Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-152

134 152. országos ülés 1897. Julius 31-én, szombaton. nősen Kubinyi Géza képviselő úr felszólalását. (Úgy van! Zaj a szélső baloldalon.) Ezen felszólalásokat nem akarom ismételten felolvasni, csak utalok azon szövegre, a mely a »Nemzet«ben foglaltatik. Csupán azok intencziója felől nyilatkozom, mely szerint minden kétséget kizárólag úgy jelentkezik előttem a helyzet, hogy a szabadelvű párl azon tények után, a melyek itt történtek, s a melyeknek egyik kardinális része az volt, liogy a magyar parlamentnek mértékadó vezérférfiai — nem magamról szólok, hogy félreértés ne legyen — jónak látták épen annak a fenyegető élet-halálharcznak elkerülésére, a mely a szólásszabadság megvédésének kérdésé ben kellett volna hogy felvétessék innen, békességes úton az alkotmányos tárgyalások kellő mederbe utalását kieszközölni. Tudjuk, hogy a klotürről volt szó. Már most, t. képviselőház, azokból a felszólalásokból mit látunk? Hogy azon békességes hangulat után, a melyet tegnap konstatáltunk, felszólalások történtek a szabadelvű pártban és annak konkluzumaként hozatott egy határozat, a mely nem a koncziliáns modor lojális végrehajtásával, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem egy, a többség helyzetéhez és méltóságához nem egészen illő oly fenyegetéssel zárta be az ügyet, a melyet akczeptálni ez oldalról semmi körülmények között nem lehet. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Legyünk tisztában a helyzettel. Ha nekünk az a tudomásunk van tegnap, a miről ellenkezőleg voltunk értesítve, hogy mi a kormánynyal és a mélyen tisztelt többséggel úgy állunk szemben, mint a mely a klotíírt, a szólásszabadság korlátozását ezélnak tartja a maga részéről, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Zajos éllenmondáaok a jobboldalon.) a mint ez Kubinyi Géza t. képviselő úr felszólalásából kitűnt, akkor a mi válaszunk az lett volna: ám jöjjön a harcz, (Úgy van ! Úgy van! Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) jöjjön ha kell, ma inkább, mint holnap. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Miután könnyen félreértésekre adhatna alkalmat, mi nem habozunk annak kijelentésével, bármennyire sajnálnám, ha testvérharezban kellene végig küzdenünk azon időt, melyet más hasznos munkára fordíthatnánk, de ha beáll az eset, ám vegyük fel mindjárt holnap a harezot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Más megjegyzésem is van, és ez Szemere Attila t. képviselő úr felszólalására vonatkozik, a melyben az foglaltatik, hogy a kisebbség a szólásszabadság ürügye alatt és a házszabályok rosszhiszemű felhasználásával (Nagy zaj a szélső haloldalon.) a törvényhozás egész organizmusát megakasztá. Nem hiszem, hogy a mélyen tisztelt többség — pedig Szemere Attila képviselő úr a párt nagy többségének nevében látszott szólaui (Ellenmondás jobbfelől.) — ezen felfogást, különösen azon aktus alkalmából, melyből tette, helyesnek tartja. De akár tartja, akár nem, a házszabályok rosszhiszemű alkalmazásáról beszélni nem lehet két okból. Először és mindenekfelett nem lehet azért, mert van ennek a háznak egy köztiszteletben álló elnöke, (Élénk éljenzés balfelől. Élénk éljenzés jobbfelől.) a kiről egy pillanatig nem szabad feltételeznünk, hogy a házszabályok rosszhiszemű alkalmazásához segédkezet nyújtott volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De méltóztassék a lefolyt eseményekre utalni, bátran hivatkozhatom bármely nemzetnek parlamentjére, a hol hasonló viszonyok közt higgadtabb, tárgyilagosabb hangon még soha nem beszéltek. Es bárki részéről emeltetett légyen tiszteletreméltó ellenzéki pártok ellen ilyen súlyos vád, arról e pillanatban sem emlékezhetem meg máskép, mint úgy, hogy azt a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásomat befejezem. Szívesen felteszem, hogy kapok kellő felvilágosítást: igaz-e, hogy a szabadelvű párt ilyen fenyegetéssel azt akarja előttünk bizonyítani, hogy a szabadelvű párt tényleg a történtek után is ezélnak tekinti a maga részéről a szólásszabadságnak a korlátozását, (Ellenmondás a jobboldalon.) igen vagy nem. Mert ha nem, — a mit én jobb reményben feltételezek — örömmel fogom azt tudomásul venni, ellen esetben pedig ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy mi is azt fogjuk mondani, hogy az illojalitással szemben nekünk sincs más feleletünk, mint a történteket megnem történteknek tekinteni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt tartottam szükségesnek elmondani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Polónyi Géza képviselő úrnak tökéletesen igaza volt akkor, mikor beszéde kezdetén azt moiu dotta, hogy a pártok belélete, a pártkörökben lefolyt tanácskozás a ház elé nem tartozik. De én azt gondolom, hogy ha ebből indulunk ki, akkor ezen felszólalás talán nem is volt szükséges. Mert a tegnapi napon lefolyt — úgy mondom — kiegyenlítések után azt gondolom, hogy felesleges volt a kérdést ismét szóba hozni és felesleges volt mindenekelőtt itt a házban. (Zaj balfelől. Elnök csenget.) Hiszen a szabadelvű párt egyhangú, teljes megelégedéssel járult hozzá ahhoz, a mit a miniszterelnök jelentett, mint a lefolyt tanácskozások eredményét. Következéskép a szabadelvű párttel jtartalmálag magáévá tette azt, a mi történt, a mihez a pártok külön-külön mind hozzá is járultak. (Helyeslés.) De miután már egy előző párt tanácskozás rendjén szóba