Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

130. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. 29 mint a finomítónak. Mig tehát ez által majdnem lehetetlenné teszik a helyi fogyasztást, addig a t. miniszter úr nagy prémiumot szán nekik, mi által — nem használhatók más kifejezést — a nagy gyárosok és nagy tőkések szekerét tolja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig nem elég, hogy néhány gazdag ember s néhány kívülről és messziről látszólag szép vállalat legyen az országban, hanem nagyon ideje volna, hogy ne csak a vagyonok megszerzéséről, hanem azok helyes felosztásáról is gondoskodjunk. De nem fogadhatom el a javaslatot azért sem, mert nemcsak kerülő úton, hanem egyenesen is tributáriusaivá leszünk ez által az osztrák gyárosoknak. Ép Hentaller Lajos t. barátom kimutatta, liogy mennyi jut vissza a prémium összegéből a magyar gyárosoknak. Ha tehát még elfogadnám is, a mint hogy nem fogadom el azt, hogy ezen prémiumokkal kell ezen gyárosokat jutalmazni, akkor is csak annyit fogadhatnék el, hogy a magyar pénzen magyar gyárosokat jutalmazzanak. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De soha semmi szín alatt nem fogadhatnám el azt, hogy a mi pénzünkön az osztrák ipart istápolják (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és valóban kíváncsi vagyok arra, hogy a t. miniszter úr mit fog előhozni álláspontjának ez iránybani támogatására, (Mozgás a szélsőbalon.) mert nagyon félek, t. ház, hogy ha ezen körülmény, miután világosan fekszik előttünk e kérdés, határozott felvilágosítást nem nyer — midőn a gyanú máris lábra kapott — az a gyanú mindig szélesebb és szélesebb körben fog terjeszkedni, — a mi senkinelc sem, nekünk sem kívánatos — (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Malijuk!) hogy ez a választások alkalmával ellenállott kötelezettség, a nyert előnyökért. (Egy hang a szélső baloldalon: Micsoda előnyök!) Bizonyosan nem az, hogy a magyar minisztérium fizetett, illetőleg hogy a választást vezető közegek fizettek oda pénzt Igen kérem tehát a miniszter urat, világosítsa fel azon kérdéseket, a melyeket felvetni szerencsém volt, mert azon meggyőződésben vagyok és vagyunk számosan, hogy a törvényjavaslat mindenre való, csak országunk igaz érdekeinek előmozdítására nem, és e meggyőződésből kifolyólag nem fogadom el a javaslatot, hanem pártolom az elvtársaim által benyújtott határozati javaslatokat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem 1 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Rakovszky István jegyző: Major Ferencz ! Major Ferencz: T. ház! Nem volt szándékom e törvényjavaslat alkalmával szavazatomat megindokolni, (Zaj jobbfelöl.) teszem ezt azonban azon kötelességérzetből, a melyre a túloldal hí fel, midőn a kormány, valamint szócsövei a legnagyobb czinizmussal úgy állítanak a közvélemény elé bennünket, kik e javaslatnak ellenzői vagyunk, hogy mi kerékkötői vagyunk az agrár törekvéseknek. (Igaz! Igaz! jobbfélöl.) Én részemről kijelentem, hogy arra a közvéleményre, a mely mindig a miniszterelnök úr parancsszavára nyilatkozik meg, sokat nem adok. Én magamat kötelezve azon közvéleménynek érzem, a mely mindig önzetlenül és hazaszeretetből, nem pedig parancsszóra vagy biztatásra szokott megnyilatkozni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem Nagyhatom szó nélkül, mielőtt a tulajdonképeni tárgyra áttérnék, Arányi Miksa képviselőtársam egy mondását. Bocsásson meg, hogy annyira szeretünk foglalkozni t. képviselőtársammal. Egész idealizmussal tárta itt elő, hogy a kormány megtalálta a gordiusi csomót, mikép lehet a ezukoripart felvirágoztatni és a prémiumot úgy tüntette fel, mint a kormány találmányát és mint olyan tényt, mely csak egyedül képes a ezukoripart felvirágoztatni. Én megbocsátom ezt az igen tisztelt képviselőtársamnak, mint ki nagy idealista a gazdasági téren, a minek már elégszer adta bizonyítékát! De tekintsünk vissza a költségvetési tárgyalásokra, a mikor a t. képviselő úr, lehet mondani, nemzetközi beszédében —- mert hiszen az egész világ statisztikáját felhozta — és kimutatta, hogy Magyarország a legboldogabb, a leggazdagabb, közgazdaságilag a legelső állam az egész világon. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Sőt tovább ment és azt merészelte mondani, hogy legbiztosabb hőmérője Magyarország gazdasági fejlődésének és gazdagodásának, a biztosításoknak nagy mérvbeni évről-évrei terjedése és fokozása! Bocsánatot kérek, mélyen tisztelt képviselőház, ezen állítása épen az ellenkezőt igazolja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mi készteti ma a gazdát arra, hogy biztosítson? Miért kell neki felhasználni a biztosító intézeteket? Fel kell használnia azért, mert oly uagy teher nehezedik vállaira, hogy ha egy év elemi csapása nincs biztosítva, akkor tönkre ment, tönkre jutott és nem képes tovább folytatni gazdálkodását. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Ez mutatja, hogy az az állítás, a melyet igen tisztelt képviselőtársam itten elmondott, nem a gazdagodásnak a hőmérője, hanem legbiztosabb hőmérője elszegényedésünknek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igen tisztelt Chernel György képviselőtársam felhozta, hogy a prémiumot addig, a míg az