Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-151
151. országos ülés 1897. van-e szükségünk arra, hogy prémiummal támogassuk cznkoriparunkat? Miután a fogyasztás nálunk oly kevés, mint Európának egyetlen művelt államában sem, nem arra kell fektetni a fősúlyt, hogy kifelé vigyünk czukrot, hanem hogy idebent terjeszszük ki minél jobban a czukoripar piaczát. Ámde, ha itthon nem tudjuk elhelyezni czukrunkat, kérdés, hogy akkor nekünk okvetlen Londonba kell-e vinni azt a czukrot? Hát nincs itt közelebb keletnek piaeza? Hát nem sokkal természetesebb, hogy mi a hozzánk közelebb eső keleti piaczot igyekezzük lefoglalni és ne menjünk a sokkal távolabb eső londoni piaczra? Nem sokkal helyesebb-e, ha oly piaczon igyekszünk tért foglalni, a melyen versenytársakra nem akadunk? Nem helyesebb-e, ha egy oly piaczot akarunk magunknak biztosítani, a melyet orrunk elől még eddig nem foglaltak el? Mi szükség van arra, hogy okvetlenül Londonba vigyük a czukrot és ott fogyaszszák el ? Mi szükség van arra, hogy okvetlenül az angolok emészszék el a mi czukrunkat? Hiszen ha idehaza már annyira megtöltené saját fogyasztásunk a piaczot, hogy nem tudnók elhelyezni a czukrot, akkor is kelet felé kellene gravitálnunk, mert geográfiai fekvésünknél fogva sokkal okosabb, ha a közelebbi piaczot akarjuk ellátni, mintha a távolabbi piaczra akarunk szállítani. Azonban nem is úgy áll a dolog, hogy nálunk már nem lehetne a magyar czukorgyárak termékeit elhelyezni, mert hiszen tudjuk, hogy Ausztriából temérdek sok czukrot hoznak be Magyarországba. Fektessük hát a fősúlyt először is arra, hogy szorítsuk ki innét az osztrák czukrot és akkor idehaza is kapunk jó nagy piaczot. (Helyeslés balfeUl.) Fektessünk továbbá súlyt arra, hogy itthon a nép anyagi jólétét emeljük, mert akkor jobban kerül neki pénze arra, hogy a czukorfogyasztáshoz hozzájárulhasson. Er-e valamit, t. ház, az az iparág, a melyet adókkal kell támogatni, az az iparág, a melyre rá kell fizetni ? Okos kereskedő olyan üzletet nem köt, a melyet évről-évre folytonosan ezrekkel és ezrekkel kell támogatni, a melyet folytonosan csak befektetésekkel lehet fentartani, arra azonban alig van remény, hogy valamikor abból hasznot meríthessen. Mit ér tehát akkor ez a politika, mely bennünket arra akar rávenni, hogy mi itt a gyárosoknak prémiumot adjunk, hogy azok a czukorgyárak existálhassanak? Ha a czukorgyárak életrevalók, kell azoknak exisztálniok prémium nélkül is; (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ha a czukorgyárak nem életrevalók, akkor minek szórjuk mi ki a milliókat, hogy azokat okvetlenül fentartsnk ? Julius 30-án, pénteken. 107 Hisz nemcsak a czukorgyáraknál van túltermelés, hanem csaknem minden iparágnál. Van a szabóknál is túltermelés, a czipészeknél is van túltermelés. Méltóztassanak esak megnézni, telve vannak az üzletek kész árúkkal és méltóztassanak egy kissé Budapesten széttekinteni, meggyőződhetnek arról, hogy ezer meg ezer szabó- és czipészsegéd nem kap munkát. (Úgy van! balfelől.) Miért? Mert nem tudják az árúkat elhelyezni, mert túltermelés van. Már most ha túltermeléssel indokolják meg önök ezt a prémiumos törvényjavaslatot, ha a túltermelés hangoztatásával akarják a házat rábírni arra, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadja, akkor mindazon többi iparágakat is hasonló kedvezményben, hasonló segítségben, hasonló prémiumban kell részesíteni, a mely iparágaknál túltermelés áll elő. Mert megegyezik-e az igazsággal az, hogy legyenek egyes kedvezményes iparágak, a melyek a legnagyobb dédelgetést élvezik az állam részéről, és legyenek más iparágak, melyek nemcsak kedvezményben nem részesülnek, hanem még a szükséges védelmet sem nyerhetik meg? ( Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kivitel rendes körülmények között haszon a hazára nézve. Minél többet visznek ki, annál több érték folyik be. De, t. ház, ha mi azt az értéket vagy annak egy részét, melyet a kivitelért kapunk, prémiumok fejében megint odaadjuk a gyárosoknak, odaadjuk a termelőknek, hisz akkor nem marad a hazának belőle semmi haszna, akkor oda jutunk, hogy minél többet visznek ki, annál nagyobb prémiumot kell adni, annál több milliót és milliót fogunk prémiumok fejében a gyárosoknak kiosztani. Lám Angolország nem versenyez, pedig az is termelhetne czukrot, de nem termel. A 40-es évekig különösen arra fektette Angolország a fősúlyt, hogy saját gyarmatainak nyerstermény eít támogassa és azért gyarmatainak nyersezukrát vámkedvezményekben, adókedvezményekben részesítette; későbben, mikor a répaezukor nagy konkurrencziát csinált a nádezukornak, akkor kiterjesztette eme kedvezményt, hogy saját piaczát legalább biztosítsa saját gyarmatai terményeinek. Későbben azonban észre vették az angolok, hogy így sokkal többet vesztenének, mintha egyszerűen megnyitnák a sorompókat és beengednék oda az idegen czukrot. Eltöröltek tehát minden kedvezményt, eltörölték mindazon adóbeli és vámtétel béli kedvezményeket, a melyeket gyáraiknak nyers ezukra eddig élvezett és ugyanazon feltétel alatt az európai répaezukrot is be engedték vinni az országba. Körülbelül 55 millió forint nyereségük volt az ango^ lóknak a ezukorvámokon, most pedig 50 millió forint nyereségük van azon, hogy megengedik, 14-