Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

72 132. országos ülés 1897. Julius 8-án, csütörtökön. kötelességemnek, a melyet másként fogok fel, mint a t. túloldal vezérszónoka, a ki a képviselői állást, elég helytelenül, mintegy üzlethez hasonlította. Tudom, hogy igen sokan vannak e házban, a kik egész ellenkező nézetben vannak, sőt azt is szívesen elismerem, hogy a t. túloldalon is vannak, a kik jóhiszemííleg szolgálják azt az ügyet és pártállását. — De annál inkább sajnálom, hogy azon oldalról e kijelentés, mely az egész képviselőházra, minden képviselőre nézve sértő, nem talált megczáfolást. (Helyeslés halfelöl.) De mondom, én nem üzletszerűleg fogom fel a képviselői állást, és ezért kö!élességemnek tartottam — a mennyire a körülmények és az idő megengedték — utána járni, utána nézni, liogy ebben a t. kormány hiányos intézkedése következtében sokunkra nézve homályos ügyben magamat tájékozzam. Nem tehettem mást, mint hogy elolvastam a múlt évi és az idei, eddig elhangzott beszédeket. Még a múlt évben megtette az igen tisztelt miniszter úr, a mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszédéből olvastam, hogy bizonyos statisztikai adatokat terjesztett a ház elé, de akkor sem eleget. Az idén még ezt sem tette. Pedig, t. ház, ezt kellett volna tennie annyival inkább, mert a mint tudjuk, a jtden képviselőház körülbelül egyharmad részében új képviselőkből áll. Tehát eltekintve azoktól, a miket tegnap Barta Ödön t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik ez a mostani képviselőház az általános választások következtében egészen más, mint a tavalyi volt, már csak ezért is, a sok új tagra való tekintetből be kellett volna a szükséges tájékoztató adatokat terjeszteni. (Úgy van! Úgy van! a balszélső baloldalon.) Ahhoz semmi közöm, hogy a t. túloldalnak körülbelül száz új tagja a miniszter úrnak ezt rossz néven nem veszi. Ok a t. pénzügyminiszter úr iránti bizalomból meg fogják ezt a javaslatot szavazni, ha kellő tájékozást nem szereznek is maguknak ebben a dologban. De itt az ellenzéki oldalon, mi új emberek, kik nem voltunk ezelőtt a háznak tagjai, és így az előzményeket kellőleg nem ismerjük, mi egyenesen megkövetelhettük volna, és meg is követeljük, hogy a miniszter úr a minket tájékoztató adatokat beterjeszsze, hogy teljes jóhiszeműséggel járhassunk el, midőn szavazatunkat beadjuk. (Élénk lelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között, t, ház, igen sok szópazarlá? történik, pedig a t. túloldalnak és a kormánynak, úgy tudom, épen az volna a czélja, hogy minél kevesebb legyen a szó. Ezt tehát úgy érhették volna el, hogy ha a szükséges tájékoztató adatokat beterjesztették és argumentumaikat előadták volna. Én látom a tavalyi, látom az idei beszédekből, hogy mily nagy a tájékozatlanság, mennyi az ellenmondás, menynyi az ellenmondások egymás által való kijavítása korrigálása és az ezzel járó időfeesérelés. Ez mind mellőzhető lett volna a kellő adatok beterjesztése által. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! Ne méltóztassék azt gondolni, hogy csak épen azért szólalok fel, hogy az idő teljék. Méltóztattak tapasztalni, hogy én képviselői kötelességemhez híven minden kérdésben, a melyet hazámra és a közérdekre, erkölcsi vagy anyagi szempontból fontosnak tartottam, hozzászóltam legjobb tudásomhoz képest. (Helyeslés balfelől.) Ugyanezen kötelességérzet késztet arra, hogy ezen kérdéshez is hozzászóljak, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hozzászóljak pedig azért, mert a t. túloldalnak ezen kérdésben vezérszónokai, kapaczitásai, nemzetgazdászai, a kik különben az ezen oldalon ülők nemzetgazdasági tudományát vajmi esekélyre szokták becsülni, legalább hírlapokból azt látjuk, — mert itt nem igen nyilatkoznak a t. kormánypárt vezérszónokai, — ebben a kérdésben, nézetem szerint, a melyet majd meg is fogok indokoloi, roppant téves tanokat hirdetnek, melyek az országnak már eddig is milliókba bérűitek, és ha nem rektifikáltatnak, ezentúl is milliókba fognak kerülni, s lehetetlenné teendik ezen ország anyagi boldogulását. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat igen kurta, igen rövid és máris igen sok szó hangzott el fölötte, — a túloldal szerint túlon-túl is sok. Ennek megvan a maga oka; megvan, nemcsak tárgyi oka, a mely magából a javaslatból meríthető, hanem van más oka is. Ilyen különösen a kormány iránti nagyfokú bizalmatlanság. (Felkiáltások a baloldalon: Ez az! Ez az!) Ugyanis az ellenzék arról győződött meg az utóbbi időben, hogy a kormány nem azt tekinti feladatának, hogy a szabadság jogokat kiterjeszsze, hanem inkább, hogy azokat minél jobban korlátozza. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá meríthető az ugyanezen javaslat rövid indokolásából, melyben beismertetik, de különösen beismertetett a múlt évben, hogy a czukorkérdés tekintetében Ausztriával szemben hátrányban vagyunk, rövidséget szenvedünk, de azért mégis ezen hátránynak további fentartása kívántatik. Ebből az ellenzék ismét azt látja, hogy nemcsak a szabadságjogok terén tör a kormány a közérdek ellen, hanem anyagi téren is. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek tulajdonítandó tehát az, hogy az ellenzék, kötelességéhez képest, az utóbbi időben a t. kormánynak egyes előterjesztéseit sokkal behatóbban kívánja megbírálni, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) kapaezitáczió útján kívánja meg-