Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

'/&. 132. országos ttlés 1897. Julius 8-án, csflt5rt5k5n. két sarkalatos erényét, a lelki erősséget és az okosságot, a melyek segítségével önök képesek lettek volna Ausztriának túlzó követeléseit viszszaszoiítani a 67-es alap igazságos és méltányos korlátai közé (Úgy van ! balfelöl.) Azonban önök csak okosak voltak, de nem egyszersmind lelki erősek, olyan értelemben okosak, mint a közmondás mondja, hogy az okosabb enged. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Önök, igen t. uraim, engedtek mindig azért, hogy megmaradhassanak a hatalomban. (Űgy van! balfelöl.) Lehet, t. ház, hogy tévedek, de mint szokás mondani, mindenki magáról ítél. Én keresztény ember vagyok, ezen elveknek hódoltam idáig, hála Istennek mindig ilyen érzületek irányozzák cselekedeteimet, és én érzem, hogy felebarátomat mint magánember megkárosítani nem akarom, de mint politikus sem akarnám, különösen a monarchiának másik felét megkárosítani, a melylyel egy közös fejedelem alatt együttélve, vannak igen fontos közös érdekeink, a melyeket egyesülten kell megvédelmeznünk. Tehát én mint politikus és annak a másik félnek megkárosítását, jogtalan megrövidítését nem kívánom. Mivel én így gondolkozom, feltételezem, hogy más igazi keresztény ember szintén igy gondolkozik. Szájbely Gyula: Hát Lueger? Mócsy Antal: Engedelmet kérek, ha Lueger bennünket pjeg akar károsítani, állunk vele szemben. (Űgy van! a baloldal hátsó padjain.) Különben nemcsak Ausztriában, Magyarországon meg mindenütt, nemcsak most, de minden időben — a történelem tanúskodik — találtattak olyan emberek, a kik a legszebb jelszavak, a kereszténység jelszavai alatt is a saját önző érdekeiket mozdították elő. Hogy Lueger ilyen ember-e, nem-e, azt én még nem tudom, majd megmutatja a jövő. Csak annyit mondok, hogy ha ő a kereszténység álarcza alatt bennünket ki akar zsákmányolni, azt mi nem fogjuk engedni. (Űgy van! a baloldal hátsó padjain.) Erős meggyőződésem igenis az, hogy ha Ausztriában és itt sikerülne az igazi keresztény gondolkozású embereknek a kormányra jutniok, azok majd ugyanazon egy alapon, a keresztény szeretet alapján állva, igenis megtalálnák a 67-es kiegyezés és annak törvényei keretében a méltányosságot, megtalálnák azt az utat, hogy miként mozdíthatják elő e monarchiának közös érdekeit, miként lehetnek meg egymás mellett, egymásnak méltányos érdekeit támogatva és nem sértve, miként élhetnének meg egymás mellett a nélkül, hogy egymás rovására kivánnának élni. (Űgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ezeket szükségesnek tartottam már most elmondani, hogy valahára vége legyen ama, csaknem állandó gyanúsításnak, mintha mi néppártiak Isten tudja mennyire hajszolnák a Lajtántúlnak kedvét, hogy mi minden áron, még az országnak az érdekei árán is hajlandók vagyunk az ő kedvüket keresni. Olyan nincs. Mi a 67-es alapon lojálisán állunk, ahhoz ragaszkodunk, de megkívánjuk, hogy ők ahhoz szintén olyan lojálisán és olyan őszinteséggel ragaszkodjanak. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen tisztelt ház! Felmerülhet az a gondolat, — legalább az én fejemben felmerül, — hogy ezt a törvényjavaslatot a 67-es alapon állók megszavazhatják, illetőleg meg is kell szavazniuk, mert ha nem szavazzák meg, akkor tulajdonképen amaz alapnak nem igazi, őszinte hívei. Tegnap Reíter János t. képviselőtársam megvonta azt a különbséget, a mely a t. kormánypárt és a nemzeti párt között e kérdésben létezik. íía jól emlékszem, ő azt mondta, hogy az a különbség köztük, hogy a nemzetipárt ama hátrányokat, a melyek Magyarországra nézve ez idő szerint is még a czukoradó-restituczióná? fennállanak, már most, ezen törvényjavaslat keretében kivánná a nemzeti párt orvosolni, ellenben az igen tisztelt kormány és pártja majd csak a jövőben, majd hogy ha a kiegyezéssel és a vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalásával ez az ügy szőnyegre kerül, annyival inkább, mert az igen tisztelt miniszter úr kijelentése szerint nemcsak a czukoradónál vagyunk mi hátrányban, hanem a sörfogyasztási és a szeszfogyasztási adónál is, tehát nemcsak épen erre az egy czikkre nézve kell Ausztriával egyezkednünk, hanem kell majd amazokra nézve is, tehát — a mint szokás mondani — egy füst alatt majd a kereskedelmi s vámszerződés alkalmával lehet ezt a kérdést elintézni és rendbe hozni. Gondolom, hogy elég jól emlékeztem meg és fejtettem ki, hogy a nemzeti pártnak és a kormánypártnak e tekintetben mi az álláspontja és a felfogása. A mi az én szerény felfogásomat illeti, az már azután igazán az én saját felfogásom. Nem tudom, hogy mások hogy gondolkoznak, én úgy okoskodom, hogy több is veszett Budánál, (Felkiáltások a baloldalon: Mohácsnál! Derültség.) — Mohácsnál meg Munkácsnál is, — hát az az egynéhány százezer forint, a mely a jelen törvényjavaslat alapján ebben az évben el fog veszni, Isten neki, az már nem fog bennünket tönkretenni. Hanem van ennek a dolognak más oldala is, az tudniillik, hogy a t. kormány már a múlt évben is ép hasonló tartalmú törvényjavaslattal állott elő, a mely akkor törvénynyé is vált; akkor is ugyanazt ígérte, a mit most, hogy tudniillik adjon a ház azon törvény által neki egy évi felhatalmazást, s ezen esztendő