Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

181. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. 45 Iga?, hogy ez a vita a kormányra nézve talán kellemes is volt, intenezióiknak megfelelt részint azért, mert azon hosszabb vita leplezte a kormány munkaprogrammjának sivárságát, szegénységét, részint, mert ez a, mondhatnám, mesterségesen előidézett hosszabb költségvetési vita a kormánynak szinte bizonyos tekintetben ä propos, kapóra jött. Ezért akkor nem is hallottunk panaszt a bőbeszédű ellenzék ellen, sőt ellenkezőleg tudjuk, hogy a túloldal is ebben a költségvetési vitában élénk részt vett. Egymás után álltak fel az újonnan megválasztott kormánypárti kapaczitások és nem ritkán igen terjengős beszédekben d

;

csérték vezérüket, Bánffy Dezsőt, azon a providencziális férfiút, a ki a lefolyt követválaqztások alkalmával államférfiúi előrelátásának, ügyességének, nem mindennapi erélyének és vezéri talentumának fényes jeleit adta. (Zajos helyeslés hál felől.) Ebben valamennyien megegyeztek és így telt az idő, a melyben legalább inegkisérlettek visszaverni és megezáfolni az ellenzéki támadásokat és mivel ez nem igen volt lehetséges, legalább letagadni a felhozott állításokat. Szóval a vita húzódott és a túloldal legfölebb azon boszankodott, hogy ebben a költségvetési vitában a nemzeti párt nem vett részt, (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) hanem megelégedett azzal, hogy a maga álláspontját, különösen a kormánynyal szemben bizalmatlanságát egy rövid deklaráczióval kifejezésre juttassa, Provokálás volt elég, (Zaj. Élénk helyeslés halfelöl.) azonban a nemzeti párt hallgatott s így a túloldal szónokai kénytelenek voltak az ezen párt, de különösen annak illusztris vezére ellen felhozni szokott rágalmazásokat és gyanúsításokat ismételni. Mondom, akkor jók voltak a házszabályok. Az elhangzott, gyakran meglehetős hosszú beszédek miatt senkinek sem jutott eszébe akár a házszabályok revízióját szorgalmazni, akár pedig az ellenzék bőbeszédűsége miatt panaszt emelni. És most egyszerre sok az ellenzéki beszéd. A vitának nyújtása állítólag károsítja az országot. És ha kérdem, honnan ez a panaszos hang, miért van ez: azt látjuk, hogy azért, mert az ellenzék erélyes és kitartó küzdelmet folytatott a kormánynak a sajtó ellen irányuló merénylete ellen és azért, mert ugyanezen ellenzék á szőnyegen levő törvényjavaslatot behatóan, szakszerűen tárgyilagosan bírálat alá veszi. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Azt merem teljes joggal állítani, hogy az ellenzék ebben a két vitában soha nem lépte túl sem a parlamenti szólásszabadságnak, sem pedig a házszabályok rendelkezéseinek határait. (Igaz! Úgy van! halfelöl.) Ellenkezőleg, minden elfogulatlan, higgadtan gondolkodó politikus kénytelen elismerni, hogy ebben a két vitában, de különösen ama 16. §. ellen felhangzott ellenzéki beszédek úgy tartalmukra, mint formai szépségükre nézve bármely czivilizált állam parlamentjének becsületére váltak volna. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Az igaz, hogy, mikor a kormány e két törvényjavaslatot benyújtotta, nem számított ily erélyes ellenállásra. Az ellenzék azonban megtette kötelességét. Különösen a megelőző vitában oly magasan vertek a hullámok, ho'.

r

y ismételten ingadozni láttuk az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, pártjának kitűnőségei félrevonultak, hallgattak, némelyik talán kárörvendre szemlélte, a miniszter vergődését (Helyeslés a haloldalon.) és csak itt-ott akadt egy-egy bátor férfiú, a ki jobb ügyhoz méltó buzgalommal sietett a szorongatott miniszter segélyére. De hiába, nehéz ám a rossz ügyet védelmezni (Úgy van! Úgy van! halfelől.) különösen akkor, mikor a felszólalt túloldali szónokok valamenynyien abba a dilemmába estek, hogy dicsőítették a sajtószabadságot, de azért mégis oda koukludáltak, hogy az annak megnyirbálására czélzó 16. §-t meg kell szavazni. Nos, t. ház, a jelen vita nem egészen így alakúi. Egy-két túloldali képviselő felszólalt, a többi hallgat, Úgy láíszik, azt tartják, hogy hallgatni arany. (Egy hang a szélső baloldalon: Legalább is ezukor!) Ily körülmények közt mi ellenzékiek meg vagyunk fosztva azon élvezettől, hogy lássuk, mikép zengenek az új pretoriánusok dicshimnuszokat vezérüknek, de meg vagyunk fosztva azon élvezettől is, hogy érvek ellen érveket hozzunk fel. (Az elnöki széket Láng Lajos fog'alja el.) Különösen az újabb időben egyik túloldali képviselő sem találta érdemesnek az ellenzékkel szemben a maga álláspontjának kifejtését itt a házban megkísérteni és így magam is, sajnos, meg vagyok fosztva azon szerencsétől, hogy a törvényjavaslat védelmére felszólalt valamely képviselőtársam beszédére reflektáljak, a mint azt a parlamenti szokás megkövetelné, hanem kénytelen vagyok részint a korábban elhangzott felszólalásokkal foglalkozni, részint pedig észrevételeimet a törvényjavaslat közgazdasági és pénziigyd hatásának mérlegeléséből menteni, miért is az igen tisztelt ház előzetes kegyes elnézését kérem, ha e téren itt-ott ismétlésekbe leszek kénytelen bocsátkozni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. képviselőház ! A szőnyegen levő törvényjavaslatról azt szokták a túloldalról mondani : hiszen az nem bír valami különös fontossággal, nincs abban más, csakis egy fennálló, de a folyó hó végén lejáró törvény érvényének meghosszabbítása további egy esztendőre. Ezen csekélység miatt csakugyan nem érdemes, hogy az ellenzék