Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-138
230 Í3S. országos illés 1897. Meszlény Lajos: Én kérem az elnök urat, Nagyjon engem csak zavarni, én magam is sokszor megteszem. Elnök (csenget) : Én még fi gyeim eztetem a képviselő urat, hogy az én kijelentéseimre ne tegyen észrevételt. Tessék folytatni beszédét! Meszlény Lajos: E küzdelemben tehát csatasorban áll az egész ellenzék és a t. túloldal a t. előadó urat és Arányi képviselő urat állította elébünk, hogy czuk orral kínálhassanak. Czukorba akarták ezek befőzni az ellenzéket, a czukorprémiumnáí tartott beszédekkel, de ezeknek argumentumai már porczukorrá vannak összetörve. (Derültség.) At a répa pedig, a melyet ide a megrendelt kérvények hoznak a ház asztalára, legyenek róla meggyőződve, nekünk sohasem képezheti takarmányunkat a télre, (Derültség balfelöl.) hogy azért toljak azoknak a szekerét, a kiknek az egyedül hasznos. (Úgy van! balfelől.) Az egész javaslat, mint ezt annyi szónok itt előttem kifejtette, nem a magyar nép érdeke, nem a magyar agrár állam követelése; ez csak egy kis, egy börze-klikknek az érdeke, a melynek meg kell adni a prémiumot, mert azok is adtak talán prémiumokat a választásoknál, a hol én tudom, nagyon sokat kérve, könyörögve, kalaplevéve jelennek meg Magyarország kormányai s oda állva ezen klikk és börze urak elé, azt mondják : adjatok, adjatok, a mit Isten adott (Derültség balfelől), mert tudják azt, hogyha az ó' érdeküket iparkodnak fentartani, ők is mindig fenn fogják tartani azokat a börzemilliomos urakat, a kik aranynyal telt zsákjaikon ülve Ausztriában is, és itt is bűn nélkül kiáltják cda az egész országnak: »L'état c'est moi«, az állam én vagyok. (Úgy van! balfelől.) A ezukorjavaslat egyedül ennek a klikknek van szánva. Magának a mezőgazdaságnak, magának a mezőgazdának ez nem érdeke. Kérem ezt bebizonyítani nekünk, a kik szinte valamit konyítunk a mezőgazdasághoz, nem fogja senkise, legföljebb elcsábítja azt a mezőgazdát — értem a kisbirtokost és nem a nagyot — egy csábíthatja csak a czuk or répatermelésre, előleg, a melyet a téli hónapok pénztelen idejében adnak a gazdának, hogy később óriási uzsorával vegyék azt vissza. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen, a termelésnél és különösen a rendszeresített czukorrépa-termelésuél, minden gazda tudja, hogy az csak úgy lehetséges, hogy óriási befektetett tökével javítja és nagyobbítja a maga instrukeziós erejét; a termelt ezukorrépának szállításáról pedig minden gazda tudja, hogy azt épen abban a hónapban kell teljesíteni, a midőn a legrosszabbak az utak, a midőn a vetés folyik és ha fuvarosokkal szállíttatja a répát és nem a saját erejével, úgy azt az előleget busásan visszafizette a fuvarnál, különösen ha a nagy Julius 15-én, csütörtökön. napszámokat is tekintjük, a mit a répára kapott. Ha valahol kifizeti magát a czukorrépatermelés, az csak annál lehetséges, a ki elég beruházási, elég forgó tőkével rendelkezik a maga gazdaságában. De hát hol van ez meg? Menjenek végig az önök által épített viezinális vasutakon Magyarország vármegyéin, és ha találnak két vagy három földbirtokost egy vármegyében, a kinél ez a tő'ke megvan, az rendesen csak olyan birtokos, a ki maga is vagy akczionáriusa, vagy igazgatótanácsosa azoknak a ezukorgyáraknak, a melyek a tőkét magukhoz vonják. Valahányszor egy előadót látunk a pénzügyi kérdésnél az előadói székben ülni, annak mindig tudjuk, hogy csak a fele igaz, tudniillik az adó. (Élénk derültség balfelöl.) Igen, maga a ezukorprémium is, melyet Ausztriának akarunk adni, egy nagy adó, és pedig egyike a legigazságtalanabb adóknak, melylyel Magyarország összes népét terhelik, (ügy van! a baloldalon.) 160 ezer hold van a statisztika állítása szerint czukorrépával bevetve; hát kérdem én, igazságos-e az, hogy Magyarország összes gazdaközönsége adójával segítse azt a 160 ezer holdat, a mely Magyar országon répát termel. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a gazdaközönség, t. ház, a mely ágyig túl van terhelve a maga adóival, nehézségeivel, hiába fordul bármi prémiumért akár baromtenyésztésénél, akár gabonatermelésénél a kormányhoz. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t ház, ezt a javaslatot úgy akarják feltüntetni, mint a magyar gazdaközönség érdekében állót, pedig a dolog uem úgy áll: a börzék milliói, a nagy tőke megadóztatás nélkül építi fényes márványpalotáit itt a fővárosban is; új megaranyozott czímerek hirdetik e palotákról a liberalizmust; a kutyák kezdenek elfogyni ebben az országban, annyi nemesi levél kell újabban a szabadelvtíségnek. (Élénk derültség a bál- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hát a királyi tanácsossághos?) És míg az idegen turista-polgár nagy bámulattal nézi Magyarországnak ezt a nagy haladását, vagy pedig idegen fejedelmek örö^ műkben fehér elefántokkal dobálóznak, és azt mondják »éz az ország gazdag, ez az ország nagy«, mert nem ismernek benne mást, mint a fényes utczákat kívülről s legfölebb azokat a gyöngyökkel kirakott díszruhákat, a melyeket felvonulásoknál használnak: de odakünn, t. ház, a szántó-vető ekéje az ugarból adót fordít csak ki; a román búzából veszi ki kenyerét; cseh üvegből iszik olasz bort és azt is csak akkor szabad neki megkoczintani, ha a kormányért vagy a főispánért iszik, mert máskép a zsandár összeszorítja torkát. (Élénk derültség. Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.)
