Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

137. ©rsz&gos ülés 1897. tóztatüak megtenni, hogy meghallható, azon esetben válaszolok rá. .... Ebben a nyári zivatar förgetegében nem a t. pénzügyminiszter úr lesz hivatva — a szócső szerint — főrendező szerepére, hanem a miniszterelnök úr, a ki a szabadelvű párt kötelességét egyszerű szavakkal és nemes önérzettel tolmácsolta és rövid nyilatkozatával elemi erővel rendezett tüntetést idézett elő, ő vállalkozik a Jupiter tanons szerepének eljátszására és tarsolya telítve van az árra fejünkre zúdítandó villámok tömegével. (Derültség és tetszés a szélső haloldalon.) Hát tegye a t. miniszterelnök úr: a szigorú rendszabályok, melyekkel kecsegtet, nem félemlítenek meg bennünket; a dies irae nem riaszt el semmitől, mert mi kettős dolognak vagyunk biztos tudatában; az egyik egy természeti tünemény, hogy nem mindig üt le a mennykő, ha mennydörög és a másik az a biztos tudat, hogy ha van valakinek oka és joga attól tartani, hogy az öntudatra ébredt nemzeti közvélemény elseperheti, az nem mi vagyunk, hanem a t. szabadelvű párt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lejáratják a parlament tekintélyét és az országot friss botrányok fészkévé sülyesztik le : ez a magyar ellenzék ellen felhozott nagyhangú vád. Nagyzási hóbort számba menő követelésekkel az ellenzéki viszketeg ismét kitör: ezt veti az ellenzék szemére kiváló finomságú hangnemmel a hivatalos szócső. Mielőtt erre a vádra a feleletet megadnám, legyen szabad egy megjegyzést tennem, a mely megjegyzés megtételére önkéntelenül kényszerít az a szabadalmazott előzékenységű hivatalos irmodor. Felteszem a kérdést, hogy az ily nagyfontosságú államférfiúi nyilatkozatok megtételére szakstilisztának valószínűleg egy oly férfiút szerződtettek, a kinek háta mögött egy régóta megszűnt ellenzéki lap hasábjain szerzett ily irányú eredményes tevékenység múltja áll és a kit legújabban is a 16. §. védelmére a hivatalos lap hivatalos czikkírójáúl, tisztelhetünk a hivatalos lap hasábjain ! Egyébként az is lehetséges, hogy az e fajta szellemi kirohanások nem magának az írónak, hanem háta megett álló vezérlő férfiak tehetetlen haragjának a kifolyásai; az ő gondolkozásviláguknak képezik hűséges tükrét: és ekkor kétszeresen szükséges, hogy annak tartalmát a kellő értékre szállítsuk le és hogy e kifakadások tömegéből kihámozzuk az igazságot. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Első sorban is annyit jegyzek meg, hogy ezek a vádak nem jeleznek egyebet, mint egy régóta elkoptatott dallamnak más nembe való átültetését. (Derültség a szélső baloldalon.) Mert, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. Julius 14-én, szerdán, Jgp t. ház, valahányszor a magyar ellenzék egy-egy, hazája érdekeivel homlokegyenest ellenkező javaslattal szemben felemelte tiltakozó szavát — a mit a jelen viszonyok között is megtenni hazafias kötelességének ismer — mert valahányszor gátat igyekezett vetni legjobb tudása és akaraterejének minden szemernyével azon sikamlós törekvéseknek, a melyek a lejtőn való folytonos alább bukást jelezték, sohasem tudva, hogy hol lesz a vég: abból a táborból mindig a parlamentarizmus érdekeinek jelszavát; a többség jogát a kisebbség felett; a féktelen terrorizmust az obstrukczió alakjában; a közvélemény majdan feltámadó haragját tudták csak felállítani ellenérvül a tárgyilagos és komoly irányú munkálkodással szemben. (Igaz! Úgy van ! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Kérdem, ki van inkább a parlamentarizmus veszélyére az-e, a ki igazságának tudatában és erejével felfegyverkezve, minden megengedhető eszközöket felhasznál a maga törekvéseinek elérésére vagy az, a ki a képviselői kötelesség jelszavát ekként csoportosítja: hallgatni és szavazni és egyéniségének eső közösségével, hatalmi jogkörének nehézkedő súlyával azt képzeli, hogy ez a ház nem egyéb, mint az ő makacsul felállított követeléseinek keresztülvitelére alakúit szavazó mechanizmus. (Élénk helyeslés a széső baloldalon.) Ez a gondolkozás, ez az eljárási mód: ez kompromittálja a parlamentarizmus alapgondolatát és nem a mi nemes inteucziókból eredt buzgó törekvésünk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, ha volt valaha jogezíme a magyar ellenzéknek ahhoz, hogy elszánt küEdelmében még az obstrukczió fegyverét is magára öltse : soha inkább, mint mostan. Ennek a félelmetes fegyvernek kisértő árnyát látják önök lebegni már most is fejők felett; pedig az még tényleg csak közéig, de nincsen itt; de legyenek meggyőződve, ha a higgadt hangú tárgyilagos vita nem fogja megtenni azt a hatást, a melyet elérni szándékozunk, nekünk is lesznek másfajta s kevésfabé kellemes eszközeink, a melynek ellensúlyozására nem lesz elég az, hogy a túloldal lelkesült tábora tud elszántan hallgatni. Azt mondják a hivatalos szócsövek, hogy a Justh-féle »jusztament« politika a maga brutálisságával tönkre fogja tenni azt a pártot, a melyhez tartozunk és le fogja sűlyeszteni magának a parlamentnek a tekintélyét. Madarász József: Oh, a boldogtalan ! (Derültség.) Mezőssy Béla: A mi az első kérdést'illeti, — hogy tudniillik a vita kihatása a Justh-párt fejére fog zúdulni dies irae alakjában, — bármi értessék is e mély értelmű szavak alatt, nincs 25