Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

151. ©rsíágos ülés 1897. Julius 30-á.n, pénteken. 111 delmeivel, hogy beillik egy kis panamának . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Nem tartozik ide !) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy eltért a tárgytól; tessék a szőnyegen lévő tárgyhoz visszaférni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lepsényi Miklós: Én azt hittem, t. ház, hogy miután benyújtott javaslatomat, a mely az adórendszerre vonatkozik, meg kell indokolnom, és én most az adókezeíésről szólok, azt hittem, a két dolog közt szervi összefüggés van, (Derültség jdbbfelól.) mert az adókezelés és adóügy egymással némileg mégis csak összefügg. Hogy e két dolog miként lehet egymástól távolálló és idegen kérdés? ezt nem tudom megérteni és nem tudom felfogni, {Mozgás jobbfelöl) de ha a t. túloldal fél ennek a levélnek a felolvasásától (Zaj.) ... Elnök: A képviselő urat figyelmeztettem. Méltóztassék ezt a figyelmeztetésemet követni. A képviselő úr a községi adókezelésről beszél; ez pedig már csakugyan sem a szőnyegen forgó törvényjavaslattal, sem a képviselő úr által benyújtott határozati javaslattal nincs összefüggésban. Nem a túloldal ilyen vagy olyan kívánsága, hanem az elnök figyelmeztetése forog szóban, a mely előtt a képviselő úrnak meg kell hajolnia. (Helyeslés a jobboldalon) Lepsényi Miklós: Míg azonban ilyen kevés érzéket tanúsít a túloldal, a kormány és a pénzügyminiszter úr a földmívelő nép érdekei iránt; míg minden pénzügyi kormányzat titka egyedül csak az adóemelésben merül ki: addig különös kedvezményben részesíti ugyanezen kormány a tőzsdét és hallani sem akar a tőzsdeadóról. Ennek behozatalát régóta hangoztatták e házban. Már többször követeltük. Megígérték arról az oldalról is; az ígéret azonban szép szó, de ha megadják, úgy jó. S még eddig erre vonatkozólag nem terjesztettek be javaslatot, ép úgy, mint a földadóra vonatkozólag nem, 1886. évi deczember hó 4-én Istóczy Győző akkori képviselő úr egy egészen kész törvényjavaslatot terjesztett be a tőzsdeadó behozatalára vonatkozólag. Az egész ország kíváncsi volt a jobboldal viselkedésére e javaslattal szemben. A közgazdasági bizottság akkori előadója György Endre azt mondta, hogy elvileg teljesen jogosult ez a kérdés, de még most nem időszerű. Most azonban, t. ház, már 11 esztendeje annak, hogy ezt kijelentették, hogy a tőzsdeadó elvileg jogos, de nem időszerű. De szeretném tudni, hogy ha a miniszter úr kegyes volna válaszolni arra a kérdésre, hogy vájjon, ha most 11 esztendő után sem időszerű, mikor lesz tehát időszerű? Hány tíz évnek kell lefolynia, míg ez a kérdés időszerű lesz ? Hány tíz esztendő kell ahhoz, hogy teljesen jogosult kérelmek ebben a házban meghallgatást találjanak ? Ez a kérdés nem időszerű. De hát miért nem időszerű ez a kérdés, t. miniszter úr? Azt hiszem, hogy ha más országok időszerűnek találhatták, akkor talán mi is időszerűnek találhatnánk. Hiszen az erre vonatkozó törvény keresztül vitetett már 1885-ben Németországban. Már az akkor is időszerűnek találta. Ezelőtt két évvel keresztül vii te azt Ausztria. Tehát ez is időszerűnek találta. És méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy sem Németország, sem pedig Ausztria nem bánta meg, hogy ezt az adónemet behozta, egyik sem bánta meg, hogy a tőzsdét megadóztatta. Akkor erre is azt mondták, hogy tanulmányozni kell először a kérdést, mint a hogy mondta most a miniszter úr a földadó leszállítását illetőleg-. Tehát tanulmányozzák a kérdést. Tizenegy esztendő óta óriási tanulmányt lehet tenni. Nem tudom, kire bízták a kérdés tanulmányozását. Én nem volnék oly türelmes, mint a miniszter úr, én megvártam volna már, hogy erről a kérdésről referáljon az illető. Tíz esztendő alatt sok tanulmányt el lehet végezni. Egy negyed emberélet az, és azt hiszem, hogy ha valaki tíz év alatt nem tudott valamit megismerni, az nem fogja azt megismerni ötven év alatt sem. Tehát az a kifogás, hogy tanulmányozza a kérdést, azt hiszem, csak közönséges kibúvó akar lenui. Azonban mi nem engedjük, hogy ezel kifizessenek bennünket. Mi folyton sürgetni fogjuk a tőzsdeadó behozatalát, habár a tőzsdének nem is fog ez tetszeni Mi folyton sürgetni fogjuk, hogy ne élvezzen privilégiumot a tőke és viselje e hazának terheit ép úgy, mint viseli azt a szegény adózó nép. Most a tőzsdének igen nagy eb'ínyöket adtak. Annyira mennek a képviselő urak, hogy még a differencziális üzletekre is tudnak védelmet találni; pedig azt mindenki tudja, hogy differencziális üzlet nem más, mint közönséges hazárd-játék, koczkajáték, de uzsorakoczkajáték. Hányat fosztanak ki differencziális üzlettel a tőzsdén ? Hányan százezreket szereznek ezen üzletek révén ott a 1 örze termében és ezen százezrek után egyetlen fillér adót sem fizetnek. Az 1886-iki közgazdasági előadó úr védelmébe vette a differencziális üzleteket és azt mondta, hogy a sok ízben kárhoztatott differencziális üzletek még elméletileg is jogosultak és nem kárhoztatandók. Valóban nagy merészség kell hozzá, hogy valaki a differencziális üzletek ily bátor lovagjának avassa föl magát; mert ezek az üzletek sem erkölcsi szempontból nem állják ki a kritikát, sem pedig a kereskedelem szempontjából. Ezeket az üzleteket az uzsorások kedvelhetik, a kik a hirtelen meggazdagodásnak az emberei. Ezek ezt védelmükbe is vehetik, de egy előadó a parlament házában a differen-