Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. 97 Elnök (csenget:) A képviselő urat másod­szor is felszólítom, tessék beszédét folytatni. (Zaj.) Sima Ferencz*. Bocsánatot kérek, pusztán csak azt akarom ebből a hosszú czikkből fel­olvasni, a mi közvetlenül magára a tárgyra vo­natkozik. Ott, hogy röviden előre hoesássam, egy gyülekezés alkalmával két répamunkást a csend­őrök agyonlőttek. (Mozgás.) Két ember életéről v;m szó és arról, hogy a czukorrépa-munkások milyen sorsban részesülnek. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja e lap, hogy a főszolgabíró kiment a helyszínére, a fés^erlaki pusztára és azt ta­pasztalta, hogy az elégületlenséget csakugyan a két feljelentett izgató szítja, a kiket kihallgatásra a hivatalába rendelt és megkereste a csend­őrséget, hogy a két embert állítsa elő. És ott a főszolgabiró a következőket tapasztalta. Hosz­szasan van leírva, hogy 200—300 munkás istállóban ökrök közt, birkaistáílóban együtt hál, mert másutt nem adnak nekik hajlékot és ott abban a hőségben legyek közt egyáltalában nyugodni képtelenek. És ezek a munkások, nagyon természetes dolog, hogy hajnalban mái­négy órakor kell, hogy munkába álljanak. Tehát tulajdonképen az egész éven át ezek az em­berek, a kik mégis csak emberek, ha mindjárt czukorrépát kapálnak is, istállóban laknak, ott hálnak a földön családostul, gyermekestül, min­denestül. Nem oly körülmény ez, t. ház, hogy ezen mosolyogni lehessen. A kiben a közmorál­nak, a humanitásnak csak egy hajszálnyi érzéke van, az az ily állapoton nem mosolyog. Már most jó, egészséges rendőri felügyelet mellett, a rendőrségnek is a munkaadót kötelezni kell arra, hogy ha egyéves munkásokat tart, tar­tozik azoknak lakást is adni, legalább emberies lakást. Már most elképzelhetni, milyea állapot az, a mikor az egész család gyermekestül, leányostul ott együtt lakik, együtt lakik 200—300 ember. Egy családban ott hál apa, feleség, leány, gyermek együtt. Hát ez morális szempontból oly állapot, a melyért igazán szé­gyenpír futja el az ember arczát, hogy nincs Magyarországon rendőrhatóság, mely az ilyen állapotot megszüntetné. Másrészről, t. húz, ez mutatja azt. hiszen a belügyminiszter úr bizonyára értesült arról a dologról, ezt a czikket nem akartam végig fel­olvasni, de ebben hivatalos kézzel meg van irva, hogy a csendőrök húsz dépésre álltak a mun­kásoktól, tehát a közvetlen megtámadtatásnak veszélye sem forgott fenn, nem tarthattak tőle, hogy őket azok a munkások leütik, a mi egyedül késztethette volna őket arra, hogy közéjük Jöj­jenek és mert ők lóháton járnak, tehát módjuk­ban állt, hogyha megtámadták volna is őket, menekülni. Nem járja az, t. ház, hogy, mert valami elégületlenséget hall a munkások töme­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX KÖTET. géből, az a csendőr bátorságot vegyen magának arra, hogy a tömeg közé lőjjön, mert még érteném, t. ház, ha az ekképen büntető végzet keze azt sújtaná, a ki ott az elégületlenséget teremtette és az izgatás okozója volt; hanem épen ellenkezőleg, esetleg épen azt ejti el az a golyó, a ki egyáltalában az egész mozgalom­ban teljesen ártatlan. T. ház! Csak azért oly olcsó és könnyíí az ember élete a csendőrség előtt, mert ez azt hiszi, hogy úgy sem fog büntetésben részesülni, és mégis csak bátor dolgot cselekszik, ha arra a tömegre rá mer lőni, és meg bír fékezni egy csapat tót embert. Hát, t. ház, ez a része a dolognak a bel­ügyi kormányzat elébe tartozik és mindenesetre megfigyelendő azért, mert annak a főszolgabíró­nak jogában áll azt az uradalmi tulajdonost arra kényszeríteni, hogy ha munkásokat tart oly tömegesen, a kiket ott foglalkoztat ennél a mezőgazdasági ágnál, akkor az a munkaadó annyi emberies érzelemmel bírjon, a mivel tar­tozik először a humanizmusnak, másodszor köz­erkölcs szempontjából tartozik a társadalomnak, hogy azoknak a munkásoknak tisztességes, illő lakásokat biztosítson. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) De másrészről, t. képviselőház, mutatja ez a körülmény azt is, hogy azoknak a répamunká­soknak nincsen bizony oly brilliáns helyzetük ; és én nem tudom, t. képviselőház, hogy ők tud­nak-e erről, hogy mi a ezukorprémiumra vonat­kozó törvényjavaslat felett vitatkozunk, hogy sejtik-e, hogy ez mi. Hanem egyet bizonyosan tudok, az az egy pedig az, hogy ha ők azt hallják, hogy ez a törvényjavaslat az, a mely őnekik jobb sorsot biztosít vagy legalább olyant biztosit, — mert hiszen arról van szó, —• a mi­lyenben most vannak, mert az van épen a mi­niszter úr beszédében mondva, hogy 200.000 munkásnak a sorsa is függ attól, hogy ezen tör­vényjavaslat elfogadtassék, ha tudják azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan sorsot biztosít nekik, mint a milyennel ma birnak, nem kérnek belőle, t. ház, és ennek a meghosszabbítását egyáltalá­ban nem akarják. (Úgy van! Úgy van! a seélsö baloldalon.) És miután, t. ház, épen azok, a kik­nek az érdekében én a legszívesebben volnék, kész prémiumos törvényjavaslatot megszavazni, a munkás-osztálynak rétege, a mely itt vai­alkalmazva, nem kívánja ezt az egyéves megn hosszabbítást, de egyáltalában ezt a törvény­javaslatot, azért én sem kívánom azt és nem fogadom el, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : A pénzügyminiszter úr kivan szólani. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom