Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-151

j Qg 151. országos ülés 1897. Julius 30-&n, pénteken. a legnagyobb támogatásban részesítik. Avagy, t. képviselő urak, vájjon lelietne-e találni nagy Magyarországon egyetlenegy gyárost, a ki valamikor a kormány ellen adta volna le szavazatát? Lehetne-e találni csak egyetlenegy olyat, a ki az ő munkásaira ne igyekezett volna vagy szelíd, vagy kissé keményebb pressziót gyakorolni, hogy a választásokon a kormánypártot támogassák. Itt találkozik, t. ház, a két érdek : a kormány érdeke és a gyárosok érdeke; mint a magyar közmondás mondja : kéz kezet mos. Az egyik dédelgeti a másikat, a másik pedig dédelgeti az egyiket. (Derültség.) Hanem ki dédelgeti a magyar föld népét, a szegény-osztályt ? A gyáros? A kormány? A képviselő urak? Nagyon sok szép felszólalást hallottunk a túloldalról a nép érdekében, hanem cselekedetet nem láttunk semmit. Szóval bírják, tettel nem bírják ; sőt úgy látszik, mintha nem is akarnák tettel bírni. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak többen szemére vetették, hogy ezt a javaslatot a nélkül terjesztette be, hogy a szükséges segédeszközöket, a statisztikai adatokat mellékelte volna, a melyek meggyőzhettek volna bennünket arról, hogy a mi állításaink tévesek, az ő állításai pedig helyesek. Erre a t. miniszter úr azt feleli: a múlt évben, midőn az 1896 : XIX, törvényczikk alapját képező törvényjavaslatot beterjesztette: a kormány ezzel kapcsolatban egy kis statisztikai kimutatást is terjesztett be a javaslattal együtt, a melyben erre vonatkozólag az összes főbb adatok össze vannak gyűjtve. És mi történt? kérdi a miniszter úr. Az, hogy mindazok a képviselő urak, a kik a javaslattal foglalkoztak, homlokegyenest ellenkezőt olvastak ki ebből a táblázatból, mint a mi ebben foglaltatik. És aztán — folytatja — ily biztató előzmény után ezen alkalommal nem tartottam indokoltnak statisztikai táblázatot csatolni a törvényjavaslathoz. T. ház! Ha ily alapon, a melylyel a miniszter úr a statisztikai adatok hiányát igyekezett megokolni, csakugyan el lehet vonni a statisztikai adatokat, akkor tessék a statisztikai hivatal ajtait bezárni, a tisztviselőit szélnek bocsátani, mert akkor teljesen felesleges a statisztika. Mert meglehet, hogy egyes statisztikai adatból egy és más képviselő úr nem helyes következtetést von le, de ebből nem az következik, t. pénzügyminiszter úr, hogy a statisztikát vessük a kemenczébe, miként Omár kalifa az alexandriai könyvtár könyveit, hanem következik az, hogy ha a statisztikai adatokból levont következtetés helytelen, méltóztassanak ott a túloldalon felállani s helyes érvekkel, helyes felvilágosítással a levont következtetések helytelenségét kimutatni és bebizonyítani, hogy azokból a st ttisztikat adatokból nem azok a következtetések vonhatók le, a melyeket mi levontunk, hanem csakis azok, melyek az önök állításainak igazolására alkalmasak. (Helyeslés balfelöl.) Hibás következtetés levonása minden statisztikából lehetséges akaratlanul is; hanem méltóztassanak a hibát megvilágítani és helyre igazítani. S ha mi aztán azt látjuk, hogy a túloldal következtetései helytelenek, megteszszük rá megjegyzéseinket; ha azonban azt látjuk, hogy azok helyesek, azt fogjuk mondani: önöknek van igazuk, mi tévedtünk. Világos tehát, t. ház, hogy azzal, a mit itt a t. miniszter úr felhozott s a mivel a statisztikai adatok hiányát indokolta, nem igazolta egyszersmind azok hiányát, mert az nem lehet igazolás, azt nem fogadhatjuk el igazolásnak. (Igás! Úgy van! balfelöl.) A t. előadó úr, felelve arra a megjegyzésre, hogy helytelen a prémiumrendszer, maga is üdvtelennck mondotta azt s így folytatta: nem az ma a kérdés, vájjon helyes-e a prémiumrendszer vagy sem, mely ez egyáltalában nem kérdés, hanem az, hogy oly időben, a midőn Európa összes államai fentartják ezen rendszert, sőt kiélesítik, sőt azzal a szándékkal tartják fenn és élesítik ki, hogy a kisebb államokat — és ezek közt Magyarországot — a czukoipiaczról leszorítsák, egyedül a magyar czukoripart akarjuk-e a kiviteli jutalmak hirtelen megvonásával védtelenül kiszolgáltatni hatalmas versenytársainak, igen vagy nem ? Tehát ez a kérdés a t. előadó úr szerint. Vagyis nem az a kérdés, helyes-e a prémiumrendszer vagy nem, hanem hogy ki akarjuk-e vonni magunkat abból a harczból, a. melyben mi kapjuk meg a vereséget, a melyben bizonyosan minket fognak elpüfölni. Nem, t. előadó úr, azt hiszem, hogy nem az a kérdés, hogy helyes-e a prémiumrendszer vagy nem, hanem a kérdés itt az, van-e szűk sége Magyarországnak prémiumra vagy nincs ? (Igás ! Úgy van! balfelöl.) Szükséges-e, hogy Magyarország behozza a prémiumot, s hogy ilyen eszközökkel igyekezzék a czukorgyárakat támogatni és czukoriparának a külföldi, különösen az angol piaczot biztosítani? Mi azt hiszszük, hogy ha ez a kérdés, azt felelhetjük rá egész nyugodtan, hogy arra szükségünk nincsen. Nincs pedig azért, — a mit már többször hangoztattak e házban — mert ha a fogyasztás emelésére fektetnek a súlyt és nem a czukorgy áraknak prémiummal való kenésére, akkor a mi ezukrunk ebben a hazában elegendő piaczot találna és nem volna szükségünk arra, hogy a külföldet fizessük meg azért, a miért szives elfogadni < ztikrunkat. Tehát nem arra kell a fősúlyt fektetni és nem azt kell kérdezni, hogy helyes-e kivonni magunkat a prémiumrendszerből vagy nem, hanem ;