Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. 97 Elnök (csenget:) A képviselő urat másodszor is felszólítom, tessék beszédét folytatni. (Zaj.) Sima Ferencz*. Bocsánatot kérek, pusztán csak azt akarom ebből a hosszú czikkből felolvasni, a mi közvetlenül magára a tárgyra vonatkozik. Ott, hogy röviden előre hoesássam, egy gyülekezés alkalmával két répamunkást a csendőrök agyonlőttek. (Mozgás.) Két ember életéről v;m szó és arról, hogy a czukorrépa-munkások milyen sorsban részesülnek. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja e lap, hogy a főszolgabíró kiment a helyszínére, a fés^erlaki pusztára és azt tapasztalta, hogy az elégületlenséget csakugyan a két feljelentett izgató szítja, a kiket kihallgatásra a hivatalába rendelt és megkereste a csendőrséget, hogy a két embert állítsa elő. És ott a főszolgabiró a következőket tapasztalta. Hoszszasan van leírva, hogy 200—300 munkás istállóban ökrök közt, birkaistáílóban együtt hál, mert másutt nem adnak nekik hajlékot és ott abban a hőségben legyek közt egyáltalában nyugodni képtelenek. És ezek a munkások, nagyon természetes dolog, hogy hajnalban máinégy órakor kell, hogy munkába álljanak. Tehát tulajdonképen az egész éven át ezek az emberek, a kik mégis csak emberek, ha mindjárt czukorrépát kapálnak is, istállóban laknak, ott hálnak a földön családostul, gyermekestül, mindenestül. Nem oly körülmény ez, t. ház, hogy ezen mosolyogni lehessen. A kiben a közmorálnak, a humanitásnak csak egy hajszálnyi érzéke van, az az ily állapoton nem mosolyog. Már most jó, egészséges rendőri felügyelet mellett, a rendőrségnek is a munkaadót kötelezni kell arra, hogy ha egyéves munkásokat tart, tartozik azoknak lakást is adni, legalább emberies lakást. Már most elképzelhetni, milyea állapot az, a mikor az egész család gyermekestül, leányostul ott együtt lakik, együtt lakik 200—300 ember. Egy családban ott hál apa, feleség, leány, gyermek együtt. Hát ez morális szempontból oly állapot, a melyért igazán szégyenpír futja el az ember arczát, hogy nincs Magyarországon rendőrhatóság, mely az ilyen állapotot megszüntetné. Másrészről, t. húz, ez mutatja azt. hiszen a belügyminiszter úr bizonyára értesült arról a dologról, ezt a czikket nem akartam végig felolvasni, de ebben hivatalos kézzel meg van irva, hogy a csendőrök húsz dépésre álltak a munkásoktól, tehát a közvetlen megtámadtatásnak veszélye sem forgott fenn, nem tarthattak tőle, hogy őket azok a munkások leütik, a mi egyedül késztethette volna őket arra, hogy közéjük Jöjjenek és mert ők lóháton járnak, tehát módjukban állt, hogyha megtámadták volna is őket, menekülni. Nem járja az, t. ház, hogy, mert valami elégületlenséget hall a munkások tömeKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX KÖTET. géből, az a csendőr bátorságot vegyen magának arra, hogy a tömeg közé lőjjön, mert még érteném, t. ház, ha az ekképen büntető végzet keze azt sújtaná, a ki ott az elégületlenséget teremtette és az izgatás okozója volt; hanem épen ellenkezőleg, esetleg épen azt ejti el az a golyó, a ki egyáltalában az egész mozgalomban teljesen ártatlan. T. ház! Csak azért oly olcsó és könnyíí az ember élete a csendőrség előtt, mert ez azt hiszi, hogy úgy sem fog büntetésben részesülni, és mégis csak bátor dolgot cselekszik, ha arra a tömegre rá mer lőni, és meg bír fékezni egy csapat tót embert. Hát, t. ház, ez a része a dolognak a belügyi kormányzat elébe tartozik és mindenesetre megfigyelendő azért, mert annak a főszolgabírónak jogában áll azt az uradalmi tulajdonost arra kényszeríteni, hogy ha munkásokat tart oly tömegesen, a kiket ott foglalkoztat ennél a mezőgazdasági ágnál, akkor az a munkaadó annyi emberies érzelemmel bírjon, a mivel tartozik először a humanizmusnak, másodszor közerkölcs szempontjából tartozik a társadalomnak, hogy azoknak a munkásoknak tisztességes, illő lakásokat biztosítson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De másrészről, t. képviselőház, mutatja ez a körülmény azt is, hogy azoknak a répamunkásoknak nincsen bizony oly brilliáns helyzetük ; és én nem tudom, t. képviselőház, hogy ők tudnak-e erről, hogy mi a ezukorprémiumra vonatkozó törvényjavaslat felett vitatkozunk, hogy sejtik-e, hogy ez mi. Hanem egyet bizonyosan tudok, az az egy pedig az, hogy ha ők azt hallják, hogy ez a törvényjavaslat az, a mely őnekik jobb sorsot biztosít vagy legalább olyant biztosit, — mert hiszen arról van szó, —• a milyenben most vannak, mert az van épen a miniszter úr beszédében mondva, hogy 200.000 munkásnak a sorsa is függ attól, hogy ezen törvényjavaslat elfogadtassék, ha tudják azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan sorsot biztosít nekik, mint a milyennel ma birnak, nem kérnek belőle, t. ház, és ennek a meghosszabbítását egyáltalában nem akarják. (Úgy van! Úgy van! a seélsö baloldalon.) És miután, t. ház, épen azok, a kiknek az érdekében én a legszívesebben volnék, kész prémiumos törvényjavaslatot megszavazni, a munkás-osztálynak rétege, a mely itt vaialkalmazva, nem kívánja ezt az egyéves megn hosszabbítást, de egyáltalában ezt a törvényjavaslatot, azért én sem kívánom azt és nem fogadom el, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : A pénzügyminiszter úr kivan szólani. 13