Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

132. országos ülés 1897. július 8-än, csütort&kön. 71 kaszát s azt mondják, hogy nem aratnak, ez már a jellembe is bevág; magyar ember ezelőtt ezt nem tette, ha valamire kötelezte magát, ha ez mindjárt terhes volt is rá nézve, paroláját meg nem becstelenítette; és most a legmagya­rabb vidéken az azelőtt mindig becsületes gon­dolkozású magyar nép részint a vallástalanéiig, (Ügy van.' balfelöl.) részint a megélhetési rossz viszonyok következtében kiforgattatik még ma­gyar becsületességéből is és nem teljesítheti azt, a mire magát parolával lekötelezte. (Úgy van! balfelöl.) Ezért óhajtom s hiszem, hogy óhajtja pártom is, hogy a gyáripar terjedjen Magyarországon, de nem úgy, mint a t. előadó űr gondolja és a mint az eddig felszólalt kép viselő urak, kik mindnyájan a mellett voltak, hogy a répatermelést, tehát a czukorgyárakat gyarapítani kell. Én ellenkezőleg : a répater­melést hazánkra veszedelmesnek tartom; meg­mondom miért. (Halljuk! Halljuk!) Több szónok felemlítvén a mi répánk s a külföldi répa czukortartalma közötti különbséget azt három-négy százalékra tették, tehát két kilogramm külföldi répában körülbelül annyi ezukor van, mint nálunk három kilogrammban. E különbség mellett s azon statisztikai adat mellett, hogy Németországban egy hektáron, a mi egy és fél kataszteri holdat tesz, 290 métermázsa répa terem, Ausztriában 244, de nálunk csak 180: úgy állunk, hogy az osztrák vagy német czukorttrmelő félannyi területen annyit termel, mint mi kétannyin, a mihez járul azon termelők csekélyebb adóterhe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Említették, hogy a külföldön a répa és más egyéb termény megmunkálása kevesebbe kerül, mint nálunk, hol a napszámviszonyok drágábbak. Hogyan hiszik tehát a t. túloldal nenizetgazdászai, hogy hazánk akár prémiumok segélyével is kiállhassa a versenyt azon orszá­gokkal, a melyek talaj- és éghajlati viszonyaik­nál fogva sokkal több és gazdagabb czukortar­talmú répát termelnek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hátrányunk tehát ki­egyenlíthetlen. Ezzel nem a czukorrépatermelést akarom ellenezni, csak azt óhajtom, hogy ne ugrasszuk be a gazdaközönséget holmi nagy kilátásokkal a répatermelésbe, mert úgy járhat­nak, mint a múlt esztendőben, — gondolom Bornemissza Lajos t. képviselő úr eőadta, — hogy vagy öt megyében a gazdák felNagytak a czukorrépatermeléssel, mert belátták, hogy nem boldogulnak. Erre a gyár külföldi tőkepénzesei külföldről hoztak be munkásokat ; uradalmakat béreltek, azokat külföldi munkásokkal művel­tették és termelték a czukorrépát. A t. előadó úr szerint ez is a munkáskérdés egyik meg­oldási módja lenne; mert hát ők a külföldi tőkének s kétségkivííl a külföldi munkának is nagy barátai. Tehát a dolog úgy áll általános­ságban véve, hogy Magyarország nem verse­nyezhet a czuborrépatermelés terén a külfölddel talaja és éghajlati viszonyainál fogva. Azonban vannak az országnak olyan részei, a melyeknek a talaja ós klimatikus viszonyai meglehetősen egyeznek például a szomszéd Morva, Cseh, Alsó­Ausztria viszonyaival. Ama kerületekben a magyar répa is bir olyan czukortartalómmal, vagy megközelítőleg olyannal, mint az idegen répa. Tehát az ilyen vidékeken lehet a répa­termelést könnyen haszonnal folytatni. Ilyen vidékeken tartsa a kormány kötelességének a répatermelés előmozdítását, tartsa kötelességének szövetkezeti gyáraknak a létesítését. (Úgy van ! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ám a hol ilyen viszonyok uralkodnak, épen azért, mert ezen vidékeken a répatermelés, a czukortermelés kifizeti magát, fognak azok külön prémium, külön segély nélkül is boldogulni. A hol pedig, t. ház, a dolog úgy áll, hogy a talaji és éghajlati viszo­nyoknál fogva a répa nem fejlődött ki kellőleg, nincs benne elegendő czukortartalom, úgy hogy azokon a vidékeken czukoripar csak áldozatok árán tartható fenn, ottan ne erőszakoljuk a, czukoripart. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert egyrészt országunk nincs abban a hely­zetben, hogy ilyenféle, előre is láthatólag rossz kimenetelű kisérletre költsön, másrészt én is azon az állásponton vagyok, hogy az helytelen és jogtalan, hogy egyes helyeken, a nagy több­séghez elenyésző csekély számban levő termelők érdekében a nagyközönséget megadóztassuk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mondották, hogy valami 30.000 répatermelő van mindössze az országban. Ezek között igen sok van olyan, a kiknek jobb volna répát nem termeszteni. Hisz szó volt arról, hogy átlag 50 forint a bruttó-bevétele egy katasztrális hold répatermelésnek. A t. túloldalról Chernel György t. képviselőtársam mutatta ki, hogy egy kat. hold répatermésnél 35—40 forint a kiadás. Hát akkor mi marad a gazdának? Ilyen viszonyok közt érdemes-e répatermeléssel foglalkozni és szabad-e ilyen eredmények mellett még erő­szakölni a dolgot. Azt hiszem, ez nem helyes nemzetgazdasági politika, (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De azt mondja Arányi Miksa t. képviselő­társam, hogy nekünk prémiumok segélyével is fenn kell tartanunk a czukorkivitelt. A külföld­del való kereskedelmi viszonylatunkban, már az egész monarchiát tekintve, legyünk aktivek, — mert mi Magyarország nem voltunk s talán nem is leszünk aktivek, de az egész monarchiát te­kintve legalább legyünk aktivek. Erre szüksó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom