Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

129. országos Ülés 1897. Julius 5-én, hétfftn. '

T gondolatát is, hogy ily javaslat az ország asztalára kerüljön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha nagymértékű hiba rejlik abban, hogy ez a kilencz millió forintnyi prémium nem a magyar gazdaközönségnek és a magyar iparnak szolgál előnyére, hanem pusztán csak néhány gyárosnak, részemről már azért is feltétlenül ellene vagyok ezen törvényjavaslatnak, mert a prémium-rendszert oly politikának tartom, melyet adózási, kultúrai szempontból csak a megelégedésteljes színvonalára emelkedett nemzet engedhet meg magának. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Jól mondta azt Kossuth Ferencz t. képviselő úr, hogy a prémium az államok kezében olyan fegyver, a melylyel mindig az győz, kinek nehezebb kezejárása van, kinek több a pénze. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem nevetséges dolog-e, hogy mi a mi fejletlen czukoriparunkkal prémium útján fel akarjuk venni aharczot Németországgal, Francziaországgal s a többi európai müveit államokkal, a melyeknek velünk szemben még az az előnyük is megvan, hogy répatermelésük sokkal magasabb kultúrai fokon áll, répájuk ezukortartalma jóval nagyobb, a mezőgazdasági kultur és napszámviszonyok sokkal kedvezőbbek?! (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Hogy ha a konkurrencziát ezen a téren akarjuk felvenni, elvérzünk ebben a harczban, a nélkül, hogy a győzelem legkisebb sikerére számíthatnánk. A ki Magyarország közgazdasági viszonyait ismeri, ha egyebet nem tud, ha beeresztették ebbe a házba, ha volt oly választóközönség, a mely azt mondta : te vagy közöttünk a legderekabb, eredj oda beszélni helyettünk a többi okos ember közé, annyit bizonyára tudnia kell, hogy Magyarország abszolúte semmiféle luxust nem engedhet meg magának. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mi prémiumot adunk bármiféle iparnak, ez a versenynek oly neme, melyben mi elveszünk a nélkül, hogy a kiadott milliók csak a legkevésbbé is gyümölcsöznének a haza közgazdasága javára. Ha el birnám is fogadni jogosultságát annak, hogy valamely iparág a kincstár terhére prémium útján istápoltassék, akkor is minden államban megvan a közgazdasági fejlődésnek az a foka, mikor a prémium-rendszert mint helyes segédeszközt alkalmazhatja. Nálunk ez a stádium még nem következett be. Kérdezem én, — sajnálom, hogy nincs itt a t. pénzügyminiszter úr, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Itt kellene lennie! Bécsbe utazott!) ö reá nem tartozik ez a törvényjavaslat, — kérdezem, hogy akkor, mikor Európa összes államai, kivévén a rendezetlen délkeleti államokat, Görögországot, Szerbiát, Bulgáriát, — Romániát nem veszem ki, — szóval minden állam adózási rendszere többé-kevésbbé Összhangzásba van hozva az adózó polgárok adófizető képességével: miért van Magyarországon oly rossz földadórendszer, a milyen Európa egyetlen müveit államában sines? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Évek hosszú sora óta Ígérgetik a földadó-rendszer reformját. Mezőgazdasági állam vagyunk és egész financziális és gazdasági életünk a mezőgazdasági életben érvényesül. De kérdem, mikor tett e kormány valamit, hogy egy egészséges adóreform által védje a mezőgazdaság érdekeit? Méltóztassék megnézni az 1875: VII. törvényczikket, melynek alapján kataszterünket átdolgozták. 1875-től 1882 végéig összeállították a kataszteri tiszta jövedelem alapját. De abban az időben 10—12 forint volt a búza ára. Ez lett bázisául véve a földadó-törvénynek. A földmívelésngyi miniszter úr nevet. Nagyon szomorú, ha a fö'ldmívelésügyi miniszter úr nevet, mikor a mezőgazdaság nyilt sebét emlegetik ! Mosolyokkal nem lehet egy országot kielégíteni, még ha kegyelmes urak mosolyognak is. (Tetszés a szélső baloldalon.) Tessék törvényt alkotni, tessék gondoskodni arról, hogy az adózó polgár exisztencziájáaak biztosítékait megnyerje, akkor aztán mosolyogva dörzsölheti kezét és mondhatja: Jó munkát végeztem, megérdemlem, hogy már most a közönség is rám mosolyogjon és kalapot emeljen előttem. Addig pedig semmiféle miniszteri kirándulásokkal és felséges urak kisérgetésével nem jut semmire. (Tetszés a szélsőbalon.) Visszatérek oda, a hol szerencsés voltam a miniszter úr mosolyát provokálni. Mert maholnap az lesz jutalmunk, ha rámutatunk az ország sebeire, hogy nagyúri mosolyban részesíttetünk. Hát kérdezem, ha egy első osztályú földnek tiszta jövedelme 12 forintos búzaár alapján lett megállapítva, és a búzát nem tudom eladni csak 5 forint 50 krajczárért, hát nem kétszeres adót vesz-e tőlem a t. állam ? Igazságos kulcs ez? Az a kulcs-e ez, a melyen a mezőgazda a maga exisztencziájának teljes biztosítását találja? (Helyeslés a szélső baloldalon.) És nem ez a kulcs-e ez, a melynek segítségével kinyitunk egy ajtót, hogy a magyar mezőgazda mikép sétálhasson ki a mosolygó miniszter segítségével saját birtokából. Ilyen kulcsok azok, t. ház, a melyekkel az egész kormány dolgozik a magyar mezőgazdák érdekében. Addig, míg az urak ezeket a kulcsokat hordozgatják, egyáltalában ne mosolyogjanak, hanem gondolkozzanak azon, hogy az országnak anyagi érdekei azt követelik, hogy egyszer már egészséges, a nemzet jó voltáért törekvő törvények alkalmaztassanak. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Szeretném én azt tudni, hogy mi jogon és mennyi méltányossággal lehet pré-