingenst. (Helyeslés jolbfelől.) Ez a dolog — ismétlem — semmiféle összefüggésben nincs az ausztriai viszonyokkal és ez a törvényjavaslat nem is Ausztriával egyetértésben készült, mert Ausztriában ehhez hasonló, vagy ennek megfelelő törvény nem is létezik, mert ott ez viszonyaiknak megfelelőleg rendeleti úton szabályoztatik. Azt hiszem, ezen felvilágosítás után szíves lesz a képviselőház ezen javaslatot, mint tisztán a magyar gyárosok érdekében szükséges javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a szavazás. Az első kérdés az, hogy elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház általánosságban elfogadta a javaslatot, következik a részletes tárgyalás. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat csínét, 1—2. §~ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: Következik már most a napirend harmadik tárgya, az államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról szóló törvényjavaslat, (írom. 195, 206.) Kíván az előadó úr szólani? Tolnay Lajos, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A mi az én felszólalásomat illeti, nagyon természetes, első sorban a t. képviselőháztól teszem függővé, hogy kivánja-e indokoló szavaimat hallani? (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, oly beható indokolással terjesztetett az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr által a ház elé, hogy tulajdonképen arra való hivatkozással befejezhetném szavaimat. Ha mégis kötelességemnek tartom az abban felhozottakat dióhéjba szorítva ismételni, abból a konzequencziákat tömörítve levonni, teszem azt egyszerűen azért, hogy az igen tisztelt képviselő uraknak áttekinthetőbb ítéletre adjak ez által alkalmat. A magyar királyi államvasutak Magyarországnak legfontosabb közgazdászati alkotása. Ez az alkotás befolyik és mélyrehatóan beleavatkozik minden szellemi és anyagi mozgalomba, a mely az országban történik és arra mérvadó befolyást gyakorol. Alig 30 év előtt a magyar királyi államvasutak egy kis, mintegy 150 kilométer hosszú vasúttal kezdeményeztettek ; 28 év múlva ezen hálózat csaknem 11.000 kilométert ért el. És ha a forgalom tömörségét veszszük tekintetbe, és e tekintetben hivatkozhatom egyáltalában a jelentésre magára, de hivatkozom azon jelentésekre, a melyeket időközönként a miniszterek mindenkor a képviselőház elé terjesztettek, az államvasutak forgalmának emelkedése évről-évre mintegy 8°/ 0-ot tesz ki átlag. Nem értem ezt a vonatkozást általában a forgalom mennyiségére, hanem értem ezt vonatkoztatva az egységre, vagyis egy egy kilométerre. Ha ezt szemügyre veszszük, akkor határozottan állíthatjuk, hogy oly rendkívüli emelkedés előtt állunk, a mely egyrészt az alkotás czélszerííségét bizonyította be, másrészt mértékül szolgált arra, hogy Magyarország anyagi fejlődése milyen nagy mérveket öltött. Ez ékesebben szól, mint bármely ékes szónoklat; ékesebben, mint bármely dics-himnusz, mert a számoknak megczáfolhatatlan logikájával állapítja meg Magyarország haladásának mértékét. Ha már most felfeszszük azt a kérdést, hogy vájjon az államvasutak forgalmának emelkedésével lépést tartott-e az államvasutak állapotának olyan fentartäsa, mely minden időben biztosítsa az eredményeket és biztosítsa azt is, hogy a jövőben is meg fognak hivatásuknak felelni ? erre a kérdésre határozott nem-mel kell felelni. A szoros értelemben vett államvasutakon, a szomorú országos pénzviszonyok következtében, nagyobb beruházások és felszerelések nem történtek ; csak kivételesen bővíttetett ki egynéhány állomás, a hol a viszonyoknak kényszerítő hatalma azt elodázni nem engedte. Általában véve az állomások nagyobbítása, új vágányok építése, mindig csak az elodázhatlan napiszükségletnek körébeu maradt és azon túl sohasem emelkedett. így történt az a forgalmi eszközök beszerzésében is. Az államvasutak forgalmi eszközeinek beszerzése mindig a napi szükségletre volt szorítva és mindig csak anynyäban szaporíttattak, a mennyiben arra feltétlen és elodázhatlan szükség volt; sőt még annyiban sem, mert a mint méltóztatnak nagyon jól tudni,
