Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. országos ülés 1897 '. július 14-én, szerdán. 209 máris fenyegető szocializmusnak. (Helyeslés a szélső baMdalon.) A legszükségesebb kulturális intézményekre nincs pénzünk, évek óta kopogtatnak a képviselőház ajtaján a különféle hivatalnokok, néptanítók, hogy adjuk meg a megélhetés feltételeit nekik, s elutasítjuk őket, mert szegény az ország ; pusztulni engedjük kereskedelmüuk legfontosabb emeltyűjét, tengerészetünket; kiveszőfélben van az államfentartó elem, a középosztály; a kisiparos zálogba hordja szerszámát; ott vannak a pusztuló gazdaságok, az enyészet szélén áll kereskedelmünk, iparunk; lépten-nyomon látjuk a köznapi nyomort a maga sápadtságában, összetett kezekkel kell néznünk, miként sietnek a népnek ezrei új hazát keresni. Nyomor, kétségbeesés az egész vonalon s nem tudunk rajta segíteni, de azért a prédát, a gavallért játszszuk az osztrákok s a czukorgyári részvényesek dividendáinak gyarapítására, A küzdő elől elkapjuk a menekülésre szánt szalmaszálat is, s miliókkal tömjük azokat, kik különben is az anyagi jólét tengerében úsznak. Ugyan kérem, mondják meg, ez az őrült finánczpolitika nincs valami nexusban a választási pártkasszával? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Merik-e azt állítani, hogy a tőkének hozott áldozatból megkapja a maga részét a termelő is? Oh nem, a kartellekke] gondoskodva van arról, hogy a termelő kegyelemre legyeo kiszolgáltatva a czukorgyárak kapzsiságának. Nincs ezekből a milliókból haszna másnak, csak néhány tőkepénzesnek s az osztrákoknak. Lassan-lassan mindegyre világosabban látunk a közösügyes rendszer kulisszái mögé. Úgy látszik, rég kicsinált dolog az Bécsben, hogy Magyarország anyagi és erkölcsi életerei elsorvaszíassanak, s az ezen gyalázatos játéktól megrettent magyar kormánynak nincs egyéb hivatása, mint hogy a magyar törvényhozást kerítse meg sírásónak. Veszedelmes és lelketlen játék az, mely koczkára tesd a nemzet jövendőjét, de koczkára teszi a dinasztia sorsát is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar nemzet romlatlan része sorsának jobbra fordultát állami függetlenségében keresi, a perszonál-unio alapján. Ne iparkodjanak önök arra tanítani e nemzetet, hogy gazdasági és állami érdekei annyira ellentétesek az osztrák érdekekkel, hogy azoknak kiegyenlítését még a perszonál-unió sem adja meg. Egy mindyájunknál nagyobb, bölcsebb államférfiútól, a páratlan hazafitól, Kossuth Lajostól hallottam; »Onök a perszonál-unió alapján vélik Magyarország sorsát, biztosítani. Ám próbálják meg, én kívánom, hogy törekvéseiket siker koronázza, de én nem hiszek benne. EzKÉPVÍL NAPLÓ. 1896—1901. VIII KÖTET. előtt 44 esztendővel én is megpróbáltam,, s 24 óra alatt, — először mindjárt az olasz kérdésnél — meggyőződtem arról, hogy a két állam érdekei annyira ellentétesek, miszerint azokat egy kalap alatt dűlőre hozni alig lehet.« Vigyázzanak önök, a magyar nemzet nagy hajlandóságot mutat Kossuth Lajos politikai dogmáinak elsajátítására és sokszor meggyőződött Kossuth Lajos szavainak igazságáról. Ne iparkodjanak tehát az oly törvényekkel, mint a minő a szőnyegen levő czukorprémiumról szóló javaslat is, arra oktatni a nemzetet, hogy a jelen rendszerben nincs egyéb hivatása, mint a szövetséges Ausztriától magát lépten-nyomon kizsaroltatni. Veszedelmes helyzet ez, mikor a pénzügyminiszter úr is bevallja, hogy elítéli s ellensége a prémium-rendszernek, de mert a közösügyes rendszer vontató kötelére kötötte magát, kénytelen magát az osztrák követeléseknek kegyelemre megadni. Az ilyen eljárás lehetetlen, hogy katasztrófához ne vezessen. Ezt nem látni, vakság; látni, és elejét nem venni, öngyilkosság. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) S önök látnak, de a pártfegyelem békói lenyűgözik önökben a szabad elhatározást, s öntudatosan készítik előre ama irtózatos ítéletnapot, midőn Kossuth szava szerint Magyarország lesz a máglya, melyen az osztrák kétfejű sast megégetik, mikor együtt kell pusztulnunk azokkal, kiknek sorsához Magyarország sorsát oly könyelmtíen hozzákötötték. Régen és sokszor megmondották ezt önöknek a collegnoi és turini prófecziákban, de a turini remete izenetéből csak azt hallották még, hogy a »Cassandrák szerepe hálátlan szerep«, de azt már nem akarták megjegyezni, hogy »Cassandrának igaza volt«. Nem fogadom el a javaslatot, s pártolom az ezen oldalról benyújtott határozati javaslatokat. (Hosszantartó, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! (Halljuk! Halijuk!) A hetek óta folyó czukorprémium-vitához, érzem, a szakértelem tekintélyével nem szólhatok. De kiemelkedni láttam oly szempontokat, a melyek laikus elmémben is gondolatokat ébresztettek. (Halljuk! Halljuk!) Állásomból folyó kötelességemnek tartom tehát, mikor ez a javaslat összefüggésben áll egy politikai természetű másik javaslattal, melynek sorsa ettől függ és mely engem már igazán mélyen érdekel, hogy ilyenkor szavazatomat én is megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Á vitából kidomborodó szempontok szerint két osztály érdeke áll szemben e törvényjavas27