Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

161. országos ülés 1897. Julius 30-4n, pénteken. 121 baduljunk, mert azt mondja, hogy ha Ausztriában lehet fejenként 8 kilogrammot fogyasztani, miért ne lehetne nálunk is? Tegyünk meg mi is mindent, hogy az emberek nálunk is 8 kilogrammot fogyaszszanak s akkor a többlet el van enyésztve. Teljesen igaza van a képviselő úrnak, csakhogy már múltkori beszédemben bátor voltam kifejteni, hogy a fogyasztás a nép szokásaitól, életmódjától és táplálkozásától függ. Lehet fejleszteni és fejlődik is, t. ház, mert, míg például az 1888/89. campagneban a fejenkénti fogyasztás nem volt több 2'2 kilogrammnál, addig most már körülbelül 4 kilogramm. De ennek az emelkedésnek csak természetes és nem mesterséges úton lehet előállania; mert sem törvényhozási, sem adminisztratív intézkedéseket nem ismerek, melyekkel valakit arra lehet kényszeríteni, hogy kétszer annyi ezukrot fogyaszszon, mint a mennyire szüksége van. Polónyi Géza: Olcsóbbá kell tenni. (Zaj. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminiszter: Azt méltóztatott mondani Polónyi Géza t. képviselő urnak, hogy olcsóbbá kell tenni a ezukrot. Áll ami intézkedéssel nem tudom, mi módon véli ezt a t. képviselő úr elérhetőnek. A múltkor ugyanis adatokkal bizonyítottam be, hogy az adó erre egymagában nem alkalmas, mert daczára annak, hogy az adót felemeltük, a ezukor olcsóbbá vált és daczára annak, hogy a fogyasztási adó ma hasonlíthatatlanul magasabb, mint régen volt, mégis a ezukor ára 50°/o-kal csökkent. Az erre vonatkozó statisztikai adatok rendelkezésére állanak a t. képviselő úrnak ma is. Ezekből azt látjuk, hogy a fogyasztás növekedése nem tartott lépést a ezukor árának csökkenésével, a mi nagyon természetes, mert végre is az ember annyi ezukrot eszik, a mennyire szüksége van és nem eszik többet annak következtében, hogy a ezukor olcsóbb. Ezzel kapcsolatosan Kossuth Ferencz t. képviselő úr a ezukoráraknak alakulására is reflektált és tagadta ide vonatkozó következtetéseim helyességét, azt mondván, hogy természetes dolog a ezukor árának csökkenése, mert szerinte a prémium leszállítja az árakat s ez volt az árcsökkenés egyik oka, a másik oka pedig a külföldi túltermelés. Itt szem előtt kell tartanunk, hogy a belföldi árak alakulásáról volt szó a finomított czukornál. Megvallom, nem vagyok képes felfogni, hogy miképen lehet azt állítani, hogy a prémium a belföldi ezukor árát leszállítja. Hisz a prémiumnak épen ellenkező hatása van: a belföldi árakat felemeli és leszállítja a külföldi árakat. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET. A külföldi túltermelés az áralakulásra egymagában szintén nem döntő tényező, mert a külföldi áralakulással szemben a fennálló védelmi vám ezukrunk árát megvédi. Azt kérdi Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy nyilatkozzék a pénzügyminiszter a tekintetben, hogy mi fog történni akkor, ha a külföldi államok ismét emelni találnák az ő prémiumukat? Nagyon nehéz, t. ház, nyilatkozni egy jövőben beálló konjunktúráról, melyről még azt sem tudjuk, hogy minő viszonyok közt fog bekövetkezni. Részemről abban a véleményben vagyok, hogy ilyen ezukorprémiumemelés a külföldön egyhamar nem fog bekövetkezni. Következtetem pedig ezt abból, hogy Németország a múlt évben emelte a prémiumot, Francziaország a legközelebbi időben hozta be a nyilt prémiumot és pedig azért, mint ezt körülK-lűl kombinálni lehet, hogy az internacziónalis tárgyalások alkalmával birjon egy olyan kompenzaczionális objektummal, melyet el lehessen ejteni szükség esetében, de a mellett a rejtett prémiumot fenn lehet tartani. Ezért, mondom, nem tartom lehetőnek, hogy egyhamar bekövetkezzék a ezukorprémium emelése. Ha azonban ez mégis bekövetkeznék, akkor nem marad más hátra, mint hogy az akkori kormánynak megfontolás tárgyává kell tenni azt, hogy mi bír nagyobb előnynyel: az-e, hogy ha a ezukorprémium nálunk is felemeltetik, vagy pedig az, hogy engedjük a gyáíakat a maguk sorsára, hogy vájjon kibirják-e a versenyt a külfölddel szemben vagy nem? Annyit mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy tekintettel arra az óriási árcsökkenésre, mely a czukornál mutatkozik, és mely a 60-as évek óta 50°/o-át teszi aa árnak, azt hiszem, hogy ha a közgazdasági érdekek kívánják, a ezukor még mindig olyan fogyasztási czikk, mely 1—2 krajezárnyi emelést bátran elbir. Papp Elek képviselő úrnak egyik argumentuma az volt; hogy ő a közös vámterületet a ezukor szempontjából nem tartja indokoltnak és fentartandónak és azt véli, hogy a külön vámterület a ezukorgyárak szempontjából nemveszélyes. Következteti pedig ezt abból, hogy hiszen általános tudat az az országban, hogy a gyári ipar emelkedésének épen a közös vámterület az akadályozója, és hogy mi a külön vámterület mellett gyáriparunkat sokkal inkább tudnók fejleszteni, hogy ha tehát a többi gyáriparra a közös vámterület káros, miként lehet az hasznos a ezukoriparra ? Egy kis disztinkeziót méltóztassék szem előtt tartani, s ez az, hogy azoknál a ezikkeknél, a melyek fogyasztási adó alá vannak vetve, más szempont alá esik a kérdés. Azoknál szükséges az egyforma elvek szerint való megtérítés 16