Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-151
104 ISI. országos ülés 1897. Julius 30-én, pénteken. Igaz ugyan, hogy a magyar ember a maga kárán tanúi, hanem mégis mikor ilyen szemmel látható és el nem disputálható tényekkel állunk szemben, az bennünket arra tanít, hogy igyekezzünk ezt a veszedelmes áramlatot, a mely a kartellek meghonosításával itt Magyarországon is terjed, elfojtani addig, míg a társadalom minden rétegét meg nem mételyezi, azt hiszem, az előrelátó okosságnak és állambölcseségnek egyik feltétele, hogy ezt a tanítást megszívleljük. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert méltóztassanak elhinni, — és itt ismét a t. pénzügyminiszter úrnak azon figyelmeztetésére terjeszkedem ki, a mely szerint azt mondja, hogy épen az aratás idején igen veszedelmes dolog az osztályok közti különbséget hangoztatni, az osztályokat egymással szembe állítani, és igy mintegy a szoezializmusnak magvát elhinteni, — a szoezializmusnak a magvát nem mi hintjük el. Mi a munkásosztály sorsának a javítását mindig a szívünkön viseljük, a földmívelésnek a felvirágoztatását legelső feladatunknak tekintjük. Már pedig addig, míg a földmívelés fel nem virágzik Magyarországon, míg a földmívelő-osztály annyi és oly nagy teher alatt nyög, mint a mennyit nekünk most csaknem az összeroskadásig viselnünk kell, addig a szoczializmust soha kiirtani nem lehet, tintával és panganéftal megszűntetni lehetetlen, azt csakis okos közgazdasági programmal, annak helyes végrehajtásával és a társadalom minden rétegének a kcrrupcziótól való megtisztításával lehet megakadályozni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) És épen azért sürgetem én azt, hogy a kereskedelmi törvénynek 179. §-a, — mely a kartell-szerződések alkotását megengedi, — módosíítassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért sürgetem, hogy a kartellek visszaéléseit és terjedését lehetőleg meg kell akadályozni, és hogy az állam ép úgy ellenőrizze a kartelleket, mint a hogy ellenőrizi a részvénytársulatokat, szövetkezeteket és minden ipari és kereskedelmi vállalkozásokat. Ez az ellenőrzés ma teljesen mellőzve van, és én a magam részéről — a mi legkevesebb volna — olynemű felügyeletet gyakorolnék a kartellekkel szemben, mint a minő felügyeletet gyakorol az állam a közlekedési vállalatokkal szemben a tarifák megállapítására vonatkozólag. Ez az a minimum, a melyet én a kartellekkel szemben minden körülmények közt megkívánok. T ház ! Hogy az állam a kartellek működésére vonatkozólag befolyást gyakorol, nem új dolog. Németországban ez annyira fennáll, hogy például a kainit-szindikátusnak minden választmányi és igazgatósági ülésén megjelenik az állam képviselője és oly nagymérvű befolyást gyakorol hogy joga van például a gazdák részére kiszolgáltatandó kainitnak az árát megszabni. Ha tehát más országokban ily messzemenő intézkedésekkel igyekeznek megfékezni a kartellek és ily természetű szindikátusok túlkapásait, akkor, azt hiszem, nem követelek sokat, a mikor csak azt kívánom, hogy Magyarországon a kartellek a legnyilvánosabb ellenőrzés alá vétessenek, (Tetszés a szélső baloldalon.) mert csak erélyes kézzel és a legnagyobb nyilvánossággal lehet a kartellek kizsákmányolási törekvéseit hathatósan megakadályozni. Hát, t. ház, ezekhői látjuk, hogy mennyiben van igaza a t miniszter úrnak, a mikor azt állítja, hogy a czukorkartell nem hogy ártana, de közgazdasági tekintetben nagyon is hasznos és szükséges. Erre nézve bátor vagyok csak felemlíteni, hogy a mostani új kartellszerződést először a finomító gyárak kötötték meg. Másodszor azután egy mísik kartellszerződést kötöttek a duiva czukrot előállító gyárak és harmadszor kartellt kötöttek e kétfajta gyárak egymás közt. De ebben a kartellszerződésben egyetlen árva betűvel sincsen érintve és biztosítva a nyerstermelők érdeke, hanem igenis meg van határozva, hogy ha a nyersezukor árát 15 forinton alul jegyzik a bör/.én, akkor a finomítók 15 forintig kötelesek lesznek kárpótolni a nyersczukorgyárosokat. Ugyanebben a szerződésben megállapíttatott az is, hogy tudniillik a finomítók, milyen áron fogják a czukrot adni. Már most tegyük fel azt, hogy megállapítják 35, vagy mondjuk 34 forintban a finomított czukor árát; azt kérdezem én, hogy ha a nyersezukor ára a tőzsdén 11 forinttal jegyzetik, vagyis 4 forint lesz a 15 forint és a 11 forint közt a különbség, nem fog-e az bekövetkezni, hogy a finomított czukrot 39 esetleg 38 forintért fogják adni, mert nagyon természetes dolog, hogy a finomítók az önmaguk által megállapított árhoz mindig hozzászámítják azt a különbséget, a mely a nyersezukor 15 forintban stipulált ára és a börzei ár közt van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez anynyira világos dolog, hogy e felett disputálni lehet, de ennek az igazságát eldisputálni nem lehe'. De, t. ház, abban a kartell-szerződésben, a mely nyilvánosságra jutott, nagyon sok más sérelem és pont van, mert ezen kartell-szerződés tisztán és kizárólag monopolizálja az egész gyári kezelést, mert a kartellben nem állók részére nem szabad nyersezukrot eladni. A finomítóknak pedig nem szabad oly gyárból venni nyersezukrot, a mely a kartellben nem áll. Ez tehát kizárja az apróbb gyárak felállításával járó üdvös versenyt, mert a nyersczukor-termelőgyár nem talál finomítót, mely a nyersezukrot átvegye, ha pedig valaki finomítót állít fel, nem
