Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-137
210 13í * » rsä! Agos ülés 1897. latnál: a mezőgazdák és gyárosok érdeke és mégis a t. kormány a mezőgazdák érdekeire hivatkozott, midőn e javaslattal a gyárosok érdekeit előmozdítani kívánja. Mikor azonban gróf Károlyi Sándor és a magyarországi agrármozgalmaknak más régi zászlóvivői határozottan kijelentik, hogy ez nem a gazdák, hanem egyenesen a gyárosok javára szolgál, nem habozom kijelenteni, hogy én is határozottan gróf Károlyi Sándor álláspontjához csatlakozom, a kit az agrár-érdekek hivatottabb és önzetlenebb védőjének ismerek, mint a t. kormányt. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen mikor évek előtt Magyarország gazdák b'zönsége sorompóba lépett és a gazdák összejöttek a fővárosban, hogy itt egy agrárprogramm minden pontozatát megbeszéljék és azt a t. kormány jóakaratú támogatásába ajánlják, akkor a t. kormány magára Nagyta azt a gazdagyfílést, sőt az agrármozgalom visszaszorítására leplezetten mindent elkövetett. (Úgy van! a baloldalon.) Akkoriban arra hivatkoztak, hogy a hazaárulással egyértelmű dolog osztályt osztály ellen állítani, mert bele viszik evvel a társadalomba az elégületlenség gyúanyagát, a mely robbant ; a magyar államnak pedig egy egységes társadalomra és az erők összesítésére van szüksége, nem pedig azoknak megosztására. Az a gazdaközönség, a mely akkor hiába várt támogatást a t. kormánytól, akár intézményekben, akár ígéretekben, most egyszerűen villámhárítója a kormány politikai kudarczának. (tlgy van! a baloldalon.) Hivatkoznak rá és a gazdaközönséget így akarják faltörő-kosnak felhasználni a gyáripar érdekében tett kedvezményekért. (Ügy van! balfelől.) Az én laikus elmém e kérdésben azt látja, hogy mikor Magyarországon csak 003°/o-a van a gazdaközönségnek répatermeléssel érdekelve, akkor a nemzeti szempont nem azt követeli, hogy annak az aránylag csekélyszámú gazdának az érdekét védelmezzük, (Igás! balfelöl.) hanem azt, hogy védelmezzük ama nagy tömegnek érdekeit, a mely maga a nemzet. (Ügy van! balfelöl.) Csakhogy ezen érdekeknek megvédését törvényhozási alkotásainkban hiába keressük. Évtizedek óta nem látunk ily irányban rendszeres törvényhozási akcziót kifejtve. Méltóztassék végig kutatni Magyarország törvényeinek gyűjteményét 1867-től kezdve: találunk ott terjedelmes elaborátumokat, törvényjavaslatokat, a melyek védelmökbe vették a gyáripart és a nagykereskedelmet; találunk ott törvényjavaslatokat, a melyek sokszor egyenesen az agrárérdekeknek elnyomásával istápolták a konzorcziális törekvéseket és a nagykereskedelmi forgalmat és érdeket (Úgy van! a szélső baloldalon.), de a • Julius 14-én, szerdán. mezőgazdaságnak, a nagy tömegnek az érdekét bizony nagyon kevés javaslatunk mozdította egyenesen elő; (Úgy van! balfelöl.) sőt indirekté tönkretette, mert felültünk mi is a jelszavak paripájára, és azt mondottuk, hogy a szabadkereskedelem jelszavának kell jövőre a magyar nemzetet vezetni. A szabadkereskedelem hangzatos frázisáért azután tönkre tettük a kisipart; adtunk a nagy gyáriparnak prémiumokat, adtunk szubvencziókat, adtunk adóleengedést, adtunk tarifa-kedvezményeket, adtunk oly előnyöket, a miket az állam két kézzel pazarul szórhat egy dolognak a segélyezésére és felemelésére, de ezzel szemben tönkre tettük a kisipart, a mezőgazdaságot az által, hogy korlátlan váltóhitelt engedélyeztünk és behoztuk a korlátlan uzsoratörvényt a szabadelvű jelszavak kedvéért. (Úgy van! balfelöl.) Ennek pedig az lett a következménye, hogy egyes vidékeken az a gazdaközönségj mely úgyszólván alig tudott élni a jobbágyi kötelékekből új életre ébredő viszonyok folytán a saját birtokával és földjével, ráment az uzsorások lépére, s egész vidékek lettek kifosztva s az elszegényedés örvényébe sodorva. (Ügy van! bal felől.) E pusztító áramlattal szemben mi csak akkor ébredtünk életre, mikor már nem volt Magyarországon mit vagy kit elpusztítani. De akkor sem törekedtünk egy rendszeres törvényalkotással az uzsorának és a mezőgazdákat tönkretevő visszaéléseknek az útját vágni, mert az Uzsorát ugyan korlátoztuk, de nem gondoskodtunk arról, hogy takarékpénztárak és egyéb ilyen helyi intézetek meg ne kerülhessék ezt a történyt és a mit elvégeztek eddig egyesek, azt ne végezhessék el ezután az állam pártfogása mellett a pénzintézetek. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ép így jártunk a gyáripar dédelgetésével és terjesztgetésével. Azt hittük, hogy Magyarországon szükség van egy kifejlett nagy kereskedelemre és gyáriparra, mert ez által tudjuk csak talpraállítani az elnyomott mezőgazdaságot. Hát a világkereskedelem már földrajzi helyzetünknél fqgva is mindenkoron utópia fog ránk nézve maradni, mert nekünk a közvetítő forgalom helyett inkább a termesztésre kell a súlyt vetnünk. (Úgy van! balfelöl.) A nagy gyáripar pedig, a melyet mi igazán idegen tőkék beözönlése után itt államsegélylyel iparkodtunk dédelgetni, nem hozta meg azt a kivánt eredményt és reményeket, a melyekre mi építettünk és számítottunk, de cserébe ezért feláldoztuk a mezőgazdaság érdekeit.(Úgy van! balfelöl.) Utaltuk a mezőgazdákat az intenzív gazdálkodásra, de annak feltételeit vettük el, mikor a szeszadótörvénynyel egyszerűen a mezőgazdasági szeszgyárakat becsukatták, (Úgy
