Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

' 147. országos ülés 1897. julins 26-án, hétfőn. De Groisz t. képviselőtársam tovább ment annál, a mi az általa csak inczidentaüter tisztázott kérdésre tartozik és leczkét ad nekünk az ellenzék kötelességeiről. Készséggel elismerem Gnoisz Gusztáv képviselő urat jogi kérdésekben szakembernek, de nem ebben a kérdésben; vagy ha ebbeu is szakember, akkor a t. képviselő úr nem őszinte. T. képviselőtársam azt mondotta ugyanis (olvassa): »Az ellenzéknek nem az a feladata, hogy mindent, a mi a kormánytól jön, a mi az uralkodó pártnak a felfogását képezi, csak azért, mert innen jő, megtagadjon.« Ezt sohasem tartotta az ellenzék feladatának és emlékezhetik rá t. képviselőtársam, hogy olyankor is támogattunk onnan jövő dolgokat, mikor ő is ellenezte (olvassa).' »De igenis, azt tartom az ellenzék feladatának, hogy a kormány előterjesztéseit latolja, bírálja, és ha nem ellenkezik saját elveivel a beterjesztett javaslat azt segítse érvényre juttatni!« Ez igaz. De az a doktriner módon felállított szabály kissé csonka Mert megmondja ugyan, hogy ha az ellenzék elveivel a beterjesztett javaslat nem ellenkezik, azt az ellenzék fogadja el. De ha ellenkezik, akkor mit csináljon? Ezt nem mondja meg. Akkor menjen át a túloldalra? (Derültség a hal- és széhö baloldalon.) Ez nem oly tan, a melyet mi követhetünk. Hogy Groisz Gusztáv t. képviselőtársam czéljáúl nem álláspontjának tisztázását, hanem az ellenzék megleczkéztetését tűzte ki, azt bátor leszek tovább is kimutatni. Azt mondja t. képviselőtársam (olvassa): »Én megengedem, hogy vannak a parlamentnek nem kodifikált törvényei is,« — gróf Apponyi Albert álláspontjára alludálva — (olvassa): »de az ilyenket csak az olyan ellenzékkel szemben alkalmazom, a mely ellenzék valódi ellenzék.« Hát, t. képviselőház, én nem tudom, honnan veszi Groisz Gusztáv kdpviselő úr a diszíinkeziót valódi és nem valódi ellenzék között, mert én csak egyféle ellenzéket ismerek, olyat, a melyik egy elvi alapra rá áll és azon az alapon vagy elvérzik, vagy győz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az egyetlen ellenzék, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ezt ismerem valódi ellenzék név alatt, de a »valódi« jelző pleonazmus, az felesleges. Talmi ellenzéket eddig, t. képviselőház, nem proklamáltak, nem is kívánom, hogy proklamáljanak, mert mi biztosan nem fogunk innen olyan rajokat kibocsátani, a melyek ezen jelzőt megérdemlik. De honnan, t. ház, ez a megkülönböztetés? Mivel szolgáltunk mi arra rá, hogy Groisz Gusztáv t. képviselő úr alkalmazzon ránk nézve szabályokat'? Mert ő azt mondja, hogy csak olyan ellenzékkel szemben alkalmazza, a mely valódi ellenzék. Hát mi nem kérjük a t. képviselő urat, hogy ránk alkalmazzon valamit, hanem magára nézve alkalmazza azt, hogy elvek mellett kitartani dicsőség, elveket feladni szégyen. (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Végre, t. képviselőház, ugyancsak Groisz Gusztáv t. képviselőtársam nekünk oly tanácsot ad., — ezzel is végezni akarok, — hogy áttérhessek azon beszédekre, a melyek a békülési stádiumba mentek bele. Azt mondja Groisz Gusztáv t. képviselő úr a végén, hogy (olvassa): »Igyekezzenek önök, uraim, a nemzetnek bizalmát megnyerui«, — ez nekünk szól, — igyekezzenek, hogy önök legyenek a többség és legyenek meggyőződve, hogy mi meg fogunk hajolni önök előtt, a többség előtt, ha a nemzetet képviselik.« Én azt hiszem, hogy ez nagyon is bajos lesz, mert ezt minden esztendőben nem lehet megcsinálni. (Derültség a szélső baloldalon.) Innen oda átmenni, az lehet, de mindjárt még ugyanabban az esztendőben visszajönni bajos. (Derültség és tetszés balfelől.) Mert kettőn áll a vásár. Mi az ezen igyekezetre való buzdítást tisztelettel vissz ^ajánljuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek, t. képviselőház, egy sokkal komolyabb jelenségére ennek a békítési munkának, a mely itt folyt, Tisza István gróf úr beszédére. Teljes tisztelettel elismerem a lojalitását az eljárásának, a melyet tanúsított, a midőn a hang és felszólalás tenorja szerint itt felismert intencziót a legközelebbi ülésben helyreigazítva kijelentette, hogy a békének barátja. Ezen a téren csak üdvözölhetem. A kinek érdekei vannak Magyarország szilárd fennállásáért, annak csak békülékeny hangokat szabad olyan ellenzékkel szemben hangoztatni, a mely ellenzék elvi alapon küzd. Ezt a t. gróf úr nélkülem is tudta és e szerint is járt el. De, t. ház, nem hallgathatom el épen a helyzet komolyságánál fogva, a forrás súlyánál fogva, a melytől eredt, azt a kijelentést, a mely a parlamenti felelősséggel kapcsolatban említi a kormány felelősségét. Ha tisztán csak azt hirdette volna Tisza István gróf úr, a kiben ugyan sokan a jövő miniszterét vélik láthatni, (Mozgás balfelől.) ha megmaradt volna annál, hogy a parlamenti felelősséget tisztán csak a kormányzati felelősséggel kapcsolatban említette volna fel és nem fűzte volna olyan magyarázatokhoz, mint a milyenekhez fűzi, akkor, miután obstrukezionális szándék tőlünk távol áll, nem foglalkoztam volna beszédének e részével, de méltóztassék megengedni, hogy ezt a kérdést itt tisztázásra ajánljam. (Halljuk !) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy »ha abba a helyzetbe juttatjuk Magyarország felelős