Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

3K 130. országos Ülés 1897. Julius fi-áu, kedden. pálatlan? Munkáshiáuy miatt. Egyébként is luegczáfolhatatlan örök igazság, hogy maga a termelés terjeszkedése saját magának csinál konkurrencziát. Nem arra kell törekednie egy kormánynak, hogy mintegy mesterséges ingerlő szerekkel beteges állapotot hozzon létre, hanem arra, hogy minden osztály megtalálja a maga természetes fejlődését, a maga munkáját és ezzel a maga hasznát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a prémiumok kiterjesztik a czukorrépatermelést. a megmunkálandó terület — a munkások hasonló mennyisége miatt — nehezebben lesz megmunkálható. Ez felhajtja a béreket, s míg a munkást egykét hétre nagyobb keresethez juttatjuk is a gazdát tönkreteszsztik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez nem egészséges politika. De így van ez más téren is. A hol a baj, a mely bizonyos általános okokból származik, egyes szimptomákban üti ki magát, ott a kormány magának a szimptomának megy neki s azt akarja gyógyítani. így van a munkáskérdéssel is. Az általános viszonyok fölszinre hozták e bajt nálunk is, a hol pedig annak semmi alapja nincs. A mostani kormány ott is a szimptómákat akarja gyógyítani, legtöbbször elég szerencsétlenni, erőszakkal; pedig az erőszak mindig csak erőszakot szül. Ha a kormány a munkáskérdést szanálni akarja, ne arra gondoljon, hogy csendőrt küldjön oda, a hol a munkás megharagszik az élvezhetetlen étel miatt, hanem gondoskodjék arról, hogy a munkásnak ne csak a nyári hónapokban legyen munkája, a mikor a gazda adhat neki, hanem egész éven át, (Helyeslés a szélső baloldalon.) akkor majd nem kell a miniszter úrnak a prémiumra hivatkozni s arra, hogy ezzel a nagy gyárosok zsebébe folyó pénzzel a szegény munkást akarja megmenteni, holott annak a munkásnak abból a pénzből semmi sem jut más, mint a száraz korty. De hát kell-e, szükséges-e egyáltalában a prémium azért, hogy Magyarországon a czukorgyártás, legalább a mostani állapotban megálljon, vagy még prosperáljon is tovább? Nem szükséges. Kimutatták az előttem szólott t. barátaim, hogy hiszen Ausztriából legalább is annyi czukrot hoznak be hozzánk, mint Magyarországnak czukorkivitele külföldre. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Több, sokkal több!) Én megnyugszom, hogy legalább is annyi. De ha ebből a tagadhatlan tényből tán az következik, hogy most már azért, hogy a mi gyárosaink Angliába vihessék a czukrukat, a mi népünket kell megzsarolni, megadóztatni? Ebből nem az következik. Ha nem következik az, hogyha Ausztria czukrának beözönlését meggátoljuk, akkor egészséges közgazdasági helyzet fog előállani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen annyira talán még sem vak ez az ország, az ellenzékről pedig egyáltalában nem szabad feltenni, mert hiszen nem adta tanújelét, hogy annyira vak legyen, hogy a fényes napot meg ne lássa. Ha a prémium Magyarországon azért kerfíl pénzbe, mert Ausztria czukra beözönlik hozzájuk, akkor mi a prémiumot indirekté nem Ausztriának fizetjük-e? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Még ha arra a szempontra állunk is, hogy minden áron — készakarva mondom e szót — minden áron pártolni kell a ezukoripart, akkor is nem így, hanem akként kell pártolni, hogy a helyi fogyasztást neki biztosítsuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a helyi fogyasztást biztosítjuk, akkor biztosítjuk neki a jövedelmet, biztosítjuk a prosperálást, a helyi fogyasztásból azután ráháramlik minden emberre a haszon, úgy hogy a költség, melybe neki a gyárak feutartása kerül, az más úton megtérül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De hát, t. ház, az is ki lett mutatva, hogy az egész prémium tiszta képtelenség. Hiszeu Kossuth Ferencz t. képviselőtársam nyiltan rámutatott, hogy az nem más, mint egy liczitáczió, a hol a legnagyobb árt a leghatalmasabb ember tudja megadni. Hát észszerű, helyes, lelkiismeretes dolog e az, hogy a kormány minket olyan liczitáczióba visz bele, a hol előre tudjuk, hogy mi vagyunk a legszegényebbek, tehát a vereség elkerülhetetlen ránk nézve? (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) De a gyárosok még azzal a haszonnal sem elégesznek meg, melyet rájuk hárít ez a törvényjavaslat, hozzányúlnak azon eszközökhöz, a melyek kétségtelenül és mindenki által elítélendők, ez a kartell (Igaz! Úgy van! a seélső báloldalon.) Abban Benyovszky Sándor t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy ezt törvényes intézkedésekkel meggátolni nagyon bajos. A hol azonban a közérdek egyesek túlhajtott érdekei által támadtatott meg és csak drasztikus szerrel lehet segíteni, kétségtelen, hogy ahhoz is hozzá kell nyúlni. Mint olvassuk s nem dementáltatott, már most nem elégesznek meg azzal, hogy a finomítók egymás közt kartellt csinálnak, hanem ezt teszik a finomítók és nyers czukor-előállítók egymás közt is, a mi nagy veszedelem, t. ház, s csodálom, hogy a t. miniszter úrnak ehhez egy szava sincs, adja Isten, hogy legyen. Hisz tudjuk, hogy bizonyos mértékben már kezdett használatba jönni a granulált czukor, a mi által a nép alsó rétegei is hozzászoktak a czukorfogyasztáshoz és kezdett helyreállni az a természetes állapot, hogy lehetőleg a produkczió helyén történjék a fogyasztás. Most a nyersczukor-termelők és finomítók egymás közt kartellt csinálnak, mely szerint a nyersczukortermelő' semmiféle anyagot nem adhat el másnak,