Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

m 131. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. olyan nagy lármát csapjon, vagy pláne obstrukezióval fenyegetőzzék. Épen így beszéltek, okoskodtak a 16. §-nál is. Persze azok, a kik egymásután feláldozzák az ország jogait, koczkára teszik az ország legvitálisabb érdekeit, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon,) a kik a magán-, a személyes és a közszabadságot, az élő törvényeket lábbal tiporják, a kik a nemzet önérzetét semmibe sem veszik (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) és ha az megsértetik, annak kellő elégtételt kieszközölni nem képesek, a kik a nemzet alkotmányjogi biztosítékait egymásután megnyirbálják: azok természetesen minden lelkifurdalás nélkül képesek kezüket rátenni azon egy alkotmányjogi garancziára is, mely eredeti tisztaságában még fennáll: a sajtószabadság elvére. (Úgy van! a balés szélső baloldalon) Azon sem csodálkozom, hogy ha ők egy perczig sem haboznak magyar pénzből az osztrák iparnak prémiumok czímén áldozatot hozni. (Úgy van! balfelöl.) Hisz ők csakis a viczinális vasutak engedélyezéséből és építéséből szedett tömérdek nyereségek, a különféle bankigazgatóságokkal összekötött aránytalan jövedelmek és mindenféle üzleti hasznok iránt birnak érzékkel. (Úgy van! a széhő baloldalon.) Nem törődnek ők azzal, hogy Magyarországon hogy szedi naponként áldozatait a gazdasági válság, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy pusztul a közép-, a kisbirtokoséi a kisiparososztály, hogy vándorol ki népünk idegen világrészekbe, magának új hazát keresni, (Úgy van! balfelöl) hogy szaporodik és terjed az államfelforgató szoczializmus és proletariátus. Ok csak a székes főváros új palotasorait látják, a gyárak füstölgő kéményeit és míg amazoknak évekre szóló adómentességet biztosítanak, addig a merkantilistáknak minden czímen nyújtanak előnyöket. A gazdaközönséggel ők nem törődnek, sorsára Nagyják, legfeljebb azt a jó tanácsot adják neki; segíts magadon, majd megsegít az Isten is. De arról nem gondoskodnak, hogy az a gazda kapjon olcsó hitelt, arról sem goudoskodnak.'hogy termését, egész évi munkájának gyümölcsét előnyösen értékesíthesse, hanem hajtják az uzsorások karjaiba, nyakára zúdítják az idegen terményeket. (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon ) És ha a szerencsétlen gazdaközönség e miatt feljajdul és képviselői e házban érdekében felszólalnak, hogyha sürgetik a már sokszor igért reformokat, a börzeadót, az őrlési engedély eltörlését, a szövetkezeti törvényt és hasonló reformokat: akkor mindig süket fülekre találnak, legfölebb azzal biztatnak: hiszen tanulmányozzuk a kérdéseket, folynak az ankétek, legközelebb be fogjuk terjeszteni, és ezek azt hiszik, hogy betömik az éhes gazdaközönségnek a száját. Bezzeg máskép járnak el akkor, mikor oly törvényjavaslatról van szó, mely a nagytőkének, a nagyiparosoknak (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) előnyére válik, különösen akkor, mikor az osztrák nagyipar dédelgetéséről van szó. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor elnémul minden közjogi, minden közgazdasági s minden pénzügyi aggály, háttérbe szorul Magyarország érdeke, itt gyorsan kell intézkedni, mert különben meg találnának haragudni azok az osztrákok, a mi az országra — értsd a liberális kormányt és pártját — kiszámíthatatlan konzequencziákkal járhatna. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És mit tapasztalunk, t. képviselőház? Azt, hogy az ilyen törvényjavaslatokat rendesen az utolsó pillanatban pzokták előterjeszteni, hogy az ellenzéknek, de különösen a nagy közönségnek ideje se legyen a kérdéssel behatóan foglalkozni. S ha azután ezen taktika néha nem sikerül és az ellenzék egyik-másik kérdésben beható vitát folytat, akkor mindjárt az obstrukczió czímét festik a falra, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) veszélyeztetve látják a közjogi kiegyezést, veszélyeztetve látják magát a parlamentarizmust, só't nem ritkán a hazafiatlanság vádját vetik a szemére. (Igaz/ Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ha már most azt kérdem, hogy a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot hányféle, szempontból lehet kifogásolni, úgy felfogásom szerint a felhozható kifogásokat három osztályba lehet sorozni: az első osztályba tartoznak a közjogi kifogások, a másodikba a közgazdaságiak, a harmadikba a pénzügyiek. A mi a közjogi kifogásokat illeti, t. ház, úgy ezen szempontból első sorban szomszédjaink ezen az oldalon (A szélső baloldalra mutat.) kifogásolták a törvényjavaslatot s ebbeli érveiket magából a kiegyezési törvényből merítették. És én nem habozom kijelenteni, hogy szónokaik oly ügyesen csoportosították az álláspontjuknak igazolására szolgáló indokokat, hogy az első tekintetre majdnem megdönthetetlennek kellene elismernem argumentácziójukat. A mi ezen argumentumokat illeti, úgy felfogásom szerint azok talán túllőnek a czélon és pedig azért, mert habár magából a kiegyezési törvényből merítvék, még sem oly alaposak, nézetem szerint nem oly indokoltak, hogy azok egyedül indokul szolgálhatnának arra, hogy e törvényjavaslatot ne is tárgyaljuk. De elismerem, hogy e kifogások komolyak, és mi sem bizonyítja inkább ezen argumentumoknak legalább látszólagos fontosságát, mint azon körülmény, hogy maga a pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával behatóan foglalkozott ezen közjogi kifogásokkal. Maga a t. miniszter úr szükségét látta tőle telhetőleg felhozni érveket,