Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

120 151. országos ülés 1897. Julius 30-án, pénteken. nagy befolyást tudtak biztosítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor II. Pál orosz czárt megfojtották, egy szoarénál két diplooiata beszélgetett egymással. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik diplomata oda fordult az orosz követhez és neki tudtára adta, ezt a rémhírt, mire az a legnagyobb czinizmussal azt felelte rá: »Mais, que voulez vous, e'est notre magna charta: Tirannie temperáé par l'assassÍHat.« (Felkiáltások: Magyarul!) Hát mit akartok, ez a mi magna-chartánk: a zsarnokság mérsékelve gyilkossággal. (Mozgás jobbfelöl) Nálunk ;izt lehetne mondani: »Tirannie temperéc p r doaceurs.« (Mozgás johbfelöl.) A mi alkotmányunk is zsarnokság, egy kissé a doueeur-ök által mérsékelve. (Derültség bal/elől. Mozgás jobbfelől.) Kormányzatunkon, minden törvényjavaslaton, a melyet az utóbbi időben beadtak és az egész ténykedésükön az őszintesség hiányát lehet észre venni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mintha mindegyik törvényjavaslat megett valami elrejtett ezél, valami ki nem mordott gondoltat volna elpalástolva. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A nagy franczia forradalom kitörése előtt egy úr, egy seigneur, a kinek szemei voltak, a ki tehát látott, ott ült az ő sziklavárában és onnan a magasból nézte a jelenségeket és így nem volt befolyásolva senki által sem. (Halljuk! Halljuk!) Ez az úr atyja volt a hires Mirabeaunak s ő tíz évvel korábban, mint a hogy nagy franczia foradalotn kitört, megmondotta, hogy ez a szembekötős kormány addig megy az ő lejtős útján, míg oly lejtőre jut, a honnan menthetlenfíl le kell buknia neki is g vele együtt a nemzetnek. (Tetszés a baloldalon.) Nagyon lehet félni, hogy önök ezzel a merkantilis politikával ide fogják vezetn' a nemzetet, ha annak a végzetes következményeit nem gondolják meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Még most van idő, lehet segíteni, csak hallgassanak az ellenzék érveire, (Mozgás jobbfelől.) és ezért tisztelettel kérem, fogadják el határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kivan szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Múltkori beszédemben azt hiszem meglehetősen részletesen és kimerítően foglalkoztam mindazon érvekkel, vagy legalább némileg számbavehető érvekkel, a melyeket e törvényjavaslat ellen felhoztak. És ha azon beszédem által nem sikerült a t. ellenzéki képviselő urakat meggyőzni arról, hogy a törvényjavaslat helyes és jogosultsággal bir, akkor vajmi kevés reménységem lehet, hogy ezt ma egy zárbeszéd szűk keretében el fogom érni. Mindazonáltal a parlamenti illem követelésének kívánok eleget tenni, midőn felszólalok, hogy a záró beszédekre reflektáljak. Igyekezni fogok, tekintettel a t. háznak méltán fáradt voltára, lehető röviden nyilatkozni és ennélfogva anekdotákra nem fogok reflektálni, hanem tisztán csak a tárgynál maradok és azon kérdéseknél, a melyek a dolog meritumához tartoznak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A tegnapi nap folyamán Kossuth Ferencz képviselő úr volt az első felszólaló, a ki zárszavával élt. A t. képviselő úr minden felhozott érv daczára megmarad azon véleménye mellett, hogy a prémium tisztán csak osztrák érdek és ezen állítás igazolásául felhozza azt, hogy ha nem osztrák a prémium, akkor miért fogadta el a magyar törvényhozás az 1888-iki czukortörvényt, miért hoztuk be 1888-ban a czukorprémiumot, holott köztudomású, hogy akkor Magyarország czukoripara a maihoz képest jelentékenyen csekélyebb volt. Már a múltkor reflektáltam arra és ma Blaskovics Ferencz t. képviselő úr, mint általuk igen jól ismert tényt konstatálta, hogy a czukorprémium nem 1888-ban hozatott be. A czukorprémium sokkal régibb dolog. Fennállott az már a megelőző törvény alatt; fennállott akkor, mikor nem a kész gyártmány lett megadóztatva, hanem a nyers anyagot, a melyből a czukor készült és annak következtében, hogy a technikai vívmányok segélyével sokkal több czukrot állítottak elő, mint a mennyi után az adót befizették és annak következtél en, hogy a kivitt czukor után megkapták az egész adót adóresfituczió czímén, sokkal nagyobb prémiumban részesültek, mint ma; úgy hogy bátran lehet állítani, hogy 1888-ban nem hoztuk mi be a prémiumot, csak megváltoztattuk, a rejtett prémiumot nyílt prémiummá alakítottuk át s ezzel megszüntettük mindazon visszásságokat, a melyek a rejtett prémiummal kapcsolatban vannak. Arról beszélni tehát, hogy mi í888-ban behoztuk vagy emeltük a prémiumot, egyáltalában nem lehet. Mi 1888-ban redukáltuk a prémiumot, és így az a következtetés, a melyet a t. képviselő úr a tételből levont, alappal egyáltalán nem bir. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr az én számadásaim alapján maga is elismeri, hogy van Magyarországon túltermelés, habár régebben a t. képviselő urak ezt határozottan tagadásba vették. Miután azonban sikerült kimutatnom, hogy a fogyasztás Magyarországon nem több 720.000 métermázsánál, a produkczió pedig 1,500.000—1,600.000 métermázsa között váltakozik, elismeri Kossuth Ferencz t. képviselő úr most már, hogy igenis tényleg van mintegy 800.000 métermázsa szuperplusz, eltekintve az évről-évre áthozott készletektől. De a képviselő úr igen könnyű módot talál arra nézve, hogy ezen többlettől meggza-