Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

\\0 151. országos Illés 1897. Julius 30-án, pénteken. Hányszor szólaltunk már fel ez értelemben a házban és vájjon volt-e rá eset, liogy szavaink meghallgatásra találtak volna ? Hányszor kértük a kormányt, hogy a prémiumok helyett a földadót szállítsa le, hogy a czukorgyárosok helyett a népnek adjon kedvezményeket, de a kormány mindannyiszor bezárta a füleit ezen kérések előtt; kérelmünket nem hallgatta meg soha és míg a gazdák terheit éyről-évre szaporította, növelte, addig a másik oldalon, a milliomos uraknak ajándékot osztogatott. Ma már annyira van a földmívelő nép, hogy Magyarország termelői ma már előre szokták eladni gabonájukat. Már tavaszszal eladják, mert kell nekik a pénz, mert nem tudnak másként megélni. így van ez még a Kánaánban, í^ry van ez még az Alföldön is. A gabonakereskedők elküldik ügynökeiket és ezek megkötik a legolcsóbb árban a szerződést. Láttam szerződéseket, a melyek akként voltak megkötve, hogy a legelső minőségű tiszta házát megveszi a kereskedő négy forinton. Ha bármely kifogása van a kereskedőnek az ellen, akkor nem köteles elfogadni a búzát; tehát maga a kereskedő állapítja meg, vájjon elfogadja-e vagy nem ? Ha aztán ő visszaveti, hogy nem fogadja el, akkor a gazdának kétszeresen kell visszafizetni az előleget, a melyet a terményre kapott. Ezer és ezer ember köt ilyen ügyleteket évente tavaszszal Magyarországon és ezer meg ezer embert százezrekkkel károsítanak meg ekképen. Nem volna erre szükség, ha a föld nem volna oly nagy mértékben megterhelve adóval, hogy ha a gazda vállaira oly iszonyú terheket nem rakott volna ez a liberális kormányrendszer. Hanem a kimerített nép kényszerítve van előleget szedni fel, a legnagyobb uzsoraüzleteket kötni meg; és így a szegény embernek asztalfiókja nem annyira kenyérrel van tele, mint inkább adókönyvvel, kötelezvénynyel, váltókkal és más ilyen boldogító dolgokkal. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslat tárgyalása alatt a túloldalról folytonos;.n azt hallottuk, hogy a répatermelés nagy előnyére van a mezőgazdaságnak, mert sokkal többet hoz, mint a magtermelés. A répatermelést sokkal nagyobb mértékben űzik Ausztriában, mint a minőben űzik nálunk Magyarországon és kell is, hogy nagyobb mértékben űzzék, mert míg Ausztriában 250, addig Magyarországon csak 19 czukorgyár van ; tehát Ausztriában sokkal több czukrot fogyasztanak el, mint Magyarországon Ausztriában sokkal több répát is dolgoznak föl, mint Magyarországon, tehát sokkal több répát termelnek is, mint nálunk. Ha már most igaz a t. túloldalnak azon állítása, hogy a répatermelés jobban fizet, mint a magtermelés, akkor Ausztriának a földmívelésből sokkal több haszna van, mert répát termel nagyobb mértékben, mint a minő haszna van Magyarországnak, a mely magot termel nagyobb mértékben. De, ha annak több a haszna, mint a mennyi Magyarországon a termelőnek, akkor józan észszel ebből az következnék, hogy Ausztriában a földadónak magasabbnak kell lenni, mert ottan jobban tudják értékesíteni a földet, mint a hogyan értékesíthetjük mi a magtermelés által. És mégis megfordítva van a dolog. Nálunk magasabb a földadó, pedig rosszabban értékesíthetjük a földünket, Ausztriában alacsonyabb a földadó, pedig a nagy kiterjedésű répatermelésnél fogva jobban tudják értékesíteni földjeiket. De még ezt az alacsonyabb földadót is leszállították két és fél millió forinttal, azonkívül nyertek három millió katasztrális hold új földterületet és ennek két millió földadóját szintén elengedték. Hannincz évi tapasztalat mutatja, hogy a mi kormányzatunk csak az adóemeléshez ért. A t. miniszter úr azt mondotta a tavaszszal, hogy tanulmányozza a kérdést. Bátor vagyok megkérdezni, van-e már annyira tanulmányaiban, hogy beterjeszthetné a földadó leszállítására vonatkozó törvényjavaslatot? Ha nincs, mikor lesz kész az a javaslat s körülbelül mily mértékben fog a terheken könnyíthetni? 1895. évi április hó 18 án elismerte a t. miniszter úr, hogy a föld túl van terhelve. Ha így van, nem lelkiismeretlenség-e ennek megszüntetésére semmit sem cselekedni ? A nyomor nem vár, bekopogtat váratlanul is és bottal sem lehet elűzni a küszöbről. Evvel a kérdéssel nem lehet mókázni. Minél fontosabb és sürgősebb a kérdés, annál előbb kell hozzáfogni, mert minél későbben segítünk ezen a bajon, annál jobban elmerült a gazda, úgy hogy később ki sem bontakozhatik. Adókezelésünk sem valami mintaszerű, és abban bizony még tanult embernek is bajos eligazodnia. Tessék egy adóköuyvet akárkinek a kezébe venni. Sokszor megakad és nem érti annak tételeit. Láttam adókönyveket, a hol mindenféle törlések voltak és czeruzával újabb korrigálások. Továbbá a községi adók kezelése körűi igen nagy a hanyagság majdnem országszerte. A jegyzőknek itt szabad kezük van és igen sok a panasz e tekintetben évtizedek óta. Ez ügyben ide a képviselőházhoz is fordultak; egyik képviselő a másik után hoz fel panaszokat, de vajmi ritka az, t. ház, hogy ez a panasz meghallgattassák és a panaszosok orvoslást nyernének. Itt is van egy levél kezemben, t. ház, Zalam^gyéből írják a következőket: Eszteregnye község elöljárósága, élén a sormási körjegyzővel, oly gazdálkodást folytat a község jőve-