Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

138. országos ülés 189?. Julius 15-én, esittiirtölíön. 231 Hát, t. ház, ennél a javaslatnál még csak egy rövid szavam van magát a prémiumot illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Akár nemzetgazdaságilag bizonyítsa nekünk azt az általunk igen tisztelt, (Mozgás.) — mert ezt ki kell nyilvánítani — (Zaj.) nem túlságosan akarom megdicsérni az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urnak mindenben tapasztalt jóakaratát — de üljön bár annál a versenynél, a mit úgy hívnak, hogy prémium-verseny, a nyeregbe az általunk igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr, Darányi Ignácz, vagy a híres amerikai champion-zsoké Arányi Miksa, (Élénk derültség.) ennél a versenynél hiába áll a starthoz, utánok az én rokonom és t. barátom Chernel György, a ki nagy sportsman, a mi telivérünk túl van már terhelve, és legyen meggyőződve, hogy a távoszlopnál akár Német- akár Francziaország canterben íogja elkerülni és nyerni ezt a versenyt, és mi legfölebb erősen verve rossz utolsók lehetünk ebben a versenyben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) így, t. ház, az maga egy abszurdum, hogy van nekünk egy kormányunk, (Félkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Nagy derültség.) a mely kormány, t. ház, maga elismerte azt, hogy bizony ez Magyarországnak megterheltetése Ausztria javára, de azért mégis követeli, hogy szavazzák meg ezt a javaslatot. Odaát is érzik ezt a dolgot, hogy nem jól van, de azért meg fogják szavazni. Hát volt nekem, t. ház, Fejérmegyében egy földbirtokos társam nem messze tőlem, kinek az volt a szokása, hogy valahányszor befogatott kutsckirkocsijába, hátú mögé ültette kocsisát és inasát és a hány korcsmánál elmentek, mindig hátrafordult, és így szólt: »Te Pista, nem volnék én bolond, ha nem innék meg itt egy pohár sört?« Mindakettő egyhangúlag felelt: »De bizony bolond volna a nagyságos úr«. Azt hitték, hogy csak hadd menjen ez a kocsi tovább, majd csak őket is meg fogják az egyik korcsmánál kínálni. Mikor aztán a negyedik korcsmánál is elhaladtak és ismét azt kérdezte tőlük, hogy ne igyam-e meg egy pohár bort, azt mondták : »No már ez sok lesz, nagyságos uram, mert feldűlünk.« (Élénk derültség.) Tisztelt urak, a kik ott hátúi ülnek azon a szekéren, a kormány háta mögött, figyelmeztessék ezt, vagy vegyék ki a gyeplőt annak a kormánynak a kezéből, mert fel fog borulni az a taliga, a mit liberális szekérnek mondanak s akkor azt fogják odakint mondani, hogy nem a liberálisok dűltek fel, hanem csak a liberiások. (Derültség és élénk tetszés balfelől.) T. ház! Én nem kívánok keserű lenni a czukornál és épen azért, ha önök ezt a javaslatot is megszavazzák, mint minden mást, akkor ha én látom sokszor az ellenzék részéről fellobogni azt a haragvó tüzet, mely önök irányában nyilvánul. Pedig, t. ház, az a harag, mely talán minálunk önök mindent eltipró szavazatára némelykor fellángol, nem egészeo méltányos. Mert hát a mngyar emberben, s ezt el kell ismerni mindenkinek e házban, meg kell lenni bizonyos gentlemanlikeségnik, és ez megvan önökben és feltétlenül a mindenható miniszterelnök úr irányában, és itt ne tessék ezt sértésnek venni, ország világ tudja, az köztulomású dolog, hogy a túloldalnak egy nagy része, nem tudom, hogy mennyi, de egy nagy része választási költségedet kapott a maga megválasztatásához. No hát, t. ház, a ki egyszer kapott válasz • tási költséget, attól a gentlemanlike is megköve teli, hogy azt kövesse, a ki valamit ad; mert ha kaptak választási költséget, a ki kapott önök közül ezt azért kapta, h)gy odalent megvehessen magának egy voksot. A ki pedig ide fent adott, az bizonyosan azért adta, hogy vegyen magának szavazatot ide fenn. Nem rosszindulat, nem rosszakarat, de ez a bizonyos kötelezettség, melyet magával hoz a noblcise obiige, hogy kövesse árkon-bokron a miniszterelnök urat. A sok pénz megvolt a választásoknál és homály fedi annak miude mai napig eredetét. Talán azt mondhatják, hogy nincs nekünk arra jogunk kérdezni. De addig, míg ez a kormány kormány lesz, mely bennünket erőszakkal, pénzzel, az elnyomatás minden fegyverével igyekezett kisebbé tenni, addig ezen a helyen minden javaslatnál fel fogjuk ezt vetni. Mert azt ne mondják, h »gy mi támadjak meg a parlamentarizmusthanem megtámadják azt önök, mert ezt a többséget nem fogja senki elismerni az ország igazi többsége nyilvánulásának; azt elismerjük, hogy nagyon derék emberek vannak köztük, a kik akarnak jót tenni, segíteni a hazán, de az ország valódi többségének sohasem fogjuk elismerni. Hogy ez a többség azután ennél a czukorprémium-törvényjavaslatnál, a 16. §-náI, és minden következő intézkedésnél többséggé lesz és bizalmat fog szavazni a miniszterelnök úrnak, azt mindenki természetesnek fogja találni. Hogy tiszteli-e és szereti-e ezt a kormányt, azt nem kérdik! Mert ezzel is úgy vannak, mint a legtöbb férj, ha kérdik tőle, hogy szereted-e a napadat, azt mondja: szeretem, mert kénytelen vagyok vele. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azért, t. ház, nem imponál nekünk ez a többség ide benn és nem ;

mponál senkinek oda künn, és nem fog imponálni a jövőben sem, hanem erős küzdelem lesz, a melynek egyedüli és kimondott czélja az, hogy felébreszszük azt az el-